Veni Creator Spiritus! - Veres András megyéspüspök ünnepi írása a Kisalföld olvasóinak

Krisztus feltámadása után az ötvenedik napon az Egyház Pünkösd ünnepét üli. Jézus – ígérete szerint – ekkor küldte el a Szentlelket az apostolokra. A Szentírás tanúsága szerint „lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,3–4).

Az Egyház innen eredezteti kezdetét, ezért szoktuk az Egyház születésnapjaként is emlegetni ezt az ünnepet. Minden keresztény ember – miként az egész közösség – életében is meghatározó jelentőséggel bír ez az ünnep. Ugyanis Jézus tanítása szerint a Szentlélek velünk marad örökre (vö. Jn 14,16). Ezért valljuk, hogy a Szentlélek vezeti ma is az Egyházat.

Jézus szándéka szerint a Szentlélek, akit az Atyától küld a benne hívőknek, Isten erejével igazgatja és vezeti az emberek értelmét, akaratát és cselekedeteit a jóra. Hangsúlyozandó azonban, hogy vezetését azokban tudja gyümölcsözően megvalósítani, akik nem állnak neki ellen. Sajnos voltak korábban is, és vannak ma is, akik ellenszegülnek a Lélek jóra indító akaratának.

A Szentlélek, Isten Lelke sokféle ajándékkal gazdagítja azokat, akik készek együttműködni vele. Ő a béke ajándékozója is, amelyre oly sokan vágyunk napjainkban. Azért kérjük templomainkban és egyéni imádságainkban kitartóan a Szentlelket, hogy irányítsa népeink felelős vezetőinek értelmét a béke helyreállítására. Ő ugyanis képes – minden ellenállás ellenére is – az emberek szándékát befolyásolni, a béke felé vezetni. Jézus szavai szerint „a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy”. (Jn 3,8)

Így van a Lélekkel is, láthatatlanul tevékenykedik ott is, ahol nem is sejtjük.

Az Egyház állandó belső megújulásának is a Szentlélek a mozgatója. Az elmúlt századok során gyakran, amikor már minden elveszettnek látszott – s amikor egyesek diadalittasan az Egyház halálát vizionálták –, a vallásos élet újra és újra virágba szökkent.

Chesterton angol író, filozófus írta a XIX–XX. század fordulóján: „Legalább öt ízben úgy látszott – az ariánusok, az albigensek, a humanista szkeptikusok, s Voltaire és Darwin föltűnésekor –, hogy az Egyházat tönkretették, és ebek harmincadjára kerül. És az ötből minden egyes esetben az ebek pusztultak el.” Krisztus Egyháza pedig él, immár kétezer év óta, mert a Szentlélek élteti, aki velünk marad az idők végéig.