Győr stabil lábakon állva zárja az évet - interjú Dr. Dézsi Csaba András polgármesterrel

Még szó sem volt energiaválságról, de mivel a város addigi gázszolgáltatója már 2021 őszén felmondta a szerződését, Győr megtapasztalhatta, milyen, amikor spórolni kell az energiával. Aztán év közben jöttek az újabb nehézségek. Ezek után kicsit álkérdésnek hangzik, hogy milyen évet zár a város, de dr. Dézsi Csaba András polgármester, mint oly sok másban, ebben a rosszban is megtalálta a jót.

– Valóban, mivel minket az energiaválság már tavaly ősszel elért a szerződés felmondásával, így már komoly tapasztalatunk volt az energetikai problémák kezelésében, amikor jött az egész Európát érintő energiaválság – mondta dr. Dézsi Csaba András. – Már akkor, vagyis több mint egy éve kértem, hogy álljunk át az elsődleges gázfelhasználásról a geotermikus energia használatára. Most dolgozunk azon, hogy azokat az alternatív energetikai beruházásokat is végrehajtsuk, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hosszú távon is gazdaságosabban, ha úgy tetszik, energiafüggés nélkül működjünk. 

– Ezek után akkor mégiscsak megkérdezhetjük: milyen évet zár a város? 
– Ha pusztán a számokat, a gazdálkodást nézzük, akkor azt mondhatom: gondos gazdaként működtünk. A tavalyi­nál sokkal jobb évet zártunk, hiszen múlt év végén egy komoly vészhelyzet állt elő, most pedig decemberre sikerült megoldanunk. Nehéz év volt, de helytálltunk. 

– Megválasztása óta folyamatosan jöttek a „vészhelyzetek”. Nem szokott elgondolkodni azon, hogy vajon jó döntés volt-e elindulni a polgármesteri címért? 
– Orvosként, kardiológusként hozzá vagyok szokva a vészhelyzetekhez, a gyors döntésekhez. Ez a politikusi munkámban is segítség, hiszen itt is érvényes, hogy lehet jól, lehet rosszul dönteni, csak nem dönteni nem szabad. Az is szerencsés, hogy már 1994 óta tagja vagyok a városi képviselő-testületnek, volt időm belülről látni az önkormányzat, az intézmények működését, így ezekhez a döntésekhez megvan a kellő tudásom és a tapasztalatom is, persze ebben a „tudásban” benne vannak a jól felkészült kollégáim. Az viszont tény, hogy 2020-ban az első egy hónapban volt csak igazán lehetőségünk tervezni a jövőt, utána jött a Covid, majd pedig a háború és az energiaválság, amelyek bizonyos szempontból kényszerpályákat jelöltek ki. Jó lenne újból egy nyugodt időszak. 

– Ilyen nehezített pályán mit tart az év legnagyobb sike­rének? 
– Azt, hogy a város költségvetése jelen pillanatban stabil, jobban állunk, mint amikor az elődömtől átvettem. A szabadon felhasználható és a kötötten felhasználható pénzeszközökből is jelentősen több van a város kasszájában. Le a kalappal a pénzügyi alpolgármesterem, Szeles Szabolcs és a pénzügyi vezetés előtt. Az a híresztelés, ami megjelenik az ellenzéki sajtóban, hogy Győr milyen rossz helyzetben van, nem valós. Valószínűleg azt értik félre, hogy én mindig azt mondom: addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér! Szerintem ez a felelős gazdálkodás. De az is komoly siker, hogy minden idők legnagyobb útfejlesztését, karbantartását hajtottuk végre az elmúlt három évben. Felújítottuk a Szent Imre utat, a Jókai utcát, a Reptéri utat, megújult az Ipar utca és a Szigethy Attila út egy része, valamint a Tatai út. De építettünk óvodát, bölcsődét, hamarosan orvosi rendelőt adunk át, szóval van így is mire büszkének lennünk. 

– Bár visszafelé nem szokott mutogatni, azt többször is mondta, hogy azért potyogtak ki bőven csontvázak a szekrényből. Ezek komoly gondokat okoztak? 
– Most már azt mondanám, egy egész köztemető hullott ki. De azt most is mondom, ezek nem valamiféle felelőtlen gazdálkodás következményei, egyszerűen arról van szó, hogy ami akkor talán a város érdeke volt, ma már hátrányt jelent. Ami akkoriban nem feltétlenül számított pazarlásnak, ma már egyértelműen az. Ilyen a közösségi közlekedés helyzete, a közvilágítás, sőt, az egész városi villamossági hálózat. Vagy akár városunk egyik büszkesége, az Olimpiai Sportpark. Átgondoltabb, takarékosabb üzemeltetésre van szükség, ami a hosszabb távra megkötött szerződések, kötelezettségek miatt nem mindig egyszerű. Meg kellett szüntetni néhány monopóliumot is, ilyen volt például az őrző-védő cégekkel kötött szerződésünk, ám szerencsére olyan tőkeerős vállalkozások működnek városunkban, amelyek képesek vállalni az árversenyt. De az is jó kérdés, hogy a Magyar Vilmos Uszodában miként lehet, hogy a lépcsők faékekkel vannak húsz éve alátámasztva? Miért van az, hogy az önkormányzati lakásoknak a fele úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna őket? Szóval igen, vannak csontvázak, de mindent meg lehet oldani. 

– Például úgy, hogy a díszkivilágítást lekapcsolták, vagy bezárták az uszodákat? 
– Például. De itt mindjárt életbe lépett a másik fontos változás, amit ígértem: a nyitott városvezetés. Ahogy jöttek a visszajelzések, hogy a karácsonyi ünnepekre igenis igénylik az emberek a díszkivilágítást, az ünnepi fényeket, azonnal feltettük azokat. Amikor arról beszéltek a városban, hogy a polgármester becsukta az uszodákat, akkor még mindig nyitva volt az egyik, tudtak úszni a sportolók. De az azért mégiscsak megdöbbentő, hogy Győr nem kapott uszodafenntartási támogatást, amit más városok igen, így nekünk kellett megoldanunk a helyzetet. Akkor külön úszósávokat alakítottunk ki a közönségnek. Tudja, mennyien veszik ezt igénybe naponta? Hetvenen. Miközben a nagy uszoda kinyitása napi négymillió forintba kerülne. Na, ez a luxus. Fontos, hogy Győrben mindenki megtalálja a neki kedves szórakozási, sportolási lehetőséget, de alapvető fel­adatunk az, hogy működtessük a tömegközlekedést, üzemeltessük az óvodákat, bölcsődéket, biztosítsuk a közétkeztetést, ellássuk a nyugdíjasokat, a hajléktalanokat és a rászorulókat. Ezek a kötelező feladatok. Rendkívül fontosak a nem kötelező feladatok is, mint a színház, a bábszínház, a filharmonikus zenekar és a balett fenntartása. Az igazgatókat arra kértem, hogy működjenek együtt. Egy példátlan mértékű és formájú együttműködés bontakozott ki az intézmények között, ahol a vezetők a szakmai nagyságuk mellett az emberi erényeikről is tanúságot tettek. Beosztották az intézményeket úgy, hogy ebben az energiaválságban is fenntarthatóak legyenek. 

– A takarékosság egy darabig működhet, de nyilván nem lehet végső cél. Van lehetőség a bevételek növelésére? 
– A kormány döntése alapján a Covid-járvány és a háború okozta vészhelyzetben nem lehetett adókat, díjakat emelni, sőt, még a parkolási bevételektől is elestünk, ami Győr esetében egymilliárd forint volt. De mindig azt mondom: nézzük a jó oldalát a dolgoknak. Szerintem egy ilyen helyzet a megtisztulásra ad lehetőséget. Arra, hogy az ember átgondolja, hogyan lehet kevésbé pazarlóan üzemeltetni egy rendszert, melyek azok a költségek, amelyeket meg tudunk spórolni, vagy úgy lettek kifizetve, hogy nem is néztük meg, miért fizetünk. Milyen más módon lehet megoldani? Mondjuk saját munkaerővel, átcsoportosítással. És ha már munkaerő: felelősségünk van abban, hogy az embereknek megmaradjon a munkahelyük, és abban is, hogy segítsünk újakat teremteni. Éppen ezért nagyon fontos az ipari park bővítése is, ami ellen már elindult egy hecckampány, aminek politikai háttérszele van az ellenzék részéről. Megértve a szentiváni emberek aggodalmait, azt tudom mondani, hogy egyedül bennünk, a város vezetőiben bízhatnak, mert mi vagyunk azok, akik felelősen akarunk ipart telepíteni, és figyelünk arra, hogy ne települhessen be olyan cég, amelyik az emberek életét megkeserítheti vagy egészségét károsíthatja. Ez a mi felelősségünk. 

– Hogy látja, a 2023-as év is hasonlóan nehéz lesz? 
– Sajnos nem csak rajtunk múlik. Azon is, hogy a kormány mennyire engedi helyben az egyedi megoldásokat bizonyos problémák kezelésére. Ha szabadabban dönthetünk, megvan bennünk az erő, hogy sikeresebbek legyünk, ha nem, akkor korlátozott lehetőségek közt a siker is korlátozottabb lehet. Fontos például, hogy a jelenleg fizetett szolidaritási hozzájárulás megmarad-e ebben a formában, ami most nagyon erősen sújtja Győrt. Ha ebben nem lesz változás, nehezebb évünk lesz. Ami rajtunk múlik, most is megtesszük.