Vitorlázás a Balatonon és az Atlanti-óceánon át: a győri Badics László huszadik alkalommal száll vízre a Kékszalagon

„A miénk egy 3400 kilogramm súlyú, egytestű, szlovén hajótervező által megálmodott modell, melyet Soponyai Géza épített, aki elismert név a szakmában, csakúgy, mint a győri származású Cittel Lajos – kezdi a 64 éves Badics László. – A Kékszalagon abszolútban és hajóosztályonként is hirdetnek eredményt, az elmúlt években az utóbbin már voltunk első és második helyezettek is. Összetettben többször végeztünk a legjobb hetvenben, ami a mezőny nagyságát és a hajók közötti hatalmas technikai különbségeket tekintve igazán elismerésre méltó. A tehetős, több száz milliós költségvetéssel rendelkező csapatok év közben is fizetik a személyzetet, akik más versenyeken tesztelik a hajókat, kitapasztalják, hogy miket kell fejleszteni ahhoz, hogy még gyorsabbak legyenek. Mi hozzájuk képest amatőrök vagyunk,  leginkább a vitorlázás szépségéért csináljuk. Az idei versenyen a legénységet Horváth Tamás kapitány, rajta kívül Gyűrű Lajos, Gyűrű Máté, Kreisz László, Somogyi Ferenc és jómagam alkotjuk összeszokott csapatként.”

„A hajónk Horváth Tamás és Gyűrű Lajos tulajdona, mi hárman évtizedek óta együtt vitorlázunk, a Kékszalagon a Túravitorlás Sportklub színeiben indulunk – folytatja a győri sportember. – A katamaránokkal, különösen a karbontechnológiával épült Fifty-Fiftyvel szinte senki nem tudja felvenni a versenyt. A kéttörzsű, könnyű hajón mindkét testen van árbóc, ami különlegesen gyorssá teszi: legutóbb 7 óra, 13 perc, 57 másodperc alatt teljesítette a távot, jelenleg ez a Kékszalag hivatalos körrekordja.”

Ezek a méregdrága hajók szinte már csodákra képesek, de nyilván nem helyettesíthetik a hajós tudását, arra mindig, minden időben nagy szükség lehet.
„A bakancslistámon szerepelt, hogy egyszer átkeljek az Atlanti-óceánon, ami néhány esztendővel ezelőtt sikerült is – említi Badics László. – Egy svéd chartercég elhatározta, hogy Európából átviszi a vitorlásait a Karib-tengerre. A már említett társaimmal mi is jelentkeztünk személyzetnek az egyik More 55-ös hajóra, így a svédekkel alkottuk a legénységet. A verseny a Kanári-szigetekről indult és Santa Lucia volt az úti cél. Úgy terveztük, hogy tizennégy-húsz nap között érjük el a túlpartot. 

A legénység többi tagja vállalta, hogy motorral célba juttatják a hajót. Ez végül sikerült is nekik. Mi húsz nap után tudtunk kikötni, természetesen a jó helyezésnek ezzel annyi volt. A svéd chartercég méltányolta, amit tettünk, hálából két hétig bejárhattuk az egész karibi szigetvilágot. Felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb az úton: mivel az óceánok felett nincs fény-, illetve porszennyezés, a tiszta égbolton megszámlálhatatlan csillag ragyog, a világító planktonok pedig mint megannyi szentjánosbogár teszik látványossá a hullámzó vizet.”

Kanyarodjunk vissza a Kékszalaghoz, amely mindig tartogat érdekességet az indulóknak.

 – említette végül a győri hajós.