Mi már tudjuk mi lesz a neve a csornai termálfürdőnek

A Diadém elnevezés nyilván az 1887-ben, a premontrei téglavetőben megtalált hun fejedelmi diadémra utal.

Van tehát már neve a létesítménynek és lett kabalafigurája is. A polgármester szavaztatta meg a helyieket a figuráról és a két körös szavazáson végül a vidra lett a befutó. Neki azonban még nincs neve.

Dr. Bónáné dr. Németh Katalin most arra kérte a csornaiakat, segítsenek: döntsék el ők, hogyan hívják a kis állatot. Négy lehetőség közül lehet választani: Vili, Mimi, Döme, Soma.

Szavazni a polgármester oldalán lehet. A cikk közzétételének pillanatában Vili vezet.

A csornai diadém

A fejedelemi ékszerről a Kisalföld 2007. március 17-én közölt cikket.

Kulturális gyökereinkről árulkodik az ásatásokról előkerülő leletanyag. A régészek számára tudományos adathordozó lehet egy kerámiatöredék is. Ászt Ágnes beszélt szakmájáról, csornai emlékekről a Kisalföldnek. 

A Csornai Múzeum Kávéház rendezvényének vendége volt Aszt Ágnes régészszakmuzeológus, aki a Kisalföldnek Csorna régészeti lelőhelyeiről beszélt. Csorna és környéke gazdag örökséggel bír, számos régészeti lelőhelyet tartunk számon, melyek széles időszakot fognak át. Speciális muzeológiai helyzeténél fogva azonban soha nem volt a városnak önálló régészeti gyűjteménye, ezért a leletanyaga mindig egy kicsit mostoha sorsú volt. Különböző múzeumokban helyezték el, nem igazán dolgozták fel, így nem került régészeti szakpublikációk központjába. A leletek közül messze kiemelkedik és világhírű az V. századi csornai diadém. 

Az ékszer Magyarországon is jelentős, korabeli temető női sírjából került elő. A fejet díszítő ékszer hatalmi jelkép volt, feltételezhető, hogy egy hun hatalmi központban, az orduban élő vezető egyik feleségének ékszeréről van szó. Roncsolt állapotban került elő, a feltárási technikának köszönhetően viszont sikerült restauráltatni. A rátaláló amatőr régész, premontrei kanonok, Lackner Ambró figyelt fel egyediségére, és szinte hiánytalanul szedte össze az aranylemezeket és az ékköveket. Hazánkban egyetlen hasonló lelet van, az budapesti, és érdekessége, hogy férfisírból származik, darabokra törve találták meg. Valószínűleg özvegyáldozatként került a sírba. 

A csornai diadémhoz hasonlókat egyébként csak Ázsiából, illetve az orosz sztyeppékről ismerünk, tehát ez az ékszerfajta legnyugatibb képviselője. Aszt Ágnes hozzátette: a csornai diadém az őt megillető helyen van a szakmai „rangsorban”, nemzetközi katalógusokban szerepel és nemzetközi kiállításokon mutatják be. Egyetemi tananyag, a Nemzeti Múzeumban őrzik. A szakember részletesen beszélt a további csornai régészeti lelőhelyekről is. Az első lelőhelyet az 1870-es években Paur István tárta fel, a település északi határában, az Eperjes-dombon. XI. századi sírokat talált, melyek vélhetően besenyő temetkezési nyomok. A már említett premontrei Lackner Ambró is folytatott régészet kutatásokat elsősorban a rend birtokain. A homokbányában, a Téglavetői-dűlőben, Süly-hegyen. Ezeken a területeken a neolitikumtól az Árpád-korig minden korszak emlékei megtalálhatók.

A két világháború között a kutatások lezárultak, esetlegessé váltak. 1945-öt követően a megyerendszer átalakításával a kutatások is átszerveződtek. Az addig Sopronhoz tartozó csornai lelőhelyek Győrhöz csatoltattak. Később Tomka Péter és Egry Ildikó kutatásai jellemezték a területet. Tomka Péter az avar temető feltárásában ért el jelentős eredményeket, illetve fontos megfigyelése, hogy telep is kapcsolódott az avarokhoz. A népvándorlás-kutatásban ugyanis általános probléma, hogy nagyon sok több száz síros temetőt ismerünk, de kevés a telep. Csornán avar teleprészletet is sikerült feltárni. A földből előkerülő tárgyi emlékekről Ászt Ágnes megjegyezte: gyakorlatilag minden korból település- és temetőanyag egyaránt maradt az utókorra. A szántóföldeken folyamatosan forgatott talajból rendszeresen a felszínre kerülnek kerámiatöredékek. 

Ezek ugyan nem szépek és kevésbé látványosak, de nagyon fontos tudományos adathordozók. Jelzik ugyanis, hogy hol rejt a föld településnyomokat. Egyedi darab a csornai Ebágya-dűlőben feltárt, avar kori temetőből előkerült fazék, szalagfonatos díszítéssel. Egy-egy előadáson a résztvevőknek különleges élmény kézbe fogni például neolit kori, csiszolt technikáva készült kőeszközöket, baltákat. Ugyanígy érdekesek a római kori luxuskerámiák, illetve egy ép, kiegészített római tálka. Megható darab az ékszerek Igazán nagy élmény a régésznek az, ha öszszefüggő kutatásokat végezhet. Ilyen volt számomra a legelső ásatásom, Mosonszentmiklóson. Szakmailag legkomolyabb munkámnak a lébény-göbeházi feltárásomat tartom. Ez már több mint öt éve folyik, egy kétperiódusú telep topográfiáját ismerhetjük meg. Ennek eredményeként egyrészt egy neolit telep, másrészt egy Árpád-kori falu képe rajzolódik ki. 

Aszt Ágnes között egy honfoglaló kislány sírjából származó, teljesen épen megmaradt ezüst karperec. Mivel én a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban dolgozom, gyűjtőterületem is Moson megyéhez köt. Itt a mosoni ispáni központból egy különleges darab került elő, egy kerámia aquamanile, lófej alakú, díszes asztali folyadéktárolóedény-töredék, aminek magyarországi párhuzamairól nem tudok. A kidolgozás technikája, formai analógiái Regensburgba vezetnek, a XII. századba. Ászt Ágnestől megtudtuk: a régészetet ma már inkább a különböző beruházásokat megelőző feltárások jellemzik, mint a tervásatások.