Győr díszpolgára Szijjártó Péter: "Az elismerés egyben elvárás"

- Miniszter úr, már sok kitüntetést, elismerést kapott, most azonban attól a várostól kapta a megtisztelő díszpolgári címet, ahova valószínűleg a legtöbb személyes emlék és élmény köti. Mit jelent ez Önnek?
- Egyetlen kifejezés sem adja vissza azt, amit akkor érez az ember, ha ott ismerik el, ahonnét indult. Dézsi Csaba András polgármester telefonhívása díszpolgárrá választásom hírével nagyon meglepett, de nem tagadom, jólesett. Ám már akkor mondtam neki, hogy a díszpolgári címet nem csak elismerésnek, hanem elvárásnak is tekintem, amely felelősséggel jár. Győr a magyar gazdaság motorja, a felsőoktatás fellegvára, az ország egyik legdinamikusabb sportvárosa. Ennek a háromnak az egysége adja a város valóban példátlanul gyors fejlődésének a hátterét. Örülök, ha ehhez eddig hozzájárulhattam és igyekszem, hogy ez a jövőben is így legyen.

Egy álom az egész

- Hosszú út vezetett a díszpolgári címig. Meséljen a kezdetekről!
- A győri bencés-gimnázium tanulójaként egy nemzeti ünnepen, ha jól emlékszem talán 1995-ben hallgathattam végig a Fidesz pártelnökének, Orbán Viktornak egy előadását. Ezt követően megfogalmaztam magamnak az álmot, hogy egyszer szeretnék együtt dolgozni vele. Azokban az években kezdtem politizálni. A győri Fideszbe végül Dézsi Csaba András vitt be 1998-ban, ő erőltette, hogy mérettessem meg magam az önkormányzati választáson. A szomszédban lakott a két család, jóban voltam a gyermekeivel. Visszatérve a bencéseknél tartott előadásra, Orbán Viktor nagy hatás tett rám például azzal, hogy fellépése után ott maradt velünk, diákokkal több mint egy órát beszélgetni  zárt ajtók mögött, informálisan. Mivel én szerkesztettem az iskolaújságot, feltehettem neki egy-két kérdést. Emlékszem arra is, hogy mondtam: egyszer szeretnék vele dolgozni. A válasza az volt, hogy szerezzek diplomát és tanuljak meg legalább két nyelvet. Ez megtörtént és utána, 2002-ben parlamenti képviselő lehettem, majd Orbán Viktor mellé kerülhettem. Csöpögősen hangzik, de ez az én esetem: amit egyszer megfogalmaztam álomként, az később valósággá vált. Ezt az egészet úgy élem meg, hogy nehogy egyszer valaki megcsípjen, és fel kelljen ébrednem ebből.

- Bizonyára voltak küzdelmet igénylő helyzetek.
- Nyilvánvalóan sok-sok megpróbáltatás akadt a huszonöt év alatt, az elmúlt 13 év gyakorlatilag ezek sorozataként írható le.

- Mégis azt érzem, hogy fürdik abban a szerepben, amit adott az élet.
- Ha az a kérdés, hogy szeretem-e a munkámat, akkor a válaszom az, hogy igen, nagyon. Nem tudom, hogy lehet-e annál szebb feladat, mint amikor az ember a világ közeli és távoli pontjain egy ezeréves államisággal rendelkező országot képvisel.

A világ többsége velünk van

- A háború kitörése óta eltelt egy év igencsak mozgalmas volt a világpolitikában. Ön szerint jól reagált a kihívásokra az ország, illetve a kormány?
- Azt gondolom, hogy Európa nagyon rossz választ adott a kialakult helyzetre, hiszen egy háború esetén a legfontosabb, hogy ne keveredjünk bele. Mi ezt a célt megfogalmaztuk, míg az európai vezetők nem, így elvesztették azt az iránytűt, amely a döntéseik meghozatalánál segített volna. Jól látszik, hogy az elmúlt egy évben Brüsszelben csak olyan döntések születtek, amelyek károkat okoztak Európának, kockáztatva az itt élők biztonságát. Az egeket verdeső infláció és energiaárak gazdasági bajokat okoznak, a kontinens egyre inkább belesodródik egy háborús konfliktusba. Európa versenyre kelt a világ első számú katonai hatalmával, az amerikaiakkal Ukrajna támogatásában, ami eleve reménytelen vállalkozás. Azért is felelőtlenség volt mindez az európai vezetők részéről, mert a háború itt van, nem Amerikában. Nekünk elementáris érdekünk az, hogy mielőbb béke legyen, már csak azért is, mert nemzetünk, a kárpátaljai magyarság tagjait ma is besorozzák, közülük sokakat a frontvonalra küldenek. Amikor kioktat minket egy német, egy holland, egy belga, akkor gondoljon erre.

- Van esély a közeljövőben a békére?
- Az orosz és amerikai külügyminiszter indiai találkozója esélyt nyújtott erre, aztán amikor kiderült, mindössze tíz percig tartott, az esély elhalványult. Amíg a két fél nem képes egymással nyíltan, világosan beszélni, leülni tárgyalni, addig nem lesz béke. Fontos lenne megérteni, hogy a világ nem csak Európából és a transzatlanti szövetségből áll, a világ döntő többsége pedig azt az álláspontot támogatja, amit mi, magyarok képviselünk. Ez egy regionális háború, és azok az országok lakói, akik távol élnek ettől a regionális háborútól, nem értik, hogy miért kell élelmiszerellátási problémákkal, energiaellátási gondokkal, egekbe szökő inflációval szembesülniük. Amikor a béke mellett érvelünk, egy nagy, globális többség áll a hátunk mögött

- Mégis úgy tűnik, mintha olykor egyedül lennénk a véleményükkel.
- Európában esetleg, de a világ nem Európa. Ha kilépünk a buborékból, teljesen más valóságot látunk.

Randevú nálunk

- Átrendezheti-e a háború a külgazdasági viszonyokat is? Ha igen, hogyan készül erre Magyarország, és hogyan készülhet erre Győr? Melyek a város előnyei a vetélytársakkal szemben?
- Győr előnye, hogy olyan ipar települt meg a városban, amely az elmúlt évek világgazdasági fejreállása mellett is töretlenül halad előre. Az elektromos autóipar lendülete nem tört meg. Európában 2035-től csak elektromos járművet lehet eladni új autóként. Ez a döntés meghatározza a világgazdasági folyamatokat, és azok az országok profitálnak belőle, ahol ezeket az autókat és akkumulátoraikat gyártják. Magyarországnak azért jók az esélyei, mert a német és a keleti gazdaságok nálunk adnak egymásnak randevút. Ebből pedig Győr alaposan kiveszi részét, hiszen a kontinens egyik legnagyobb autóipari vállalata elektromobilitási stratégiájának egy jelentős szeletét a városba helyezte.

- Végezetül: díszpolgári címe birtokában jobban figyel majd Győrre?
- Az eddig is meglévő elfogultságomat bizonyosan növeli.