A legmagasabb polgárőr-kitüntetéssel jutalmazták az enesei Rostás Gábor munkáját

– Mi motiválta arra, hogy polgárőr legyen? Hogy került az enesei kötelékbe? 

– Korábban rendőrként dolgoztam, ezért is figyelek jobban a közbiztonságra. Az enesei polgárőrséghez is ezért hívtak meg. 2013-ban csatlakoztam az akkor még kevés aktív taggal rendelkező csapathoz. Voltak alkalmak, amikor egyedül járőröztem. 2016-ban az egyesület korábbi elnöke betegség miatt le kellett mondjon a pozícióról, és engem javasolt új vezetőnek. Ezt a többi tag is támogatta, így kerültem az egyesület élére. 

– Milyen tervekkel vágott bele az elnöki munkába? 

– Első körben a taglétszámot kellett növelnünk, ezért toborzásba kezdtünk. Emellett törekedtünk rá, hogy nagyobb részt vállaljunk a közösségi megmozdulásokból. Az anyagi helyzetünkhöz képest pedig igyekeztem felszerelni a polgárőröket ruházattal és technikai eszközökkel. 2018-ban megtartottuk az első családi napunkat, ahol egy járőr­autóra gyűjtöttünk. Az azóta eltelt években ötvenfősre bővült az egyesület, a csapat fele a nap huszonnégy órájában bármikor hívható. A családi nap pedig hagyománnyá vált. 

– Minden településen más-más területek hangsúlyosabbak a polgárőrmunkát tekintve. Enesének mik a sajátosságai? 

– Nagyon jó a közbiztonság a faluban. Az utazó házalókra és vasgyűjtőkre külön szoktunk figyelni. A legtöbb esetben mire végigérnek a falu első utcáján, már ott is vagyunk. A lakók mindig gyorsan jelzik nekünk az ilyen eseteket, valamint a gyanús gépjárműveket is. Számomra ez is azt mutatja, hogy az eneseiek bíznak bennünk és számítanak ránk. Az elmúlt évek munkájának köszönhetően jelentősen csökkent az ilyen házalók száma a településen. Emellett tavaly az illegális migrációval is meg kellett küzdenünk, a polgárőreink három embercsempész elfogásában is segítették a rendőrséget. 

– Két évtized után mi ad motivációt a folytatáshoz? 

– Látom a munkám eredményét. Bármilyen probléma vagy kérdés merül fel, engem hívnak, kérik a segítségemet, legyen szó a falu dolgairól, vagy olyan egyéni kihívásokról, mint hogy egy idős embernek fát kell vágni. Az enesei képviselő-testület tagjaként több szemszögből is látom, hogy a település életében éppen milyen fontos kérdések vannak. A befektetett energia pedig megtérül, és ebből tudunk tovább építkezni és fejlődni. Rengeteget pályáztunk az elmúlt években, melyeken közel tizenegymillió forintot nyertünk. Emellett minden támogatást megkapunk az önkormányzattól és a megyei polgárőrségtől is. Továbbá külön örömteli, hogy az adó 1 százalékokkal is egyre többen segítik a munkánkat. Az elnökségem első évében ez 7–8 ezer forint volt, előtte még ennél is kevesebb, mostanra közel 340 ezer forintnyi a támogatás. Ez azt jelenti, hogy a közösség magáénak érzi az egyesületet. A legutóbbi önkéntestűzoltó-­versenyen például hat csapat, kisiskolások és a helyi nyugdíjasklub tagjai egyaránt lelkesedéssel vállalták a megmérettetést, többen közülük ezt követően csatlakoztak is az egyesülethez. A folyamatos munkának köszönhetően másfél éve meg tudtuk alapítani az egyesületen belül a tűzoltó­csoportot is, emellett iskolai szakköröket és táborokat is szervezünk. 

– Ennyi téren kell helytállnia és koordinálnia a munkát, jut azért idő a kikapcsolódásra is? 

– Számomra az a kikapcsolódás, ha segíthetek. Ha öt perc múlva hívnának, hogy mennem kell valahova, vagy éjjel kettőkor riasztanának, egyiket sem érezném tehernek. 

– Ha a jövőbe tekint, milyen célok vannak még? 

– Jelenleg egy új, modernebb tűzoltóautóra gyűjtünk. Az volt az álmom, hogy vészhelyzet esetén a település minden lakója szakszerű, rutinos és gyors segítségben részesülhessen. A településünk Győrtől és Csornától is távol van, baj esetén azonban a polgárőrség és az önkéntes tűzoltói munka mellett az autónkban van defibrillátor, a tagjaink pedig rendelkeznek elsősegély-ismeretekkel. Így szükség esetén mindhárom területen meg tudjuk tenni az első lépéseket a veszélyhelyzet elhárítására a társszervek érkezéséig. 

– Milyen érzés volt átvenni a díjat? 

– Nagyon jó érzés volt. Ha jól tudom, ez a legmagasabb kitüntetés, amit polgárőr kaphat az Országos Polgárőr Szövetségtől. Eddig csak egyszer tüntettek ki, amikor Csorba Erik Xavér polgárőrtársammal feltartóztattuk egy betöréses lopás elkövetőjét a rendőrség kiérkezéséig. Sok munka van e mögött a kitüntetés mögött, nemcsak az enyém, hanem a csapaté is, így az elismerés sem csak az enyém.