Életünk regénye

Mai lapszámunk történeteiből sorsolnak egyet, és azt színre viszik szombaton a Győri Könyvszalonon. Nagyszerű ötlet: az élet a mindennapokban érdekes. Moldova György találó kijelentése szerint egy könyvet mindenki tud írni, méghozzá a saját életéről. Hiszen mindegyikünk élete regényes. Erről újságíróként nap mint nap meggyőződhetünk. Nekünk nincs is más dolgunk, mint ezt bemutatni, dokumentálni. 
Csak egyetlen példa: tavaly került a mozikba egy beszédes című francia film, a Mi lett volna, ha... Egy zongorázni tanuló fiatal lány történetét meséli el négy lehetséges változatban. Amikor balesetet szenved a robogóval és megsérül a keze, amikor kiengedik Berlinbe, és így tovább. Apróságokon múlik az életünk? A kérdés filozofikus, a hosszú kifejtés helyett most legyen a rövid válasz: igen. Szerdai számunkban írtuk meg, hogy a bakonyszentlászlóiak megint hiába vártak hajnalban a vonatra, nem jött, így vagy másfél órával később értek be Győrbe, a dolgukra. Kinek hogyan befolyásolta egyetlen malőr a napját? Kirúgta a főnöke, mert az utolsó csepp volt a pohárban, vagy éppen ellenkezőleg: így úszta meg a suliban a matekdolgozatot, az egyest és vele a félévi bukást? Novellát lehetne írni egyetlen közönséges kedd hajnal történetéből. 
Olvassák tehát a mai Kisalföld cikkeit, szeretettel írtuk, mindben ott az ember: az osztálykrónikájukat majdnem hetven éve vezető révais diákokéban, az autó helyett a gyaloglást választó győrzámolyi gyermekekében, a saját múzeumát létrehozó győri férfi sztorijában. 
Ha csak annyit elértünk közreadásukkal, hogy végre nem magunkra figyelünk, nem magunkkal foglalkozunk, hanem egy pillanatra más szemével látjuk a világot, már megérte.