A Szent Imre templom felszentelésének 80. évfordulóját ünnepelték Győrben - Fotók

Balázs Tamás atya köszöntötte a híveket a templom születésnapján. Nyolcvan éve annak, hogy június 2-án Apor Vilmos vértanú püspök felszentelte a templomot, rendkívüli történelmi időkben. Benkó Attila kórházlelkész olvasta az evangéliumot, és ministránsok szolgáltak az oltár körül.

Szíjártó László atya szentbeszédében kiemelte, hogy nem véletlen, a hármas alkalom: az összetartozás napja, a szentháromság vasárnap és a templom felszentelésének évfordulója egybeesik. Párhuzamot lát Szent Imre kora és a templom építés kora között. Amikor István király minden reménye elfogyott arra, hogy valaki tovább vigye amit elkezdett - hiszen fiai meghaltak -, Imre maradt az utolsó reménysugár, ám ő korábban szüzességi fogadalmat tett. A nagy nyomás ellenére Imre a házasságában is megőrizte ígéretét és nem lett hozzá hűtlen. 

– Ez lehet az amiért László példaképp akarta állítani az évszázadok magyarjai elé. Mert a hűsége maga után vonta, hogy Isten is hűséges maradt a mi magyar nemzetünkhöz, Imréhez és felajánlásához. Annyi megpróbáltatás és nehézség után még mindig itt élünk a Kárpát-medence szívében. Nyolcvan évvel ezelőtt szintén reményvesztettnek tűnt a keresztény jövő, kérdéses volt a folytatás. Ezt a templomot akkor szentelték fel amikor a háború már fenyegetett. Nem volt sok remény arra hogy megmarad épen. Micsoda hit, micsoda elkötelezettség kellett ahhoz, hogy elkezdjék építeni és be is fejezzék a háború ellenére, és fel is szenteljék.

Úgy fogalmazott a pásztor, akik megálmodták és megépítették a templomot, azokban élő hit volt, körülményekkel dacoló remény. 

– Tudták, hogy nem az ember a történelem ura, s nem az övé az utolsó szó. Nekünk ez ma örömforrás és kötelezettség is egyben, mert nekünk kell tovább vinni a munkát amit elődeink elkezdtek. Ha ők megtették ezt háborús időben, mennyivel inkább kell nekünk!

A hívek a szentmise után a templomszentelést megörökítő mozaikképnél imádkoztak, majd meg is koszorúzták. Ezután az altemplomban a templomépítő plébános, dr. Szelestey Béla sírjánál fejezték ki tiszteletüket. Szeretetvendégséggel, állófogadással maradt együtt a közösség, hogy ünnepelje a születésnapos templomot.