Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 4°C | 8°C Még több cikk.

Vészhelyzet a győri nemzetiben

Győr - A darab egy karikatúrát idéző élőképpel végződik. A műtőasztal mellett felsorakozott zöld köpenyesek vezére gumikesztyűt húzott – hogy ujjlenyomat ne maradjon – majd szikét kér. Aztán a jótékony sötétség elrejti előlünk a világot.

Egy darab premierjét jobban időzíteni nem lehet. A repertoár összeállításakor ki sejthette, hogy a bemutatót követő hét első napján a parlamentben pont az egészségügy lesz a legfontosabb téma?
Ami erény az egyik szempontból, furcsa módon az jelenti a fő problémát a darab fogadtatásával kapcsolatban. A szándék, hogy az agyonpolitizált hétköznapokból érkező néző felszabadultan szórakozhasson az előadáson. Csak kérdés, hogy a százasokkal az egészségügy értékességére „nevelt" polgár, aki havonta látja a fizetési listáján az erre a célra levont tízezres nagyságrendű összegeket, tud-e kacagni ezen?

Tizenöt éve mutatták be

A szerző, Sárosi István gyakorló kardiológus, ezért ezt a világot ismeri a legjobban. A darabot Pécsett be is mutatták, csak azóta eltelt másfél évtized. Umberto Eco professzor írása jutott eszembe, figyelve a történéseket: szerinte egy mű mindig átalakulhat az olvasó (esetünkben néző) tapasztalatai alapján. Most az a furcsa helyzet adódik, hogy megváltoztatta a műfaját. Tragikomédia lett közben belőle. Jó példa erre az idős házaspár (Bende Ildikó és Szilágyi István), akik az eredeti szándékkal ellentétben  az életükért küzdve részvétünket kiváltó tragikus hőssé válnak.

A kérdés most már az, hogyan kell akkor ezt jól megrendezni? Balikó Tamás, aki Pécsről érkezett a darabot színpadra állítani, azt a megoldást választja, hogy erről az aspektusról nem vesz tudomást. Néhány aktuális igazítás a szövegen jelzi, hogy a dramaturgnak tágabb teret kellett volna hagyni. Az egyik remek poén például az operálásra hozott szöget nyelt rab kísérőjének adott utasítás, hogyan kell osztályról osztályra járva beszereznie a szükséges papírokat. Thészeusz visszafordult volna, és nem száll szembe a Minótaurosszal, ha Ariadné ilyen tanácsot ad neki. De egy fegyőr legyen fegyelmezett. 

Egyfelvonásosnak talán jobb lenne

Bátonyi György jól ismeri ezt a színpadot, a műtő, az orvosi és ügyeleti szoba hármasát kiemeli a kórházlabirintusból, ahol számtalan folyosóval, lejáróval teremt lehetőséget a nyüzsgésre. Benne egy órával a falon, aminek mutatói nem mozdulnak. Megállt az idő. A rendező egy képregény logikáját követi. Dinamikus csoportokat mozgat, aztán hirtelen állóképbe merevíti egy hangsúlyos gesztus köré a szereplőket. Ez egy ideig működik, csak a darab kevés hozzá, s az ismétlések már unalmassá válnak. Talán, ha egyfelvonásosra húzták volna a szöveget… A felvonások végén ezért bizonytalankodott a közönség, hogy ott épp vége van-e valóban.

A színészek a commedia dell’arte típusaira és technikáira támaszkodnak. Az orvosi team (Rupnik Károly, Áts Gyula, Mézes Violetta, Szikra József, Jáger András, Pörneczi Attila) hatásosan felidézve a Revizor hangulatát együtt diagnosztizál, konstruál összeesküvés-elméletet, ha kell. A személyzetnek (Dósa Zsuzsa, Várkonyi Andrea, Molnár Virginia, Gerbert Judit, Varga Viktor) láthatóan nagy rutinja van a szemét és a problémák eltüntetésében.

Azért ezen az osztályon nem éreznék jól magukat azok az orvosok, akiket szeretünk, akik igyekeznek segíteni rajtunk. Remélem, őket megkérdezték az említett szavazás előtt, mert egy előadásról kijöhetünk fejcsóválva. De a rendelőből nem szeretnénk.

Iván Csaba

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győr az óriások földje lett

Győr - Több mint tíz bevásárlóközpont nyílt meg eddig Győrött, s közismert, hogy a sornak még nincs… Tovább olvasom