Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

Szorongó vigyorgó

Ingmar Bergman világhírű filmrendező ez év nyarán ment el örökre. Hatalmas életművet hagyott maga után, mely az egyetemes filmművészet óriásai közé emelte. Ez az életmű indította tisztelőjét, Posonyi Takács László színművészt arra, hogy egy önálló esttel tisztelegjen a filmrendező munkássága előtt.

A Szorongó vigyorgó című előadás egy ember életéről szól. Egy emberéről, aki könyörtelen igazságkereső volt, aki nem kímélt senkit és semmit, legkevésbé önmagát. A lényeget kutatta mindenben, így kerülhet egymás mellé a legnagyobb természetességgel a nyomasztó, fojtogató szülői ház, a gyermekkori pofonok, a megalázó testi bajok, a rendőri meghurcoltatás, a kamaszkori élmények a náci Németországban és később a sok kudarc, sírás és nevetés. A nőkkel való kiszámíthatatlan és sorozatosan kudarcba fulladó kapcsolatok, találkozás Charlie Chaplinnel és a színházi vécék mint színháztörténeti emlékek. Isten és ember, ember és ember közötti reménytelen útkeresés és talán mondani sem kell: Bergman nem dicsőült meg. Sőt, ellenkezőleg, inkább az esendő, a szenvedő, a gyarló ember élete jutott neki. A nap vége, A hetedik pecsét, a Tükör által homályosan, a Suttogások, sikolyok, a Jelenetek egy házasságból, a Fanny és Alexander rendezője elment. Ingmar Bergman svéd filmrendező 89 évet élt. Farö szigetén, otthonában érte a halál – mondja Posonyi Takács László.

– A rendező halálát követően alig néhány hét leforgása alatt elkészült a produkció. Ez Ingmar Bergman művészetének kiváló ismeretét feltételezi. Korábban is tervezte ezt az estet?

– Egyáltalán nem készültem rá. A gyorsaságra a magyarázat az, hogy valóban régóta ismerem Bergman művészetét, mint nézője. Gimnazistaként ingyen- mozibérletet kaptunk, amelyben Bergman, Antonioni és más, hasonló kvalitású rendezők alkotásait nézhettük meg. Engem leginkább Bergman filmjei fogtak meg. Kamaszkoromban a filmjeinek kilencven százalékát láttam, melyek nagyon tetszettek. A főiskolán a kilencvenes évek elején a könyveit is olvastam, amelyek akkoriban jelentek meg itthon először. Rátapadtam a művészetére. Ezáltal nagyon közel kerültem Bergmanhoz.

Ez az est a munkásságáról szól. Aki a filmjeit akarja látni, megnézheti a tévében is. Úgy látom, ahhoz, hogy valakinek a filmjeit a televízió is játssza, meg kell halnia. Az estben nem a munkáira, hanem a magánéletére koncentráltam.

– Szorongó vigyorgó. A szinte rímes cím ellentmondást hordoz magában. Miért ezt választotta az estjéhez?

– A szorongás végigkísérte Bergman életét. Nem akarom az est poénját lelőni, mert szeretném, hogy sokan nézzék meg, de annyit elárulhatok, hogy nem mindennapi gyermekkora volt. Innen hozta magával az örökös szorongást és a filmrendezői pálya is felerősítette ezt az érzést. Utolsó húsz évében, amikor már nem rendezett filmeket, színházban sem dolgozott, hanem Farö szigetén élt, egy kicsit felengedett. Színházi munkáira való visszaemlékezéseiben van egy remek mondata: „Így vigyorog szemembe a hiábavalóság. Csömör és remény, és nincs semmi haszna." Ez a magyarázat a cím második részére.

– Színészként is próbára teheti, hogy egy órán keresztül egyedül van a színpadon, de szerzőként is jegyzi a Szorongó vigyorgót. Hogyan állt össze a mű szövege?

– A mű elejét és végét magam írtam. A szöveg törzsét a könyveiből válogattam. A célom az volt, hogy kerek egészként mutassam meg a gyermekkorát a fiatal felnőtt korán keresztül addig az 1982-ben hozott döntéséig, hogy befejezi rendezői munkásságát. Bemutatom azt a különös kilenc évet is, amelyet egy furcsa rendőrségi ügy miatt külföldön töltött el. Bergman a könyveiben nagyon érdekesen fogalmaz. Mindig nagyon sűrűn, összegzően mutatja be az élete addigi történetét, tartson annak bármelyik szakaszában. Úgy érzem, ebből sikerült egy életet összerakni és egy ívet adni az estnek. Szenvedett a testi bajaitól és a lelki bajaitól is. Az estben idézem egyik nagyon fontos kérdését is, melyet magának tesz fel: „Miért nem tudtam olyan hosszú időn át létrehozni normális emberi kapcsolatot?" Az én privát örömöm, hogy az előadás eddigi nézői kiválóan érzik, hogy hol van az est fanyar humora és hol van az a rész, amikor bizony kicsordul az ember könnye.

Pozsgai János

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tedd szebbé egy kutyus napját!

Győr - Kutyasétáltatásra invitál minden állatbarátot, az Emberek az Állatokért Alapítvány győri… Tovább olvasom