10 éve, 2012-ben a VOLT fesztivál vendége volt Sopronban a ma 75 éves Iggy Pop - videók

Szülei nem voltak gazdagok, de törődtek vele és mindenben támogatták: amikor például dobolni kezdett, kiköltöztek a szobájukból, mert a szerelés csak itt fért el. A rock and roll bűvöletébe esett srác a középiskolában alapította első együttesét Iguanas néven (innen származik az Iggy művésznév), majd a Rolling Stones révén felfedezte a bluest. A michigani egyetem antropológia szakára iratkozott be, de jobban vonzották a chicagói bluesklubok, így rövid idő után itt folytatta "felsőfokú tanulmányait".

1967-ben megalapította a Psychedelic Stooges együttest, amelynek neve rövidesen Stooges-re rövidült. A Stooges azzal keltett feltűnést, hogy a szelíd hippik, a pszichedelikus popzene idején brutálisan nyers, szexualitástól fűtött zenét játszott, emblematikus daluk az I Wanna Be Your Dog volt.

Az energiáktól feszülő és önpusztításra hajlamos Iggy színpadi viselkedését döntő módon befolyásolta a Doors énekese, Jim Morrison. Hozzá hasonlóan ő is hipnotikus hatással volt a közönségre, különösen a lányokra, a koncerteken transzba esve, félmeztelenül énekelt. (Később elmondta: az ingben elveszve érezte magát, s amikor egy könyvben az egyiptomi fáraókról látott képeket, úgy döntött, a fellépéseken soha többé nem visel semmit felsőtestén, ezt az azóta eltelt fél évszázadban be is tartotta.) Iggy rutinszerűen lépte át az illendőség határait, a nézők egészen közelről szemlélhették izmos felsőtestét és nem egyszer egyéb testrészeit is. A Stooges muzsikája ma sem pihentető matinézene, igaz, az utódok fényében már sokkal emészthetőbbnek tűnik.

A ma már a punk előfutárának tartott Stooges lemezei nem fogytak igazán, csak később fedezték fel őket. Iggy nem egy fellépésen a nyílt színen szúrta a drogot, szabdalta össze magát üvegcseréppel, konyhakéssel, ugrott a rajongók közé, egyik botránya a másikat követte. A heroin rabjává lett énekes egy évre el is tűnt a nyilvánosság elől, majd 1971-ben David Bowie segítségével kezdett újra turnézni, az újjáalakult Stooges ekkor készítette el Raw Power című klasszikus albumát.

Drogproblémái azonban egyre súlyosbodtak, sokadik letartóztatása után a bíróság választás elé állította: börtönbe vagy pszichiátriára megy. Az utóbbit választotta, ahol kiderült: nem bipoláris depresszióban szenved, hanem agya teljesítőképességének határait feszegeti, olykor eljutva az elmeháborodottság széléig. Kezdetben még képes volt elkülöníteni színpadi énjét a valóságtól, ám a drogok hatására ez az egyensúly megszűnt és folyamatos pszichotikus állapotba került.

Az immár tiszta énekes szólókarrierjét Bowie indította el. Iggy elkísérte őt világ körüli turnéjára, majd Nyugat-Berlinbe mentek, ahol aszketikus körülmények között próbáltak véget vetni kábítószer-függőségüknek. Közösen írták meg Iggy első két szólólemezét, a The Idioton hallható a később Bowie által is sikerre vitt China Girl, a másik címadó dala a Lust For Life, ezen található a sokszor és sokak által feldolgozott The Passenger is. Kapcsolatuk idővel fokozatosan meglazult, a nyolcvanas évek elején többféle zenei irányzattal kísérletező Pop népszerűsége fakulni kezdett, s megint a drogok után nyúlt.

Valóságos csoda volt, hogy a 90-es években újra sikerült feltámadnia, a Brick By Brick első aranylemeze lett, Candy című dala pedig felkerült a listákra, hasonlóan jól sikerült három évvel később az American Caesar. Koncertjei után óriási lett a kereslet, és hogy micsoda őrületre volt képes, azt a Sziget közönsége 1996-ban, 1997-ben és 2006-ban is átélhette (1997-ben az Iggy által a színpadra hívott, kicsit túlpörgött rajongókat a biztonságiak fékezték meg).

2012-ben a VOLT fesztivál vendége volt Sopronban, 2019 nyarán a Budapest Parkban adott koncertet.

Iggy 2003-ban egyik albumához visszavette a Stooges tagjait, akikkel három évtized után turnézni is kezdett. Az együttest 2010-ben iktatták be a Rock and Roll Dicsőségcsarnokába, utolsó közös munkájuk 2013-ban került a lemezboltok polcaira Ready to Die címmel. 2014-ben, amikor a négy alapító tag közül a második is meghalt, a Stooges megszűnt, Iggyt azóta más csapat kíséri. A 2016-os Post Pop Depression című albumát, amelyet Josh Homme, a Queens of the Stone Age énekesével készített, a kritika pályafutása méltó lezárásaként méltatta, a korong Grammy-jelölést kapott a legjobb zenei album kategóriában. Iggy három évvel később aztán újabb stúdiólemezt készített Free címmel, erről azt mondta: a Post Pop Depression turnén sikerült megszabadulnia az addigi életét és karrierjét beárnyékoló krónikus önbizalomhiánytól és bizonytalanságtól, mégis üresnek és kimerültnek érezte magát, csak "szabad" akart lenni: hagyta, hogy az album megtörténjen vele. A veteránként is rendkívül szuggesztív színpadi jelenlétéről ismert Iggy idén az egymillió svéd koronával járó Polar zenei díjat vehette át Stockholmban.

Bár a gyűrött arcú énekes soha nem vágyott különösebb filmkarrierre, gyakran hívták a filmesek. Láthattuk egyebek között John Waters Cry-Baby, Jim Jarmusch Halott ember című alkotásában, Jarmusch Kávé és cigarettájának egyik jelenetében egy másik sokat próbált rocker, Tom Waits társaságában elmélkedtek a zenészsors értelméről, nem kevés öniróniával, Jarmusch kollázsszerű dokumentumfilmet is készített róla. Dalait számtalan előadó dolgozta fel a Slayertől a Duran Duranon, a Sonic Youthon és a Guns N'Rosesen át az R.E.M.-ig, s számtalan filmben csendültek fel kísérőzeneként, így a kultfilmmé vált Trainspottingban is. A Damned által készített első brit punklemez a Stooges I Feel Alright című dalával zárul, a Sex Pistols első és utolsó amerikai turnéján utoljára a Stooges No Fun című számát adta elő.