Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 13°C Még több cikk.

Zsigánál beütött a tűzvész

Egy valamirevaló úr lumpol, kártyázik, a cigánnyal húzat és szeretőt tart. Móricz Zsigmond Úri murijának a cselekménye e négyes bűvölete körül forog, s hogy milyen mélységben merülnek el az uraságok a lumpolás, kártyázás, húzatás és lotyózás úri huncutságaiban, az most is a rendező kénye-kedve szerint történik.

Győrben Bezerédi Zoltán kezei közé került az emblematikus történet, s hogy nem lett belőle mozdulatlan millenniumi tabló, az ő súlypontozásának köszönhető: elevenséggel segített Móricz belassult világán.

A kanmuri nem úri
Tette ezt egyrészt nótázással. A zenés színmű műfaji maghatározás nemcsak a színlap nézőcsalogató frázisa, hanem dramaturgiailag is fontos szerep jut a színpad sarkába ültetett kamarazenekarnak. Sajnos hiába keresem a zenészek nevét, nem kerültek fel a szereposztásra, pedig vérbő talpalávalójukkal izgalmas jelenetekhez húzták a szólamot. Megadták azt a népies-hagyományos paraszti kultúrközeget, ami aztán a prózai jelenetekben feloldódhatott bunkóságban. Bezerédi Zoltán murijának a férfijai modortalan tuskók, inkább parasztok, mint dzsentrik, iskolázottságnak, jó modornak nyoma sincs bennünk. Túlárnyaltnak találtam alpári viselkedésüket, a sörrel való arcul köpés után, mikor Igazmondó Pista (Posonyi Takács László) arcába szellentett Csörgheő Csulinak (Sárközi József), felidézte bennem a ValóVilág 1-et, ahol ugyanezt láthattuk Okitól Majka társaságában. Na, ez számomra kicsit távol került az irodalmi Móricz szellemiségétől.

Élt volna bennem egy leheletnyi vágy, hogy Móricz férfijaiban ott búvik valahol a szerethető alfa-hím, de Bezerédi ezt nem akarta. A figurák ettől függetlenül jól működtek, a bandázó jelenetekben Borbírót formázó Török András volt igazán hangsúlyos, egyéb vaskos színészi megvillanásokra nem nagyon maradt tér. A falusi bagázsban megkülönböztetett szerepet szánt viselkedésben a főhős, Szakhmáry Zoltánnak (Csankó Zoltán), de róla később.

Úri muri a Győri Nemzeti Színházban. Fotók: H. Baranyai Edina


A céltalan dajdajozásból előrajzolódó cselekmény Bezerédi átiratában az ok-okozati összefüggéseket kereste két feleség és egy szerető Bermuda-háromszögében – hogyan süllyedhetett el a férfinépség az alföldi mocsárban? Nem maradhatott ki az előadásból a móriczi alaptézis: „a mintagazdasággal kísérletező földbirtokos, akinek újat akarása, cselekvő energiája apránként mállik szét szűkebb és tágabb környezete állóvizében", de a nagy drámát mégiscsak a nők szőtték bele a férfisorsokba.

Móricz szelleme
És itt jön Bezerédi másik nagy bravúrja, amivel magát Móriczot idézte meg a darabban. Az Úri murit 1928-ban fejezte be, ekkor még nem ragyogta be a nagy népi író nimbusza. Szakhmáry Zoltán sorsát ekkortájt megélte az író, férjes emberként szeretett bele Simonyi Máriába. Felesége és környezete ugyanúgy tudott a viszonyról, mint a darabban Szakhmáry Rozijáról (Menczel Andrea). Négy évvel az Úri muri előtt Móriczot elsodorta a szerelem, naplójában ezt írja: „Beütött a tűzvész." Megtapasztalta azt a testi szerelmet, amit feleségével soha, levélváltásaik bujaságról, szemérmetlenségről szóltak. (Janka, a hitves több öngyilkossági kísérlet után 1925 nyarán eldobta az életét, Móricz özvegy lett. A temetés egy évére elvette színésznő kedvesét, nyolc évig éltek nem túl jó házasságban.)

Móricz pontosan tudta, hogy mit érezhet főhőse és annak felesége, Rhédey Eszter (Szina Kinga). Utóbbi színre lépésével – pontosabban berobbanásával – magasabb fordulatszámot kapott az előadás és maradt a felfokozott feszültség egészen a záróképig. (Azt kár is megjegyezni, hogy a második rész sokkal húzósabb, mint az első, mert majdnem mindig az.)

 A díszlettervező Menczel Róbert visszatalált hozzánk: a színpadról mindent tudó magabiztosságával játszatta be a teret.
A díszlettervező Menczel Róbert visszatalált hozzánk: a színpadról mindent tudó magabiztosságával játszatta be a teret.


Asszonyok szorításában
Csankó Zoltán és Szina Kinga párosa néhány percben felvonultatott minden színt és ízt egy már régen elvesztett házasságból, amit a hitvesek az utolsó percek kapálózásában megélhetnek egy számon kérő szerelmi háromszögben. Amit nem tudott kihozni Csankó Zoltánból a szerető Menczel Andrea, abban Szina Kinga biztos játékkal segítette: Zoltán bácsiból férfi lett.

A kevéske lehetőségéből egy másik drámai asszonyfigurát keltett életre Molnár Judit, neki elhittem, hogy szereti az ő urát, Csörgheő Csulit. A halk szavú, alázatos asszonyka rárímelt Sárközi József Csulijára, aki megsiratja elpusztult kandisznaját. A lepkés jelenetben jól ellenpontozta szépség és harmónia utáni vágyát a barbárok közt, amit hiába is várna férjétől. A lepkehajkurászásban deklarálták végképp a férfiak, hogy érzelmi intelligenciájuk nulla, bár a nagy kan elhullására együttérzést mímeltek.

Emlékezetes villanások
A tivornyázó életképekben a már említetteken kívül tesztoszteronvitézként Maszlay István, Ungvári István, Pörneczi Attila, Mohácsi Attila, Venczel-Kovács Zoltán, Jáger András, Fehér Ákos adták a kemény magot.

Figyelemre méltó mondandó jutott Rupnik Károlynak: Levkovits uzsorás erkölcsileg semmivel sem különb a falusi uraknál, viszont tudatosan üzletel saját gyönyörével is. Megcsalt feleségekről ennyire szépen beszélni lírai gyöngyszem.

Ahogy görgetem újra magamban a látottakat, egyre több szeretnivalóra lelek az előadásban. Az Úri muri Győrben lehántolt magáról minden idealista várakozást, ezért tudott nagy drámai jelenetben kicsúcsosodni a végjátékban. A sorsok a sorokból kibújva szétfeszítették határaikat, minden elpusztult: kunyhó égett, nád ropogott!

Szegény férfiak!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Istállótűz volt Örkénypusztán is

Ezer négyzetméteres istállóban szalma kapott lángra a Bőny melletti Örkénypusztán. Tovább olvasom