Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Taps-díj - Hárman a Finitóból

Napról napra mutatjuk be a TAPS-díjra jelölt színészeket, zenészeket.

Pingiczer Csaba
„Nem tudom elképzelni az életemet színház nélkül. Nem igazán értek semmi máshoz, és néha a hétköznapok apró-cseprő dolgai is kihívást jelentenek számomra. A színpad az a hely, ahol biztonságban érzem magam. Rettenetesen felgyorsult a világ körülöttünk. Átrohanunk az életünkön. Kötelességemnek érzem megragadni az embereket és megnevettetni, meghatni, elgondolkodtatni, pár órára kirángatni őket a hétköznapokból. Szüleim a Győri Nemzeti Színházban dolgoztak, és én gyermekkoromtól fogva úgy jártam be, mintha hazamennék. Sosem mondtam ki, hogy színész akarok lenni, egyszerűen egyik pillanatról a másikra az lettem. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy bár tudták, ez a szakma nem olyan habos-babos, mint ahogy kívülről látszik, mégis mindenben támogattak. Szakmailag a legtöbbet Kszel Attilának köszönhetek. Rengeteget tanultam/tanulok Ungvári Istvántól és Posonyi Takács Lászlótól is. Megtiszteltetésnek érzem és büszke vagyok rá, hogy ilyen művészekkel együtt jelöltek a díjra!"




Mézes Violetta
„Szüleim, Egerváry Klára és Puskás Tibor a győri színház művészei voltak, amikor 1955-ben megszülettem, szeretett városomban, Győrben. A színház az életem, a győri színház az otthonom. A közönségnek a bennem élő szeretetet szeretném átadni, akár humoros, akár drámai szerepekben játszom. Meg sem fordult a fejemben, hogy van más értelme is az életnek, mint színésznek lenni. A pályámon rengeteg embertől kaptam segítséget, lehetetlen felsorolni. Minden szerep kihívásnak számít, a legkisebb is, sőt, a meg nem írt vagy rosszul megírt szerepek is, hiszen azokat az író segítsége nélkül, nekem kell hitelessé tennem. Szívesen játszanék jól megírt, koromnak megfelelő emberi sorsokat, legyen az humoros vagy drámai szerep. 1986-ban szerződtem a győri színházhoz, két év kihagyással azóta itt élek. Győr a világ legszebb városa, hogy is érezhetném magam másképp itt, mint jól."



Posonyi Takács László
„Nagy dolog, hogy a Győri Nemzeti Színház szinte mindig telt házas, és ezért a győri (és Győr környéki) embereknek a legnagyobb tisztelet jár. Ennek és a belém nevelt értékrendnek megfelelően igyekszem a rám osztott szerepeket a legnagyobb alázattal és tudásom legjavával játszani, számomra minden közönség »premierközönség«. Egyformán fontosnak tartom a kortárs irodalom és a klasszikusok gondolatainak átadását, a nevettetést éppúgy, mint a lélegzet-visszafojtó megdöbbentést, a könnyed szórakoztatást és azt is, hogy hazafelé maradjon még néhány ott motoszkáló mondat vagy megválaszolatlan kérdés. Nincs is annál élvezetesebb, ha egyik este Tóték zavarodott elméjű postása lehetek, de másnap már korunk szétfolyt, elvont és a lazaságtól majd széteső költője. Azért játszom, mert játszani jó, azért játszom, mert még él bennem a kíváncsiság, azért játszom, mert már túl tudom tenni magam a rosszindulatú kritikákon (ha azokat egyáltalán kritikának lehet nevezni), azért játszom, mert élvezettel dobom bele magam a néhány mondatos szerepbe is, mert számomra nem csak a főszerep a szerep, azért játszom, mert ez egy nagy Társasjáték, és nem akarok belehalni, ha nem minden rólam szól. Azért játszom, mert jobbnál jobb tanáraim erre tanítottak, s mert a közönség szeretetét így tudom meghálálni."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

TAPS-díjak: A tökéletesség fénylő gömbjei

Borsodi László jeles születésnapot ünnepelt nemrégiben. Ám utána egy nappal, lányával, Mónikával és fiával, Lászlóval már ott voltak az üzemcsarnokban. Tovább olvasom