Akadémiai székfoglaló 47 év munkájából

Kollégák, tanítványok, barátok, tisztelők, az erdész-, vadász- és természetvédelmi szakma képviselői és vezetői vettek részt prof. dr. Faragó Sándor nemrégiben megtartott akadémiai székfoglalóján a Magyar Tudományos Akadémia zsúfolásig megtelt, 220 férőhelyes nagytermében. Értekezése címeként az Ószövetségből választott idézetet.

– A három szakterületből, amivel immár 47 éve foglalkozom, kettő szerepel a Teremtés könyvéből címként választott bibliai szövegrészben. Ezek az ég madarai és a mezei vadak. Az elmúlt kétezer évben az európai és az európai kultúrkörhöz köthető világ e szerint az ószövetségi elvrendszer szerint működött, amely az egymásrautaltságot és kötelezettségvállalást üzente – magyarázta a címválasztást az akadémikus. Székfoglalójában több évtizedes tudományos munkásságából adott ízelítőt.

– A mezei és a vízi élettérrel, valamint azok állatvilágával kezdtem el már egyetemistaként foglalkozni, felismerve, hogy ezeken a területeken a tudománynak feladatai vannak. A vízimadarak kedvezőtlen helyzetének megváltoztatása érdekében 1984-ben kiépítettük előbb a vadlúdmegfigyelő hálózatot, majd 1996-ban a kibővített Magyar Vízivad Monitoringot, továbbá megalakítottuk a mindezek megvalósítását szolgáló Magyar Vízivad Kutató Csoportot. Kutatásaink eredményeként – Európában elsőként – Nemzeti Vízivadgazdálkodási Tervet fogadtak el. 1992-ben hoztuk létre a Magyar Fogolykutató Csoportot és tevékenységének kulcsterületét, a Lajta Projectet. Ezzel egy időben alapítottuk a Moson Projectet a Mosoni-sík túzok- állományának védelmére. Mindkettő – a Lajta–Hanság Zrt. támogatásával – működik napjainkban is, eredményei széles tudományos és szakmai körben ismertséget és elismertséget vívtak ki veszélyeztetett kulcsfajai­nak állománynövekedésével. Az alapproblémáról, a környezeti viszonyok gyökeres megváltozásáról szólva Faragó professzor elmondta, annak elsődleges forrása a mezőgazdaság intenzitása.

– Ma már senki nem akar kétkezi munkát végezni a földeken, élelmiszer-termelésre azonban szükség van, és így a modern gépekre, kemikáliákra is. Technológiaorientálttá vált a mezőgazdaság, ennek következtében pusztulnak a területeken élő állatok. A kutatásokra alapozva azonban kijelenthetjük: van megoldás! Élőhelyfejlesztésekkel a peremrészeket, a terület mindössze 3–5 százalékát kell olyanná tenni, hogy ott az állatok jól érezzék magukat. A tábla belsejében akár intenzív mezőgazdálkodást is lehet folytatni. Erről szólnak az évtizedes kísérleteink, amik kompatibilisek a nyugat-európai kutatásokkal. Ehhez azonban szándék, következetesség és forrás kell!