Kisalföld logö

2017. 04. 29. szombat - Péter 4°C | 14°C Még több cikk.

Újabb gyerek az újabb otthonban

Sajátos, mégis tucatsors: újabb gye- rek, újabb öröm, még nagyobb nyo- mor. Éppen két hónapos a fia annak a párnak, akik hajléktalanként élnek Győrött. Baranyaiék első fiát továbbra is az „anyáscsecsemőben” gondozzák, a kisebbikkel anyja együtt alhat a Kossuth utcai átmeneti otthonban.
Baranyai Sándor és Ágnes sorsáról többször beszámoltunk s mi is örültünk volna, ha a két és fél éves Balázskát ki tudják hozni az anya-, csecsemő- és gyermekotthonból a huszonéves szülők. Ehhez azonban állandó lakhelyre, biztos jövedelemre van szükség. Nyáron közölt cikkünk után több állásajánlat érkezett, sokan szerettek volna segíteni Ágin és Sándoron, hiszen abban az egyben biztosak lehetünk: szeretik a gyereküket.

Ám hogy végül kinek a hibájából fulladt kudarcba valamennyi vállalkozás, s miért tart ott megint Sándor, ahol akkor elkezdte? – e kérdésben hadd ne mi tegyünk igazságot.
Tény azonban, hogy akkor már útban volt Attila, aki november 7-én látta meg a napvilágot. Vajon mi lesz a sorsa? Mindenkiben felmerül a kérdés: felelősek, esetleg hibásak a szülők? És hogy pusztán anyagi kérdés-e a hajléktalansors?

Ágnes és a két hónapos csecsemő a győri átmeneti otthonban talált szállást, az apa – Sándor – pedig maradt a régi hajlékban, a senki földjén, ahol eddig is lakott. A kis Balázs az anyáscsecsemőben gyámság alatt áll, s amióta a pici megszületett, egyre ritkábban látja szüleit, akiknek – állításuk szerint – azt mondták odabent, hogy a gyerek hároméves koráig ne is álmodjanak arról, hogy kihozhatják.
– Utoljára karácsonykor voltunk nála az „anyásban", összeeresztettük a picivel. Először nagyon jól fogadta: hatalmas ölelkezést, puszilkodást rendezett. Másodszor már megfogta a kistestvérét, s vinni akarta a babakocsiba. Úgy ítélte, egy babának ott a helye, most pedig vele illene már foglalkozni – meséli Sándor.

Attila egy szobában lakik az anyjával, apját is majdnem mindennap látja. Ilyenkor Ágnes kihozza őt az otthonból, s a fiatal nő egy barátnőjénél találkozik a család, úgy tizenegy és délután hat között. Sándor szerint az otthon erre nem alkalmas hely, mivel őt nem engedik fel a szobába, s csak a társalgóban tudna foglalkozni a kicsivel, akinek anyagi ellátásáról – a pelenkákról, az otthonban javasolt tápszeradagról – ő gondoskodik.

Az állami gondozásban felnőtt fiatalember egyetlen „jövedelme" az, amit az utcán talál éjszakai körútjain. Fém- és papírhulladékok bevételéből lesz a babakoszt. Attila lassan főzeléket is ehet.
Benkő Anita, a gyermekek és családok győri átmeneti otthonának vezetője szerint egy évig – hosszabbítással másfél évig – tartózkodhat gyermekével az anya az intézményben, ahol huszonnyolc családnak és tizenkét gyereknek tudnak ágyat biztosítani. A vezető szerint pusztán anyagi oka van annak, hogy az apának nem jut hely az övéi mellett, számos otthonban megoldották ezt a kérdést. Sándor eleinte egyébként felmehetett a szobába, de a szabály valóban az, hogy a társalgóban kell találkozni: voltak ugyanis más otthonokban kellemetlen incidensek Benkő Anita szerint. A vezető elmondta azt is: a gyerekekről szükség szerint kell gondoskodni, s előfordul, hogy az élelmezést, néha Attiláét is az intézmény oldja meg.

Utoljára hagytuk a legkellemetlenebb kérdést, ami sokakban felmerül: akarták-e Sándorék ezt a gyereket?
– Az az igazság, hogy a véletlen műve – így az apa. – Nem védekeztünk, mert akkor úgy tűnt, nem lehet következménye. Aztán kicsúsztunk a három hónapból: furcsa, de a terhességnek nem voltak szembetűnő jelei. Most, hogy Attila itt van, már nagyon örülünk, de nyilván amennyi örömöt, annyi nehézséget is okoz. Ott a másik csöppség is. Egyszer majd kihozzuk. Soha nem mondunk le róla. De most még nem tudjuk, hogyan tovább.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Önkormányzati vélemény

A Széchenyi-tervhez benyújtott elvi engedélyezési tervben az szerepelt, hogy a fürdő épületének… Tovább olvasom