Egy művész és a lánya Fertőszéplakról: irány Afrika!

Sokak szerint a Budapest-Bamako Rally Spirit kategóriája adja vissza igazán az afrikai verseny szellemiségét és üzenetét, azt, hogy lényegében bárki bármivel, bármilyen autós múlttal (esetleg anélkül) elrajtolhat a távoli célállomás felé. Idén annyira sok volt a jelentkező, hogy a mezőnyt két részre osztották. Az első fele a profi és félprofi pilótákkal pénteken indult útnak a budaörsi repülőtérről, hogy nagyjából három hét múlva célba érjen Sierra Leone fővárosában, Freetownban. A többiek több mint két hét múlva, február 16-án indulnak el, az afrikai rajt számukra is a marokkói Fezben lesz, aztán a korábbi futam nyomdokain átszelik az Atlasz hegységet és mennek tovább dél felé.

Az első Budapest-Bamakót 2005-ben rendezték meg azzal a céllal, hogy a sivatagi autóversenyzés örömét az amatőrök is élvezhessék – vagy esetenként nem annyira. Ugyanis bőven akadnak, akik olyan gépjárművel vágnak neki a több mint nyolcezer kilométeres túrának, amilyennel a legtöbben még Gibraltárig sem nagyon mernének elindulni. Közöttük van Török Béla és a lánya, Bogi is. Ők a GOcArt csapat.

– Bogi, a lányom a szülőanyja az ötletnek, mert eredetileg ő javasolta az utat, én pedig évekkel ezelőtt megígértem neki, hogy elviszem egyszer: és most eljött az idő – mondja Török Béla, miközben lenyitja a kicsi autó még kisebb csomagtartójának fedelét. Látom, hogy oda bizony alig fér be valami.  – Tizenhárom évvel ezelőtt egyszer már jártam arra, de nem versenyben, hanem egy Land Roverrel, turistaként. Ez persze most egészen más lesz. Győr-Moson-Sopron vármegyei csapat vagyunk, a Sopron közelében lévő Fertőszéplakon lakunk.  

Béla festőművész, néhány alkotását olyan képek inspirálták, amelyeket a korábbi afrikai útján ért benyomásai szültek. Lánya, a 16 éves Bogi művészpalánta, művészeti iskolába jár. Bizonyára mindketten egyfajta alkotói útként is tekintenek az előttük álló nagy kalandra.

– Ketten megyünk, én és ez a szökésbarna lány – folytatja Béla. Aztán tréfásan hozzáteszi: – Nekünk nagy kihívás, hogy egyáltalán lejussunk a célig, de az is kérdés, miként tudjuk ezt az utat úgy végigcsinálni, hogy utána még szóljunk egymáshoz. A technikai sportok területén nincs semmiféle múltam, de imádok vezetni. Nem félek, hiszen többnyire sivatagi egyenes utak várnak, ahol háromszáz kilométer hosszan egyetlen fa sem lesz. Az első autóm is egy Mini volt, és annyi előnyöm mindenképpen lesz a szuper, mindennel felszerelt kocsikkal szemben, hogy bármi történik vele, én nagy eséllyel meg tudom javítani a helyszínen az autót, és akkor megyünk tovább.

Nem, Béla nem volt soha autószerelő, de azt mondja, a nyolcvanas években kényszerűségből annyit javította az autóját akár egy darab dróttal is, ha kellett, hogy tudja, mit kell tennie.

– Baptista gyülekezetünknek volt egy bábszínháza, óvodákba és iskolákba jártunk, még Kárpátaljára is eljutottunk. Mindig nagy sikert arattunk: talán akkor ébredtem rá igazán, mennyire fontos a karitatív tevékenység.

Nagyon lehangolt, amikor láttam, hogy a gyerekeknek napi két deci vizet kell beosztaniuk és semmi egyebük nincsen. Az emlék megindított és ezért gondoltam arra, hogy ha már megyünk, segítsünk is. Mi vagyunk a mustármag példázata, mert mi vagyunk a legkisebbek a többiek mellett. Remélem, mi növünk a legnagyobbra, úgy, hogy még a madarak is fészket raknak majd az ágaink között.

Az öreg, 34 éves, 1000 köbcentiméteres Austin Minit megemelték, magasítottak a futóművön és a motor alá kartervédőt szereltek. A légszűrőt áthelyezték: utastéren belülre került át a szívórendszer légszűrője, hogy ne szívjon annyi port és ne tömődjék el, a hűtést plusz ventilátorral erősítették meg. Felkerült rá egy csomagtartó, pótkerekek, kannák. Visznek egy ládányi pótalkatrészt, ha pedig valami hiányzik, valamelyik közeli településen tervezik azt beszerezni. A kocsi tetejére víztartály került, hogy tudjanak tisztálkodni, a kocsiban, vagy mellette a földön, hálózsákban alszanak majd.

– Olyan kicsi autóval indulunk a ralin, mint egy gokart, ezért keltünk nagy feltűnést a csapatok között, és vagyunk jó reklámhordozó. Abban reménykedem, hogy talán még akad, aki fantáziát lát a támogatásunkban: aki így döntene, az a Baptista Szeretetszolgálatnál megteheti. Kapcsolatban állunk pár afrikai alapítvánnyal, közülük valamelyiknél jó helyre kerül a baptisták adománya. Az egyik ilyen partnerünk egy önkéntesek egyesülete, akik társadalmi és emberbaráti eszközökkel dolgoznak az oktatás fejlesztésének előmozdításán Bissau-Guinea déli részén. Nem tervezzük túlvállalni magunkat, a biztos utakon haladunk, mert be akarunk érni a célba. Teljesíteni szeretnénk a vállalásunkat, Bibliákat és jelképes formában a Baptista Szeretetszolgálat pénzadományát visszük magunkkal az afrikai rászorulókhoz.