Megmentette az utókornak az évszázados síremlékeket

„A farádi evangélikus temetőben nincs földön fekvő sírkő, nincs olvashatatlan emlékmű. Kitakarítottuk a környezetet, felújítottuk az évszázados köveket” – jelentette a Kisalföldnek Élő Imre. A nyugdíjas férfi évtizedek óta végez ér-

tékmentő munkát. Régi terve volt, hogy falujában az evangélikus gyülekezet sírkertjét is rendbe teszi. A kezdeményezéshez keresett munkatársakat, de a munka nagy részét ő végezte el.

A farádi kis csapat tizenöt ledőlt, földbe süllyedt emlékkövet állított vissza. Ha most nem mentik meg ezeket, akkor valószínűleg örökre elvesztek volna. Élő Imre százharmincöt követ megtisztított, lemosott, a betűket olvashatóvá tette. Három sírkövet teljesen felújított, még a betűket is átfes-tette.

– A temető e régi részében gaz, borostyán, elvadult orgona és bokrok, cserjék hada uralkodott. Csak itt-ott villant elő egy-egy sírkő. Mindig fájt a szívem, ha erre jártam és dédelgettem a gondolatot, hogy egyszer nekiállok és rendet teszek. Nem volt kis munka, de sikerült. Köszönöm itt is a segítőimnek, annak a tizenkét embernek, akik összesen hatvanöt órát áldoztak e nemes célra. Azoknak a kőfaragómestereknek is hálás vagyok, akik önzetlenül álltak mellém – összegezte az elmúlt hónapok történéseit Élő Imre. Ő maga egyébként ötvenkilenc órát szánt szabadidejéből az önként vállalt feladatra.

A temető ezen területén Farád régi, nemes családjainak tagjai nyugszanak. Leszármazottaik ma is a faluban élnek, egy családkutatás könnyen kideríthetné, hogy a sírok melyik mai famíliához tartoznak. Ott talált örök nyugalmat például az 1891-ben 70 évesen elhunyt nemes Tompos Józsefné nemes Szalay Zsuzsánna és nemes Szilvásy Lászlóné nemes Szalay Juliánna, aki 1872-ben 79 évesen halt meg. Közös sírban temették el szüleik az első világháborúnak áldozatul esett hős fiaikat: a 22 évesen az 1917-es ojtozi ütközetben elesett Szabó Gyulát és a harctérről betegen hazatérő ifj. Szabó Józsefet, aki „szerető szülői karjai között lehelte ki hősi lelkét” 1918-ban, 21 esztendős korában. Az Őry, a Gősi, a Czirák, a Kónya, a Simon, a Kiss, a Mikó nevek olvashatók jórészt a további sírokon. Hármat teljesen felújított Élő Imre. Az egyik Bodáts Pál (1815–1877) evangélikus tanítóé, aki négy évtizeden át oktatta a helyi ifjúságot.

És hogy mi a jutalma Élő Imrének a fáradságáért? Azt mondja, az a jó érzés, ami a temetőben körültekintve tölti el. „Nekem jutalom az is, amikor a hozzátartozók megköszönik a munkámat. Volt hozzá erőm, lelkesedésem és kedvem, hát megcsináltam. Aztán odafönt, a nagy elszámoláskor talán majd ez is nyom valamit a latba” – fogalmazta meg gondolatait Élő Imre.

A közösség természetesen örömmel fogadja a temetői kezdeményezést. Szalai Zoltán polgármester úgy véli, az ősök megérdemlik a méltó nyugvóhelyet. „A falu tekintélyes és helyben elismert családjainak emlékeiről van szó. A környezetet eddig is rendezte az önkormányzat, de arra az értékmentő munkára, amit Imre bácsi és barátai elvégeztek, már nem volt kapacitásunk. A falu nevében köszönöm fáradozásukat” – jegyezte meg a polgármester.