Kinek a sikere?

Miközben most szinte mindenki a magyar labdarúgó-válogatottat ünnepli, adódik a kérdés: vajon az eredmény a magyar szakma sikere is, vagy tényleg Marco Rossi csinál csodát most már hónapok, lassan évek óta a focival?

Igazából erre nehéz határozott igennel vagy nemmel fe­lelni. Azt kijelenteni, hogy azok a magyar edzők, akiknél nyolc-, tíz-, tizennégy vagy tizenhat éves korban pallérozódtak a játékosok, semmit nem tettek hozzá Szoboszlai, Gulácsi, Schäfer, Sallai – és még lehetne sorolni – képességeihez, az dőreség lenne. Elvégre a külföldi klubok azért csak felfigyeltek ezekre a játékosokra már fiatalon.

Ugyanakkor azért annyira a honi szakembereknek sem kellene nyomulniuk, mert sajnos nagy mennyiségben (még) nem termeli ki a rendszer ezeknek a játékosoknak az utódait. Ha majd innentől kezdve folyamatos lesz a ki­­áramlása a játékosoknak, akik aztán az angol, a német, az olasz vagy a spanyol élvonalban kötnek ki, akkor talán elkezdhetik saját válluk veregetését, addig viszont tegyék magukévá a kilencvenes évek elején a Honvédnál kinevezett finn tréner, Martii Kuusela elhíresült jelszavát, ami így hangzott: munka, munka, munka.

Amin még érdemes lenne elgondolkozni, az a versenyeztetés. Véleményem szerint túl korán az eredményre megy rá mindenki. Nyilván aki kimegy a pályára, legyen bármilyen sportág, nyerni szeretne, de ennek oltárán nem kellene mindent – elsősorban a nevelést – feláldozni.