Egyedül neveli négy unokáját a győrszemerei nagymama – Olvasóink forintjaiból jutott tüzelőre is

Kétségbeesésében fordult szerkesztőségünkhöz a győrszemerei nagymama, aki, miután fia börtönbe került, menye pedig elhagyta a családot, egyedül neveli négy unokáját. A 16, 15, 12 és 11 éves gyerekek két éve vannak a gyámsága alatt, látogatásunkkor épp iskolában voltak. – Az unokáim nincsenek most itthon – pakolt szegényes konyhájában Burdi Istvánné.

– A két idősebb holnap megy kirándulni. Az iskolában azt mondták, ne fosszam meg őket ettől az élménytől, és én nem is akarom, de egyszerűen nem tudom miből kifizetni. Képzeljék, a nagyobbik ma reggel sírt, mert csak nyári cipője van, ami ebben az esős időben beázik.

Nem tudna dolgozni

Burdi Istvánné Sári néni al- kalmi munkákból tartja el magát és az unokáit. Tavasztól őszig tud dolgozni, ám a tél közeledtével a kereseti lehetőségek elmaradnak, a családi kassza kiürül. A házat hitel terheli, és már több közüzemi tartozása is felhalmozódott.

– Nem az a probléma, hogy négy gyerekre kell figyelnem, mert azt megoldom. Okosak, jó természetűek az unokáim, imádom őket. De nem tudok dolgozni. Nagyjából 114 ezer forint nyugdíjat kapok, de annak a felét elviszik a hitelek, amiket örököltem. Dolgoznék én, ha tudnék, de az én koromban már nem igazán kellek mint munkaerő, meg aztán itt van a négy kislány is, rajtuk kívül másra nem jut időm.

Állandó bizonytalanság

Az aggodalom, a sorozatos balszerencse megviselte, a törékeny, idős asszony egészségügyi problémákkal is küzd, ami nem kímélte a vele élő gyerekeket sem. Legnagyobb unokáját épp egy nappal korábban vitte orvoshoz, a stressz miatt már az ő egészsége is megromlott.

– Két évvel ezelőtt egy este kaptam egy telefont, hogy nézzem a híreket. Még ma is a hideg ráz, ha arra a pillanatra gondolok. Gondolhatják, mekkora fájdalom volt nekem, amikor azt láttam a képernyőn, hogy bilincsbe verve elvezetik a fiamat. Én is alig tudtam feldolgozni, hát akkor gondolhatják, hogy a legidősebb unokámra milyen hatással volt. Az a szegény kislány folyton aggódik az apjáért, fél, hogy baja esik – mesélte könnyes szemmel.

Segít a Jóakarat Hídja

– A legnagyobb baj az, hogy nincs tüzelőm. A polgármester úr segít, minden évben kaptam szociális tűzifát, számíthatok rá, de annyi gond van, hogy nem győzöm megoldani. Rengeteg a papírom, azt se tudom, hová tegyem. A tartozásokról szóló levelek, a kislányok gyám­­­papírjai, mindegyiket gondosan őrzöm, mert bármikor kérhetik. Azt tudom, hogy a vízdíjjal és a szemétdíjjal vagyok elmaradva. A villanyt mindig befizetem, még ha kuporgatnom kell, akkor is.

Olvasóinknak köszönhetően a család, ha egy kis időre is, de egyenesbe jöhet. Alapítványunk kuratóriuma úgy döntött, hogy nemcsak anyagilag, de fűtőanyaggal is támogatja a családot. Százezer forintot készpénzben adtunk át, százezer forintért pedig tűzifával segített a Jóakarat hídja. A Szabó Tüzelőanyag Telepről a napokban meg is érkezett a közel 35 mázsa fa.