Kocsma, munkásszálló lett, romjaiban áll vagy eltűnt: az államosított kastélyok szomorú sorsa Győr-Moson-Sopronban - Fotók, videó

Egy tél végi dátum: 1952. február 17-én hozták meg azt a rendeletet, amely állami tulajdonba vette a „tőkések és egyéb kizsákmányolók” ingatlanait Magyarországon akkor is, ha benne laktak. A számtalan vármegyei kastély, kúria sorsa megpecsételődött. 
Csak néhány példa: vadászkastély Pusztacsanád-Szolgagyőrön, a Boross-kúria Csapodon, a Bertha-kúria Szerecsenyben, az Esterházy-kúria Vitnyéd-Csermajorban... Eltűnt, nyoma sincs, romjaiban áll. 

A Magyar Kastélylexikon-sorozatban közzétett adatok szerint Győr-Moson-Sopron 227 kastélyából vagy kúriájából 90-et bontottak el az 1950-es évektől. Sokból csak a falak és a tető maradt. Szerencsés esetben pszichiátriai intézet, iskola, szolgálati lakás, magtár, kocsma, üzlet, a termelőszövetkezet lakatosüzeme vagy munkásszálló lett belőlük. 

Az egyik egykori ékesség, amelynek ma már nyoma sincs, a Ménfőtől néhány kilométerre lévő gáspárházi Lippai–Hegedüs-kastély, amit a szovjet katonák kifosztottak, majd az ötvenes években a volt zsellérek a tégláiért bontották le.

– Szülőfalumban, a ménfői Bezerédj-kastélyban is járt és dúlt Veres Péter miniszter, akinek feltették a kérdést a helyiek: miből építkezzünk? A kastélyra mutatott: bontsák le! Csak annak köszönheti a fennmaradását, hogy éppen a helyi szovjet katonai parancsnokság székelt benne – osztotta meg velünk Ménfőcsanak díszpolgára, Kulcsár Béla igazságügyi gépjárműszakértő. 

Lángot fogott a tető 

A rédei Esterházy-kastélyt 1945-ben a szovjet csapatok elfoglalták, de különösebb pusztítást nem végeztek az épületben. A barokk-romantikus stílusú emeletes kastélyban 32 szoba volt, a lépcsőfeljáró vörös márványból készült, a Dunántúl egyik legszebb barokk rezidenciájának számított. Maga a kormányzó, Horthy Miklós is nemegyszer megfordult itt, mivel rokonságban állt Alice grófnő férjével. 1947-ben az épület tetőzete rejtélyes módon lángot fogott és a felső szint teljesen leégett, de a földszint akkor még lakhatónak számított. 

Csak a bejárat maradt 

– A szakértői munkám hozott Rédére, amelynek végeztével megdöbbenve tekintettem meg a múlt szomorú emlékeit – mesélte Kulcsár Béla. – A grófékkal az ott élőknek nem volt problémájuk, munkát és biztos jövedelmet adtak az embereknek évszázadokon keresztül, templomot is építettek. Az ötvenes évek elején azonban építőanyagnak elhordták, egész utcasor épült a tégláiból. Mára csak a bejárat maradt belőle. A helyiek tisztelik és óvják a romot, a copf díszítésű kettős oszlopok által tartott, gazdag tagolású párkányt az Esterházy család kardot tartó griffmadaras címerével. 

Elmeszociális otthon 

Beleden Major Jenő polgármester és Tömböly Ildikó önkormányzati képviselő mutatta be lapunknak a Barthodeiszky-kastélyt. Amikor a katonaként Ausztriába vezényelt tulajdonos, dr. Salamonfay Nándor az államosítás után hazatért, a kastélyt feldúlva találta. Bútorait elszállították, amit otthagytak, azt szétverték, értékes könyveit a szoba közepére hányták. Később a neoreneszánsz kastélyból gépállomás lett.

Rábacsécsényben a Szalachy-kúria jutott hasonló sorsra. Az 1891-ben emelt klasszicista épületben tsz-irodák kaptak helyet. A kúria állapota fokozatosan romlott, életveszélyessé vált, az 1980-as években bontották le.

A kommunizmus áldozatának tekinthető a táplánypusztai, 1880–82-ben épített Lévay–Pallavicini-kastély, ami ma is áll, de a dénesfai Cziráky-kastélyhoz hasonlóan elmeszociális otthon működik benne. Berendezését a zsellérek – akiknek a gróf munkát és megélhetést adott – széthordták. 

Szomorú történet – Kulcsár Béla a mihályi Dőry-kastélyban. Málladozó vakolat, múló szépség. Fotó: Rákóczy Ádám