Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő ikonokkal! 
Általában az ősz beálltával már szögre akasztottam a bojlis és a finomszerelékes motyókat. Néha még egy-egy spiccbotos keszegezés belefért, de azt kell mondanom, hogy ilyenkor megszűnt számomra a horgászat egész tavaszig. Egészen az idei évig.
A Kunsági Nemzeti Park festői szépségű egysége a szikrai Holt-Tisza. Partját a körül övező ligetek, láperdők, ártéri mocsarak és mocsári rétek teszik színesebbé. Az árvízjárta, vízparti területek maradványerdeje a fűz-és nyárfákból álló ligeterdők, baglyok és ritka denevérek otthona, valamint a figyelmetlen pergetőhorgász műcsalijának végső nyughelye.
Egy kis internetes barangolás után találtam rá a jászkiséri horgásztavakra, ahol nem kis meglepetésemre azt olvastam, hogy van pisztráng és engedélyezik a pergetést is erre a nemes halra! Amiért biztosan érdemes ide eljönni Jászkisérre az elsősorban a horgászat. Van itt pontyos tó, pisztrángos tó, nagyhalas /bojlis/ tó, nyáron afrikai harcsás tó, szóval minden ami a horgászok igényeit kielégiti, itt megtalálható.
2008.10.14-én kedden Rigó Zsolt pergető horgász barátunk meghivott bennünket egykis pergető horgászatra a Dunaharaszti határában található Joker horgásztóra.Igen felkapott horgásztó a Budapestiek és annak vonzáskörzetében élők körében.A fő szezonban hétköznap is teltházat tudd produkálni ez a 15hektáron elterülö,ebből 5,5hektáros vizfelülettel rendelkező horgásztó.
Bekell vallani öszintén,hogy amióta a Yo-Zuri pergető csapatának a tagjai között tudhatjuk magunkat,egyre több helyre kapunk meghivást egy kis vendég horgászatra.Igy történt ez 2008.09.22.én kedden is amikor is a szomszédos horgászegyesület elnöke Nagy János úr személyesen invitált meg bennünket egykis pergetésre, Tápióbicskére a Harangozó horgásztóra.
Régóta terveztem már sógorommal egy közös pecát, tekintve, hogy inkább tavi üldögélős mintsem folyóvízi csónakban gubbasztós, netán kövezésen bukdácsolós pecás. Mivel szeretem a kihívásokat elhatároztam, hogy egy életem egy halálom ha tehetem megpróbálom. Folyóvízi pecást faragok az ifjú horgászpalántából.
A Balaton szinte minden horgász számára valami fajta csodát jelent, pontyok süllők lebegnek az ember szeme előtt, de ezen kívül a Balaton környéke is rejt szép tájakat vizeket is.
Vasárnap délután manchesteri városi rangadó. Kihagyhatatlan. Általában.
Apu hív ebéd után, hogy adjak neki kölcsön(?) néhány kishalat. Gyönyörű idő van, kimegy lóbálni egyet.
Kérdi, nincs-e kedvem vele tartani. Kedvem még csak volna, de hát háromkor United meccs lesz. Ötkor meg az Anfieldre megy zakóért a Chelsea. Úgyhogy nagyon véleményes a dolog.
A naptár a falon februárt mutat. Normális körülmények közt a tavakat vastag jégréteg fedi, a mi felforgatott világunkban azonban már semmi sem kiszámítható. Az időjárás meg pláne nem. Talán már két hete, hogy kiolvadtak a vizek, és felvidéki barátunk Norbi büszkén meséli, milyen szép dévéreket fogott jégveszte után. Több sem kellett Sándor kollégámnak. Egész héten rágta a fülem, hogy menjünk ki Szlovákiába dévérezni.
Vajon milyen szezon van most? Menyhal? Ragadozó?
Na rendben, akkor menjünk szembe a trenddel!
Miskolc és Budapest között útbaesik Göd, ugye, főleg, ha arra kanyarodik a (horgász)ember. Nosza szabadság ("őszi szünet") lévén, adódott néhány napnyi dolgom BP-en. Az odafelé vezető út a megszokott kövezésemre vezetett. Borongós, szemerkélő esővel birkózott a Nap, néha ki-kilyukasztotta a felhők paplanját, de a fénye kevés és erőtlen volt, hogy barátságossá varázsolja a partot.
A Dunán horgászom kb.10 éve, ahol főként a ragadozó halakra horgászom.
Nagy álmom,hogy egy igazi dunai óriás harcsával összehozzon a sors,de idáig „csak"
17 kg-osat sikerült fognom. A harcsán kívül,a másik kedvenc halam a süllő amiből ugyan sem vagyok világrekorder,de azért sikerült fognom néhány szép példányt...
Október 14.-én 13 óra tájban érkeztem ki a Duna partján fekvő „fél" holtághoz (az egyik felén nyitott) Ács közelében szép napsütéses, szélcsendes időben.
Az ág a Dunára nyitott felén kezdtem a dobálást egy 3m hosszú E.T. spin blade 30-80-g-os pálcával,Tica Taurus 3000-res orsóval ,15-ös powerproval volt feltöltve, amely végén 1 gumihalacska fityegett.
Azt hiszem semmi sem készteti jobban éjszakai pecára a horgászok népes táborát mint a július hónapban dúló trópusi hőség. Az ember este hatkor rátekint a hőmérőre és a higanyszál a negyven fok felé serénykedik. Aki bizony ebben a hőségben is képes napot, sőt napokat tölteni a pontyra élesített kukoricával töltött pálcái mögött azok előtt le a „svejcivel”. Ebben az időben áldom az urat, hogy a harcsázás szerelmesévé tett, így hála neki nem kell vörösre aszalódnom a rekkenő hőségben, hogy esetleg halat is lássak.
Talán nincs olyan horgász, ki életében legalább egyszer ne álmodjon élete halát megtestesítő óriás harcsáról.
A gyermekkor legszebb éveiben kezdődött minden. Kövér bodorkák, csodás vörösszárnyúak, mohó sügérek szegélyezték kezdődő horgász-utam kanyargós útját. Végre először mentem a város legjobb horgászboltjába. Csak álltam ott és bámultam, gúzsba kötött a bőség zavara.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy itt most Spielberg híresen véres jelenetei fognak életre kelni, az csalódni fog. Szó sincs róla. Mikor először találkoztam ezzel a furcsán szép kinézetű hallal, valamikor horgász létem hajnalán ez volt az első gondolat ami eszembe jutott, talán nem véletlenül, oldalról kicsit olyan „cápás". De ettől lesz olyan vonzó.
A hosszas téli otthonülős napok közben - mikor a tavak szinte mindegyike befagyott- TV nézés közben megszólalt a telefonom. Kóbor Balázs horgászbarátom érdeklődött lenne-e kedvem a hétvégén egy léki horgászversenyhez.
Ha egy januári keszegezésnek egyéb tanulságai is vannak, mint az, hogy jobb lett volna otthon maradni és megúszni a megfázást, akkor az a túra akár jól is sikerülhetett. Ha még azt is hozzá tehetem, hogy fogtam néhány szép keszeget, köztük egészen nagyokkal - talán még beszélni is érdemes róla.
Vasárnapi süllős kalandom után kedden mindenképp csukát akartam fogni. Na nem volt semmi bajom a süllővel, sem kifogásának élményével, sem az ízével, de mégiscsak a csuka a kedvenc halam.
Újabb hét szabadság, újabb horgászat. Az írás lényegében a "Sűrű hét története" folytatása. A kunszigeti rét örökre beírta magát az emlékezetes kalandok színhelyei közé.
Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem. Nem volt egy igazi rablózós idő, de az ember ilyenkor már annak is örül, ha lábát a küszöbön kitéve nem vágja szájon a jéghideg szél.
Az egészet talán 4 évvel ez előttről kellene kezdeni. Jól emlékszem, hogy dolgoztam. Délután 4 körül megállt a Gyuszó barátom, és 4 domit emelt fel a csónak mellől, a legnagyobb vagy 50 centi lehetett. Ekkor csapott meg igazán a pergetés szele.
A menyhal számomra mindig különleges halnak számított. Igaz, hogy harminc éve horgászom, a nyolcvanas évek horgászirodalma által kuriózumnak számító (pedig a Szigetközben, a Rába, Mosoni-Duna mellékén ekkortájt zsákszámra fogták a vizet járó helybeliek, csak ép nem beszéltek róla) hallal csak pár éve, a Duna mellékére költözésünket követő évben találkoztam először.
26°C
Hozzászólok! 
Hozzászólok! 
