Egy felejthetetlen este emlékére: Rába ETO-Standard Liége 3-0

Mély kátyúból kellett kimászni a Rába ETO labdarúgócsapatának a nyolcvanas évek elején. A korábbi MNK-győzelem csak pillanatnyi fellángolásnak bizonyult, utána a szurkolók sokszor itták ki a keserűség poharát. Az ETO többnyire bukdácsolt az NB I-ben, olykor a kiesés szele által is meglegyintve, a gyönyörű stadion pedig gyakran tátongott az ürességtől a mérkőzések idején.

Mint később kiderült, több szerencsés körülmény és a jó döntések együttes hatásaként 1981 nyarán kezdődött meg az éveken át tartó felfelé íveló időszak. Ekkor került a csapathoz vezetőedzőnek a fiatal és rendkívül ambíziózus Verebes József, s ekkor elégelte meg a zöld-fehérek szenvedését Horváth Ede, a vagongyár nagyhatalmú vezérigazgatója. Így a korábbiaknál jóval kedvezőbb anyagi lehetőségekkel nézhetett erősítés után Szániel János klubelnök, megváltozott - előnyére - a premizálási rendszer is, mintegy kinyitva a kapukat a jobb eredmények eléréséhez.

A Verebes-gárda aztán alaposan meg is lepte a hazai mezőnyt. Az úgynevezett holland stílussal sok kellemetlen percet szerzett az ellenfeleknek, akik sokáig nem tudtak mit kezdeni vele. Ezzel a szurkolók jártak a legjobban, hiszen hétről hétre gólzáporos győzelmeknek örülhettek, kedvenceik egy év alatt több örömet szereztek nekik, mint tették előtte éveken át. A riválisok (és az irigyek) legnagyobb bánatára az ETO a bajnokság végéig tartani tudta az iramot, s a végén megnyerte az aranyérmet. 

A BEK-mérkőzésekre készülő zöld-fehérek játékoskerete lényegesen nem változott az előző esztendőhöz képest, maradt a Kovács - Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar - Hannich, Póczik, Burcsa - Szabó, Szentes, Hajszán alapcsapat. Rangos nemzetközi mérkőzésekkel telt a nyár. Érdemes közülük megemlíteni a Grazer AK 8-2, Admira Wacker 2-1, Benfica 0-5 és Panathinaikosz 3-2 ellenit, amelyeken igyekezett megfelelő tapasztalatot gyűjteni a forró hangulatú külföldi összecsapásokra a Verebes vezette gárda.

Győrött feszült várakozás előzte meg a július 14-iki zürichi sorsolást. Amikor a városban futótűzként a terjedt a hír, hogy a belga bajnok lesz az ETO ellenfele, mindenki tisztában volt vele, hogy a Standard Liége - amely akkoriban Európa egyik legjobbja volt - kemény diónak ígérkezik. Sokan emlékeztek rá, hogy a Standard az előző évben - a Vasast is kiverve - eljutott a KEK-döntőig, ahol csupán egy góllal maradt alul a hazai környezet előnyét élvező Barcelonával szemben. Voltak, akik arra is emlékeztek, hogy 1967-ben egyszer már a győriek útjába akadt a belga csapat, ráadásul akkor a piros-fehérek jutottak tovább a KEK-ben (2-1, 0-2). S akkor még nem esett szó az 1982-es világbajnokságról, amelyen a belga Czernatynski hajrában lőtt gólja ütötte el a Mészöly-legénységet a továbbjutástól. Az ETO-t még sem tartották esélytelennek, s erre elsősorban az elmúlt bajnokságban nyújtott teljesítménye szolgáltatott alapot. Ez a bizakodás volt jellemző a klub háza tájára is.

Verebes József ezt mondta a Kisalföldben: „Nagyon érdekes mérkőzéseket várok, mivel a belga csapat játékfelfogása sokban hasonlít a miénkhez. Ők is az egészpályás letámadás hívei, nagyon masszívan védekeznek és szeretik a gyors, rajtaütésszerű ellentámadásokat. Ezt igyekszünk játszani mi is, és fel vagyunk készülve ennek a stílusnak a fogadására is. Nagy előnyt jelent számunkra, hogy az első mérkőzést Liége-ben játszuk és a visszavágó lesz Győrött. Ha sikerül az első mérkőzésen tisztes eredményt elérnünk (ha nem kapunk ki háromnál több góllal), biztosra veszem, hogy itthon megszerezzük a továbbjutáshoz szükséges különbségű győzelmet."

A Standard már abban az időben igazi nemzetközi gárda volt, tele válogatottakkal. A kapuban Michel Preud'homme állt, a jobbhátvéd a nemzetközi klasszis Eric Gerets, a söprögető az FC Bruges-től igazolt Walter Meeuws, valamint Poel és Plessers alkotta a hátvédsort. A középpályán az Anderlechttől vásárolt holland csillag, Arie Haan, a Mundialt megjárt Daerden és Vandersmissen iparkodott, a csatársort pedig az egykori ajaxos Simon Tahamata, a svéd Benny Wendt alkotta. Az addigi BEK-mérlege nagyon kedvező volt: 32 mérkőzés, 20 győzelem, 1 döntetlen, 11 vereség, 55 rúgott és 33 kapott gól.

A bajnokságot váltakozó eredményekkel kezdték a győriek. A rajton játszott Diósgyőr elleni összecsapást (2-0) megtekintette Leo Semmeling, a Standard pályaedzője, aki hajdanán szerepelt a Liege színeiben a győriekkel szembeni KEK-mérkőzéseken. Mint elmondta, keresik az öt mérkőzésre eltiltott Meeuws utódját a középhátvéd posztján. A harmadik fordulóban az MTK felett aratott jelentős különbségű diadal már kellő optimizmussal töltött el Győrött mindenkit. Amikor a szurkolók vastapssal búcsúztatták kedvenceiket, az eredményjelző táblán megjelent a felirat: „Sok sikert Belgiumban!"

- Sajnos nem jók az előjelek - nyilatkozta. - Ezt nem mentegetőzésként mondom, s remélem, utólag sem lesz szükség magyarázkodásra, de nemcsak sérülések zavarják a felkészülést. Hannich két sárga lap miatt nem játszhat, Hajszán és Szentes sérült. A Standard kitűnő csapat, de a 7-0-ból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert Kocsis csapata, a Lierse gyenge csapat. Hátsó játékuk szervezett, s nagyon értenek a gyors támadásvezetéshez. Daerden, Haan, Wendt nagyon tetszett. Minden azon múlik, mennyire sikerül majd semlegesíteni őket.

A Malév menetrendszerinti járatával érkezett meg a csapat és a maroknyi szurkolótábor Brüsszelbe. Itt kettévált a társaság, a drukkerek a belga fővárossal ismerkedtek, míg a labdarúgók azonnal továbbindultak Liege felé. Azért csak felé, mert a városon kívül az autópálya melletti Euromotelben kapott elhelyezést a gárda. A belga lapok bő terjedelemben írtak az ETO-ról, s az egyik mosolyra késztette a játékosokat. Azt írta, hogy havi 600 dollárt keresnek és luxus apartmannokban laknak. A néhány napja már kint tartózkodó Pálmai József elnökhelyettes és dr. Tóth Lajos szakosztályelnök beszámolt a Liege legutóbbi bajnoki meccséről, amelyen hazai pályán 2-1-re kikapott a Beerschottól. Raymond Goethals edző, volt szövetségi kapitány egyébként megnézte a győriek hétfő esti edzését.

Liége-ben az itthon megszokottnál jóval zajosabb, hangosabb szurkolótábor fogadta a pályára lépő játékosokat. Az ETO kezdőcsapatában ott volt a nem teljesen egészséges Hajszán, de Szentes csak a kispadon foglalhatott helyet, valamint hiányzott a Juventus ellen három évvel korábban sárga lapokkal „kipontozott" Hannich is.

A belga vörös ördögök hatalmas sebességgel kezdtek, de Verebes József sem intette óvatosságra csapatát. Nyílt sisakkal, lestaktikával igyekeztek operálni az itthoninál jóval gyorsabb labdarúgást játszó hazaiak ellen és ez lett a vesztük. Hlagyvik már a 12. percben besárgult, majd tíz perc múlva Kovács kapus is ugyanígy járt, amikor elhúzta a kapura törő Tahamata lábát. A sértett büntetett, a Liege pedig tovább rohamozott. A dán játékvezető Vargának és Csonkának is felmutatta a sárga kártyát, pedig fél óra sem telt a mérkőzésből. A 31. percben aztán folytatódott a lidárcnyomás: Daerden növelte a Standard előnyét, majd a Geretset leterítő Hlagyvikot kiállította Maanson.

A tíz emberre fogyatkozott győriek a második félidőben hőisesen állták a hazai rohamokat, de háromszor ennek ellenére megadásra kényszerültek. Kovács bravúrt bravúrra halmozott a kapuban, ha nem véd ilyen kiválóan, talán kétszámjegyű vereséget is szenvedhetett volna a csapat. A rutinos liege-iek jól használták ki a hazai pálya minden előnyét és sokan a játékvetetőt is hibáztatték az 5-0-s vereségért, mondván több lesgólt is lőttek a belgák, amiket érvényesített.

A hazai sajtó egy része gyorsan leszedte a keresztvizet a Verebes-legénységről, mondván, csak a hazai mezőnyben versenyképes...

Győrött már egy hónappal a visszavágó előtt elfogytak az ülőhelyek, így az egyik kanyarban ki kellett szedni a székeket, hogy állóhelyek kialakításával növeljék a stadion befogadóképességét. Végül 25 ezer szurkolónak sikerült így helyet biztosítani.

A kinti súlyos vereség ellenére hatalmas várakozás előzte meg a találkozót. A Kisalföld például körkérdést intézett az esélyekről. Szinte kivétel nélkül minden megszólaltatott győri győzelmet várt, és néhányan a továbbjutást sem tartották kizártnak.

A várakozást tovább növelte Verebes József nyilatkozata: - Azonos felállásból kezdjük a kilencven percet. A Standardból hiányzik az öt mérkőzésre eltiltott Meeuws, nálunk pedig a Liege-ben kiállított Hlagyvik. Győrben derül majd ki, mennyire volt valós az első mérkőzés! A mostani körülmények között számunkra ez az igazi próbatétel, amikor bebizonyíthatjuk a hazai és az európai közvéleménynek, hogy többet tudunk, mint amennyit a jelenlegi állásból feltételeznek rólunk. Esélyünk mindössze egy százalék a továbbjutásra, de mindent megpróbálunk, ezért természetes, a közönség nem fog csalatkozni. Nincs veszíteni valónk, csapatom végigküzdi majd a mérkőzést, és bármi lesz a végeredmény, emlékezetes élményt nyújt a nézőknek!
Szó szerint így történt! Akik annak idején részesei lehettek a kupavisszavágónak, életük végéig nem fogják elfelejteni.

A telt ház nagy üdvrivalgással fogadta a kezdés előtt melegítő győri csapatot, s a kétszáz vendégszurkoló később is ízelítőt kapott abból, milyen a magyar virtus. Fergeteges hangorkánban kezdődött az összecsapás, s még fél perc sem telt el, amikor a négy csatárral rohamozó ETO-ból Szepesi elől előbb szögletre mentette a védők, majd a beívelésből alig fejelt mellé a nyurga csatár. A hatalmas iramban gyakran került veszélybe a zártan védekező Standard kapuja, s olykor a vendégek sem tudták, hogyan sikerült megúszniok kapott gól nélkül. Póczik 25 méteres bombájánál például a parádézó Preud'homme is verve volt, ám a felső lécről a mezőnybe vágódott a labda. Már-már úgy tűnt, a pirosak gól nélkül átvészelik az első félidőt, amikor a 39. percben Hannich-Szepesi-Hannich akció végén a középpályás Szentes elé fejelte a labdát, ő pedig a kapu bal oldalába küldte az ETO vezető gólját. Még el sem ült a gól ütötte öröm, amikor Póczik úgy ment át a liege-i védőkön, mint kés a vajon, már éppen lőni készült, de a macska ügyességű belga kapus leszedte a lábáról a labdát.

A szünetben azt latolgatták a győri szurkolók, a második félidőben megtörténhet-e a csoda, azaz a kiválóan játszó ETO kiharcolja-e a továbbjutást. Eközben a játékosok az öltözőben Verebes tanácsait hallgatták és fogadkoztak, hogy megpróbálják a lehetetlent.

Ennek megfelelő volt a folytatás. Szabó lövését még a kapufa mentette, az 55. percben azonban már minden belga tehetetlen volt. Szentes ugratta ki Hajszánt, aki lehetetlen szögből a rövid sarokba bombázott. A gól után elszabadult a pokol, a verekedő Geretset Tsokalidisz játékvezető kiállította. Jó tíz percet kellett csak várni, amíg újra a Liege hálójába került a labda: Hannich beíveléséből Burcsa előrevetődve fejelt a hálóba. Magasra kapott a lelkesedés lángja, alig több mint karnyújtásnyi távolságra került a hátrány behozása, ám az idő és az erő fogytával egyre színtelenebbek lettek az álmok. Az ETO az utolsó percig nem adta fel, de elfáradt az önmaga diktálta óriási iramtól és ezzel megkönnyítette a rutinos belgák dolgát. Mindvégig izgalmas, élvezetes csatát láthattak a nézők. A Rába ETO mindent kiadtott magából, s ezzel újfent kivívta szurkolói elismerését és dicséretét. Valóban felejthetetlen estét szerzett a nézőknek. Ezzel együtt elbúcsúzott a BEK küzdelmeitől.

1982. szeptember 15., 1. mérkőzés
Standard Liége-Rába ETO 5-0 (2-0) 
Liege, 20.000 néző. V.: Maanson (dán). 
Standard: Preud’homme - Struher, Gerets, Poel, Delangre - Vandersmissen, Daerden, Haan - Tahamata, Wendt (Geurts, 82. p) Grundel. Edző: Raymond Goethals. 
ETO: Kovács - Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar - Varga, Póczik, Burcsa - Szabó, Szepesi (Szentes, 70. p), Hajszán (Vági, 46. p). Edző: Verebes József. 
Gsz.: Tahamata, Daerden, Wendt, Haan, Gerets. 

1982. szeptember 29., 2.mérkőzés
Rába ETO-Standard Liége 3-0 (1-0) 
Győr, 25.000 néző. V.: Tsolakidis (görög). 
ETO: Kovács - Csonka (Szijártó, 69. p), Mile, Magyar - Hannich, Póczik, Burcsa - Szabó, Szentes, Szepesi, Hajszán. Edző: Verebes József. 
Standard: Preud’homme - Delangre, Daerden, Gerets, Poel, Plessers - Vandersmissen, Haan, Grundel - Tahamata, Wendt (Sciascia, 58. p). Edző: Raymond Goethals. 
Gsz.: Szentes, Hajszán, Burcsa.