Rúgjunk bele!

A magyar labdarúgó-válogatottnak kedden Litvániában nem sikerült feltenni az i-re a pontot, döntetlent játszott a házigazdákkal, és ezzel az egy ponttal két fordulóval a csoportselejtezők vége előtt(!) még nem tudta bebiztosítani a részvételét a jövő évi Európa-bajnokságon. Tény és való, az első félidőben váratlanul rosszul teljesített a csapat és kétgólos hátrányba került, innen mentette ikszre a meccset. Ezzel nem teljesülhetett akkor az álom, az Eb-re jutás megünneplése.

Az elmúlt napokban kíváncsiságból végigolvastam né- hány tudósítás vagy elemző cikk alatt megjelent kommentáradatot, és újra megtapasztaltam, mennyi irigy, rosszindulatú, kvázi szakértő vette magának a bátorságot, hogy leszólja a válogatottat, külön Szoboszlai Dominikot csak azért, mert most nem verték meg a litvánokat. Amúgy pedig elsők a csoportjukban. Szurkolóknak nem nevezném a kommentelők nagy részét, a szurkoló például az a hatvanezer, aki három óra alatt elkapkodta a jegyeket a Puskás Arénában játszott, szerbek elleni mérkőzésre, netán elutazott Kaunasba és a meccs végén a játékosokkal együtt elénekelte a magyar himnuszt.

A vélemény szabad, és nem is kell feltétlenül tapsolni annak, ami történt. Az viszont árulkodó, hogy ki, mit ír és azt milyen formában teszi. Mint tudjuk, hibázni nem csak a futballpályán lehet. Megdöbbentő mennyi hozzászóló nincs tisztában a magyar helyesírás alapjaival, a fogalmazásról már nem is beszélve. Igazuk van, bátorsággal sok minden áthidalható.