10 éve rázta meg Győrt a családi dráma - Nevelőapját késelte majdnem halálra egy férfi

Erről írtunk január 30-án

10 éve 

Leszúrta a szüleit

Az 59 éves férfit nevelt fia késelt csaknem halálra. A 30 éves gyanúsított a saját édesanyját is súlyosan megsebesítette. A kilátástalanság és vélhetően az ital vezetett a családi drámához. A fiú korábban Németországban is élt, ott dolgozott. Rossz társaságba keveredett, inni kezdett. Hazajött, de nem találta a helyét. Tavasztól anyjáékkal élt, de munkát nem talált.

A győri családi dráma: a 61 éves Margitra és 59 éves élettársára a gyanú szerint az anya 30 éves fia támadt rá. Mint kiderült, volt előzménye a szörnyű estének. Margit mondja el. 
„A fiam korábban Németországban is élt, ott dolgozott. Rossz társaságba keveredett, inni kezdett. Hazajött, de nem találta a helyét. Tavasztól nálunk élt, de munkát nem talált. Mi is nehéz helyzetbe kerültünk, a bérlakásból a kilakoltatási moratórium után ki kell költöznünk. Kértünk segítséget, végül nem kaptunk. Egy vidéki, számunkra is megfizethető albérletet találtunk, terveztük a költözést, de oda már nem akartuk, hogy jöjjön a fiam. Féltünk tőle” - mesélte el történetüket Margit. 
Amikor mindezt közölték a későbbi gyanúsítottal, az szombaton már fenyegetőzni kezdett: „Azt mondta, elvágja a torkunkat. Komolyan vettük, gondoltuk, bejelentést is teszünk a rendőrségen. Aztán mégsem mentünk be személyesen. A legnagyobb hibát mégis kedden követtük el, amikor a hálószobaajtónkat nem zártuk kulcsra...”

50 éve 

Egy életen át a pékségben

A soproni Török Sütöde tulajdonosa, Török Mária, azaz Hardy Rezső péknémester egy életen át cipókat sütött. A világháború végén, 1945-ben például a katonák segítségével, naponta 40—50 mázsát. Alig van soproni, aki ne ismerné. Közéleti ember. A pártban, a nőbizottságban Hardy elvtársnőnek szólítják, régi ismerősei Hardy-mamának, a fiatalok Mária néninek, a pékek mindig Mici néninek.

Elmesélte a Kisalföldnek: - Huszonnégy esztendővel ezelőtt Bognár Dezső az akkori tanácselnök hivatott, és a következőket beszéltük meg: „Hardy elvtársnő, kellene a sütödéd!” „Jól van, délutánra átadom” — mondtam. „Semmit sem kérsz érte?” „Semmit.” „Akkor legalább válassz neked tetsző munkahelyet benne!” „Inkább vállalnék állást a Vaneknál (mai Kenyérgyár).” Mici néni azóta is a hajdani Vanék gyár szállítási osztályának programvezetője. Tizenöt évvel túl a nyugdíjkorhatáron példaadóan szorgos, pontos, alapos munkás. Alig van soproni, aki ne ismerné. Közéleti ember. A pártban, a nőbizottságban Hardy elvtársnőnek szólítják, régi ismerősei Hardy-mamának, a fiatalok Mária néninek, a pékek mindig Mici néninek. Az emberek csak azt becézik, akit szeretnek. 

— Már 1948-ban kijárt nekem az ,,elvtársnő” megszólítás. Párttag voltam. A „vörös” jelző meg már a felszabadulás után hamarosan megilletett. Az MNDSZ-tagokkal jártuk a falvakat és agitáltunk. Az asszonyokat hívtuk sorainkba, meg oktatásokra. Máskor pedig békekölcsönt jegyeztettünk, alapítótagokat toboroztunk a Dózsa Termelőszövetkezet létrehozásához. Ha kellett alattunk, kévét raktunk, markot szedtünk. Tavaly a Dózsa Téesz a negyedszázados jubileumát ünnepelte és a jutalmazott alapítótagok között voltam én is. — Tizennyolc esztendeig voltam a Soproni Kenyérgyár párttitkára. Az ellenforradalom alatt felforgatták az irodámat, és egy vöröscsillagot tettek az asztalomra. Melléje pedig azt írták: „Ez vagy, le ne tagadd!” Ezen a házkutatásos reggelen, alig léptem be a gyárkapun, máris követésre szólított fel egy fiatalember. „Menjünk, fiam!” — mondtam neki és jól végigmértem. Ismerősnek tűnt az arca. Néhány perc alatt felötlött az emlékezetemben, hogy az I-es körzetben vettük fel nem is olyan régen a pártba. Most már én unszoltam, menjünk csak, de csak közösen. Egyenesen a rendőrségre. Az utcán megmondtam neki, hol találkoztunk, és, hogy szégyellje magát! Az első utcasarkon futni hagyott, így nem kerültem a megtévedtek kezei közé. Mikor már a régi tisztségemet elfoglaltam, megtudtam, hogy a letartóztatom disszidált.

60 éve

Nem kapott gyógyszert a súlyos beteg

Győrszentivánon a gyógyszerész szabadnapja miatt egy súlyosan beteg asszony, Czifrik Andrásné olvasó nem jutott gyógyszerhez. Czifriknének a gyógyszerész felesége nem adott útbaigazítást, hogy forduljon a körzeti orvoshoz a gyógyszerért, és a gyógyszertár ajtaján nincs semmiféle tájékoztató. A tények ismeretében látjuk: nem szükséges Győrszentivánon külön inspekcióst beállítani a gyógyszerész szabad napjára, mert távollétében azt elvégzi a körzeti orvos.

A Győr-Sopron megyei Tanács az ügyben levelet intézett szerkesztőségünkhöz, amelyből idézünk: tájékoztatjuk Önöket, hogy azon gyógyszertárakban, ahol csak egy diplomás gyógyszerész dolgozik, az ügyeletes szolgálat tartásának kötelezettségei alól minden héten a csütörtöki zárástól a péntek reggeli kezdésig mentesül, ha arra az időre a jelen utasítás mellékletében felsoroltgyógyszereket, kötszereket és egyéb anyagokat mellékletben megállapítottmennyiségben, jól zárható, alkalmas ládában a körzeti orvosnál elhelyezi. Az egyedül dolgozó gyógyszerészeknél évtizedek óta ez a bevezetett gyakorlat, és az orvosok azért is kapják az ügyeletdíjat, mivel a gyógyszerész szabad napján ők látják el életmentő gyógyszerekkel az arra rászorulókat. A levélből kitűnik: rendelet biztosítja azoknak a gyógyszerészeknek a szabadnapját, akik egyedül működnek a községekben. Ezzel a panaszos levélíró, a szerkesztőség és valószínű, hogy lapunk olvasói is egyetértenek. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy a község lakóit nem tájékoztatták arról, hogy a gyógyszerész szabad napján sürgős, esetleg életmentő gyógyszert rövid időn belül hol kaphatnak.