Maroknyi csoport álmából, világtalálkozó született

A Kisalföld újságírójaként több mint tíz éve kísérem figyelemmel a mosonmagyaróvári makettkiállítást. Egy maroknyi csoport álmodott egyet – akkor még nem is nagyot – több mint két és fél évtizede: megmutatják munkájukat nemcsak a szűk közösségnek, a klubtagoknak, hanem a városlakóknak is. 
A könyvtár előterét aztán kinőtték, évről évre egyre többen csatlakoztak, akarták a közönség elé vinni azt a munkát, amire büszkék. Így gyarapodott, és lett szükség egyre nagyobb terekre, mígnem már évek óta a mosonmagyaróvári UFM-aréna ad otthont neki, és megépülte óta a mellette lévő munkacsarnok is. Egresi András főszervező mellett sokan felsorakoztak, s tették ezt idén, a stafétaváltás után Balogh János mellett is. 
Nincs még egy olyan rendezvény a Lajta-parti városban, amely ennyi helyről vonzana vendégeket. Gyakorlatilag a Föld valamennyi szegletéből ide sereglettek az alkotók megmutatni előző évi alkotásaikat, melyeken órák százait dolgozták, szenvedéllyel, sok kutatómunkával. 
Évről évre jómagam is csodálattal nézem végig ezeket az apró csodákat, mondhatnám, a legtöbbet a gyengébbik nem képviselőjeként is érdekesnek tartom. Úgy tűnik, hogy e hobbinak főként férfiak hódolnak, Perutól Kínáig, Japántól Brazíliáig. A negyvenhárom ország fiai közül legtöbben az olaszok képviseltették magukat, de a két nap alatt valóban sok külföldivel találkozhattunk, akár még a városban sétálva is. 
A mosonmagyaróvári makettkiállítás már-már origóvá vált e szenvedély hódolói számára. Megéri nekik a világ ellentétes pontjáról is felkerekedni egy Mosonshow-éremért.