Kisalföld logö

2018. 08. 22. szerda - Menyhért, Mirjam 20°C | 31°C Még több cikk.

Sopron története

A dunántúl északnyugati részén, a Fertő tó és a Soproni-hegység között, az Ikva patak partján, Magyarország nyugati kapujában fekszik Sopron. Környékének változatos természeti szépsége, utcáinak megejtő hangulata, történelmi, kultúrtörténeti emlékei a látogatók tízezreit csábítják felfedező utakra.

Sopron vidéke évezredek óta lakott terület. Az ember már valószínűleg az őskőkorszakban letelepedett errefelé, de biztos nyomai csak az újkőkorszakból kerültek eddig elő. A legrégebbi leleteket Ágvalva, Kópháza, Sopronkőhida határában találták és az Ikva völgyében is leltek újkőkorszakból származó tárgyakat.

A vaskorszaki népesség a síkvidékről felköltözött a hegyekbe. Várszerű településeiket sánccal vették körül. A földvárak első lakói az illírek voltak. Az I.e. IV. század közepe táján kelták jöttek a környékre. Az időszámításunk kezdete körüli időkben a római birodalom légiói szállták meg a mai Dunántúlt. Kereskedőkből és veteránusokból álló csoport telepedett le a Fertő mellett, a Vindobona é s Carnuntum felé vezető út elágazásánál, és várost alapítottak a Borostyánkő út mellett. Ők lettek a várállomások tisztviselői, a császári javadalmak kezelői. Scarbantia-Sopron az ő munkájuk nyomán vált jelentős településsé. Capitolium, forum, amphitheatrum volt a városban. Ránk maradt nagyméretű istenszobraik, Jupiter, Juno és Minerva márványból formált képmásai a város nagyságát bizonyították.

A rómaiak után egy ideig az avarok birtokolták a területet, majd Nagy Károly frank birodalmának része lett. A honfoglalást követően a magyarság a X. században foglalta el Sopron környékét. A város a gyepűrendszer része volt. I. István korában válhatott jelentős településsé, ekkor alapították a soproni várispánságot. Új nevét első ispánjáról, Suprunról kapta.

A XIX. Század elején francia csapatok szállták meg Sopront; óriási teher nehezedett a városra. Ezt követte a devalváció, majd az osztrák gazdasági elnyomás, ami a helyi kereskedelmet, az ipari vállalkozásokat is fojtogatta. A reformkor indulásával Széchenyi jótékony hatása lett érezhető. Újra fellendült a vállalkozó kedv, megépült a Sopront Béccsel összekötő vasút. A város lelkes híve volt a reformeszméknek, majd támogatója a forradalomnak.

1921-ben Sopron hűségének ismét szép bizonyságát adta; népszavazással döntött sorsáról: magyar maradt. A második világháború utolsó időszakában sokat szenvedett a város. Súlyos légitámadások érték, és át kellett élnie a fasiszta terror őrjöngését is.1946 tavaszán a város és környéke németajkú lakosságának nagy részét kitelepítették, akik maradtak, poros, omladozó kisváros szintjére süllyesztve tengették tanácsrendszeri mindennapjaikat.

Az életerő azonban nem hunyt ki. A lassú feltápászkodás első jelei a Soproni Ünnepi Hetek megszervezése, majd a városi lét 700. évének megünneplése okán mutatkoztak, és hatalmasodtak el. A Fertőrákosi Barlangszínház előadásai messze földön ismertté váltak, a régi korok emlékeinek rendbehozataláért pedig 1975-ben Európa-díjjal tüntették ki Sopront. Az országban Buda után Sopronban maradtak fenn legérintetlenebbül egységes városképi együttesek.

A város különleges építészeti megoldásai, műemléki gazdagsága, zenei, valamint kulturális élete belföldön-külföldön egyaránt jelentős vonzerő. A képzőművészet, a zene, az irodalom, a színjátszás körében alkotott értékeket a ma élő művészek tovább gyarapítják. Ennek jegyében állítják össze a város fesztivál-, kulturális- és kiállítási programját. Az Európát otthonának valló zeneszerző, Liszt Ferenc 9 évesen adta első koncertjét Sopronban, művei és művészete népeket összekötő kapocs.

Sopron gyönyörű város, a magyar gasztronómiai élet egyik legfontosabb fellegvára, az ízek birodalma. Bőkezűen bánik vendégeivel, számos különlegességgel szolgál, melyek közü l is kiemelkednek messze földön híres borai és tájjellegű ételei.

A szőlő és a borkultúra Sopron és környékén már 2000 éves. Magyarország történelmi borvidékei közé tartozik, méltán viselve a "Szőlő és bor városa" címet. Szabad királyi város lévén, privilégiumként borkimérési jogot kapott és gyakorolhatott. Ennek megfelelően a bor évszázadokon át fontos szerepet játszott a város életében. A gazdaság egyik alapja volt, de ha kellett a várossal kapcsolatos politikai döntéseket is jó irányba befolyásolta. Az Alpok lábainál fekvő borvidék leginkább elterjedt szőlőfajtája a KÉKFRANKOS. Sötétvörös bora kellemes zamatú, savakban igen gazdag.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pereszteg története

A Kisalföld nyugati szélén fekszik. Felszíni vizeit az Ikva patak gyűjti össze. Közvetlenül határos… Tovább olvasom