Kisalföld logö

2017. 02. 25. szombat - Géza -1°C | 7°C Még több cikk.

Vendéglős dinasztia a marcalvárosi panelrengetegben

Győr - Mindig összeszokott csapattal dolgozott, s húsz év után, a huszonegyedikben, a mostani a legegységesebb. Mára felnőttek, beértek a fiúk. Az Egyházi szülők, anya és apa, aztán a fiúk, Richárd, Dávid, Gergely, kiegészülve az unokatestvérrel, Barnabással és még éppen ugyanennyien, akik szinte már családtagok – ennyi a győri Marcal étterem csapata, Marcalváros panelrengetegében egy vendéglő és vendéglős család.
Délben is együtt van a csapat természetesen, ám az az időpont nagyon nem jó, akkor ugyanis iszonyú a hajtás. Már tíz órától sincs megállás. Reggel, minél korábban lenne a legjobb. A szülők kivételes távollétében Dávid fiuk mondta az előbbieket arra a kérdésre, melyik volna a legalkalmasabb idő az Egyházi családnál vizitálásra. Az újságíró bizonyosan ezt a választ kapta volna az apától, Egyházi Lászlótól is.
Később megismerve gyerekkorától gyakorolt elvét: „Aki boldogulni akar, elérni valamit, annak nagyon korán kell kelni."

Dávid egyébként a négy Egyházi fiú közül a második, huszonhárom éves, pincér, négy évvel idősebb Richárd bátyja és a nála egy évvel fiatalabb öccse is szakács, az idősebb már mesterszakács. Mindhárman ugyanott tanultak és végeztek, a Krúdyban. Mindhármójuknak egy a munkahelyük, velük dolgozik unokatestvérük, Hegyi Barnabás, aki pincér. Egyházi Lászlóval és feleségével már hatan vannak a családból, a személyzet további hat tagja már ugyancsak mondhatni, a családhoz tartozik. Régóta együtt vannak ők. Kevesen lehetnek Marcalvárosban, akik nem ismerik Zsebedits Teréz pincérnőt.

Hegyi Barnabás és az Egyháziak: Gergely, Margit asszony, László, a főnök, Dávid és Richárd. Fotó: Szük Ödön
Hegyi Barnabás és az Egyháziak: Gergely, Margit asszony, László, a főnök, Dávid és Richárd. Fotó: Szük Ödön

Egyháziék azt tartják, állandó személyzettel lehet jól dolgozni.
A Dávid ajánlotta időben érkezünk a Marcalba. Az asztalokon már teríték, minden elrendezve, akár jöhetnének a vendégek. Érkeznek is majd dél felé. A család az előfizetéses étkezésre állt rá. Három-négyféle leves, hat-nyolc, esetleg tízféle főétel. A főzelék a kínálatból sosem hiányzik. A „Torkos csütörtökök" előtt két héttel lefoglalják már a helyeket a Marcalban. A bálozók is kedvelik a helyet, ahol már tartottak sokféle napot: indiait, írt, franciát, erdélyit.

Szóval a reggeli órákban vagyunk, díszben a ház és legszebb szerelésükben az Egyházi fiúk is. A negyedik testvér, a tizenöt éves Máté iskolában. Ő éppen pályaválasztás előtt, s természetesen a Krúdyba készül. Alaposan beoltotta a család a szakmával. Máté édesapja Sopronban végzett, vendéglátós szakközépben, édesanyja is, kell-e mondani, krúdys volt. Egyházi László Kőszegen, az Írottkőben kezdett, dolgozott Győrben, a Hungáriában, huszonegy éve pedig már a Marcalban. Felesége, Margit is szakmabeli. Húga és Egyházi László valamikor egy helyen dolgozott, a húg ismertette össze a fiatalokat, keltek aztán egybe. Amikor átvették a Marcalt, a legidősebb fiú azután kezdte az általánosban az elsőt. Lettek közben négyen a gyerekek, s hármuknak a szüleikkel most egy a munkahelye.

Végig minden lépcsőn

Az Egyházi fiúk aligha válaszolnának arra a kérdésre: milyen főnök az apjuk. Lehet persze példaképük, ahogy apjuknak példaképe valamikori falujából, a csöppnyi Soborból Kiss József kocsmáros. Tizenöt évesen első gyakorlatát nála töltötte. Életében senkitől sem tanult annyit, mint tőle. Nyáron lovas kocsival kivitte az elemózsiát a határba az aratóknak.
Egyházi László a vendéglátós-mesterségben végigjárt minden lépcsőt és ugyanezt gyakoroltatta fiaival. Ismerjék csak meg egymás munkáját, hogy aztán becsülni tudják. A Marcal főnöke ma is minden napját a konyhában kezdi. Ami a kezdést illeti, negyed hatkor csörög az óra. A hét elején általában hatig dolgoznak, máskor kilencig-tízig. Rendezvényes napokon olykor reggelig.

Karácsonykor huszonöten

Lehetetlen, hogy étteremben annak működtetőivel ne kerüljön szóba, mely ételek a kedvenceik. Az egyszerű étkek, az apáé a krumplis tészta. Lehetne kedvenc a kukoricakása is, ám amilyet édesanyja készített valamikor – pedig egy-két karika kolbász, ha került rá –, olyat hiába is várna már bárkitől. Egyházi László édesanyja két évig lakott Győrben a fiáéknál, akkor a Marcalban étkezett és dicsérte a gyerekeket.
Az Egyházi fiúk még valamennyien együtt élnek a szülőkkel. Anya és apa pihenni Velembe járnak, jó gyerekek, mondják a fiúkról, de ezért se akarnak állandóan a nyakukon lenni. A Marcal az év egyetlen napján, karácsonykor a családé. Ott találkozik a família, huszonöten vagy még többen is, akkor is ők főznek magukra.

Olvasóink írták

  • 2. tarcus 2008. április 24. 02:28
    „Gratulálok az Egyházi Családnak ezért az egyedülálló dinasztiás vendéglátásért, csak így tovább, tartsák meg kiváló konyhájukat, ízletes étkeiket és földönjáró áraikat.”
  • 1. Pikaccsu 2008. április 21. 09:38
    „Hajrá Marcal, az sem baj ha néhanapján,(vagy mindig) bolondot csináltok belőlem.
    Az étel finom, a pincérlány kedves.
    Érted...?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tandemet kaptak a látássérültek

Győr-Ménfőcsanak - Kétüléses kétkerekűt kaptak ajándékba a vakok a győr-ménfőcsanaki polgárőröktől.… Tovább olvasom