Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő ikonokkal! később elolvasom

Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

2012. 05. 23. szerda - Dezső

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Horgászat > Süllő a kedvencek temetőjéből

Süllő a kedvencek temetőjéből

Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem. Nem volt egy igazi rablózós idő, de az ember ilyenkor már annak is örül, ha lábát a küszöbön kitéve nem vágja szájon a jéghideg szél.

Gamefishing - Fanniszterroj - 2010.02.04. 15:59
Nyomtatom E-mailt írok a szerkesztőnek Később elolvasom

Nem vágott, 8-10 fok lehetett, szélcsend, felhő csak mutatóban. Igazából csukázni indultam volna, de ez a nap egy még nemesebb ragadozóval ajándékozott meg.

Horgászatom színhelyéül a Mosoni-Duna általam előző nap felderített zsejkepusztai szakaszát választottam. A helynek már messziről halszaga van: széles nagy ívű kanyarból csendesülő, de még erősen sodró víz, alámosott part rengeteg bedőlt fával, víz alá benyúló fatörzsnyi gyökerekkel, a parttól méternyire erősen sötétülő ijesztően hirtelen mélyülő vízzel.

Kicsit „fáztam" is a pályától, - előző napi bejárásom során találkoztam egy sporival aki állította: minden méterre jut egy beszakadt villantó vagy wobbler - ezért gondolkozás nélkül az erősebbik botomat egy 50-100 gr 3 méteres 3 részes Shimano Nexave-ot állítottam csatasorba, ha akasztok valamit azért legyen esélyem. Egy 24 grammos két testű réz támolygóval kezdtem amit lazán áthajigáltam a szemközti part elé. A huszadik dobás körül amikor már azon gondolkoztam , hogy leváltom a szántáshoz való vasat, elakadtam. De nem ám csak úgy szimplán egy faágban vagy uszadékban, nem, egy korábban más által beszakított damilszálban. Ezt persze kb. 5 perc „fárasztás" után vettem észre miután az egész motyót, nyilván egy szomorú fűzzel a végén áthúztam a töréshatáron táncoló botommal a sodráson. Mikor épp már elkaphattam volna a zsinóromat ,bumm, az egész beszakadt. Gratuláltam. Magamnak. Infarktus.
 

A februári kánikulában agylágyulást is kaptam: mérgemben felszereltem egy manapság már kincsnek számító 11 cm-es, kétrészes, süllyedő Rapala HT-t. A parttal párhuzamosan a sodrásba dobtam. Leengedtem víz közé, majd közepes gyorsaságú vontatás. Érzem, gyönyörűen veret, jön-jön és kopp. Reflexből berántok. Első fogás: faág. Másikra faág plusz levelek. Harmadikra simán kijött. Negyedikre szintén. Ez így ment egy darabig, aztán elakadás. Meg se mozdul. Ezt be kell szakítanom - gondoltam. Vöröslő fejjel lesétálok tíz métert a sodrással. Kicsit lazítok a zsinóron, féket keményre csavarom, majd agresszív pöccintés. Ellazult, kipattant. A fény sebességével tekertem ki. Azonnal csere. Már nem érdekelnek a csukák, csak egy kis nyugis horgászatra vágyom.

Tisztább helyet keresve körbenéztem. Beálltam egy bedőlt fa mellé, aminek a felszínen feküdtek az ágai, legalábbis többségük. Öt percig kutatok a dobozomban. Osztok, szorzok, egy sárgás-zöld gumihalnak osztom ki az áldozati bárány szerepét. A fa elé dobom bő öt méterrel. Húsz grammal hamar feneket ér. Talán túlságosan is de nem bánom, ha ott marad még mindig egy tized wobblernél tartok, forintban. Emelem, süllyesztem, emelem, süllyesztem. Negyedóra után megunom, talán túl nehéz, nem billeg elég csábítóan.

Átnyergelek egy tíz centis twisterre, 7 grammos fejjel. Újra a tutinak vélt helyre dobok Ezt már jobban viszi az áramlat de még a jó helyen ér feneket a sodorvonal szélén. Alig emelem, kopp. Bevágok, de üres. Pedig ebben élet volt! Ott vadászik valami előttem pár méterre, el kell kapnom. Ennyi „erdészkedés" után pláne elkap a harci láz. Dobálok, dobálok, mindig ugyanoda, de semmi. Tudom, hogy ott van, nem adom fel. Ha combközépig merülök a sárban akkor is megfogom.
Újabb dobás. A twister leér. Becsukom a szemem úgy emelem kb. negyven centit. Semmi. Kissé magasabbra emelem. Érzem a „twistet" az áramlatban. Aztán már „látom" is, ahogy a süllőm egy hatalmas farokcsapással elugrik a fenékről, tüskéit kifeszítve száját arasznyira tátja és dühösen torokra nyeli a csalimat. Álmomból egy irgalmatlan rúgás ébreszt a mélyből. Kinyitom a szemem már látom a botspiccet is meghajlani. A süllő lefelé tör, de a gerinces, erős bot nem engedi az akadóba. Keményen ráemelek, megindul felfelé. A felszínen meglátom, a hatalmas horog a felső ajkában, már tudom, nem megy el. Még egyszer menekülni próbál, egy nagy burványt kavar.
 
 
 
Aztán engedelmesen felfekszik. A Rapala Lock'n'Griptől még megijed a partnál, vág egyet. Elkapom a pofáját és kiemelem. A sárba nincs szívem letenni, különben is megérdemli, hogy az avarba fektessem.
 
 
Az idei első süllőmet fogtam, de biztosan nem az utolsót. A nagyobbakért még visszamegyek...
Nyomtatom E-mailt írok a szerkesztőnek Később elolvasom

Hozzászólok a cikkhez


A tisztább tartalom érdekében előzetesen moderálunk. Ez rövid késést fog okozni a komment megjelenésében, amiért megértését kérjük. Az éjjel 23 és 6.30 közötti kommentek 7-ig jelennek meg.
Kérjük, olvassa el Felhasználási szabályainkat!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
Kérem, jelentkezzen be vagy regisztráljon!
Töltés, kérem várjon!
Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...