Győr - Napra pontosan öt évvel ezelőtt, 2003. november 8-án rendezte meg az első pipaszívó versenyt a Győri Pipabaráti Kör. Az amatőr mezőny idén is megmérettetik – az ellenfelek azonban ezúttal jó barátok, harcnak pedig nyoma sincs, inkább a jó hangulatra gyúrtak idén is a versenyzők.
Markáns dohányillat, pipafüst és jókedv lengi be a John Bull Pub „különtermét" szombat délután. Versenyre készülődnek a pipások, immár hatodszor Győrben.
Ahogy a szervező, Szőke Péter szavaiból kiderül, most is, mint minden héten szerdán, a szokásos pipás találkozó alkalmával, barátok gyűltek össze, akik évek óta egy füstöt szívnak. A pipaverseny maga tulajdonképpen nem új keletű, nemzetközi szinten évről-évre próbára teszik a pipás társaságot, ahol, ha hiszik, ha nem, magyaroknak is terem babér. De erről majd kicsit később.
Pipás barátok az ország minden pontjáról
Városunkban a verseny amatőr. Bárki jelentkezhet, aki kedvet és tehetséget érez magában a szíváshoz és fújáshoz. Olyannyira így van, hogy a fiúk még engem is próbáltak meggyőzni, a versenyzők között a helyem, ahol nem a győzelem, sokkal inkább a részvétel a fontos. Tényleg. (Hát, végül nem álltam kötélnek, de a pipák gyönyörűek voltak.)
A versenyszabályok szigorúak, tulajdonképpen mintázzák a profi versenyek reguláit: a cél, hogy három grammnyi dohánnyal megtöltött pipát minél hosszabban „tűzben tartson" a gazdája. Idén azonban változtattak a szervezők a feltételeken. Most először ugyanis mindenki a saját, jól bejáratott füstölő eszközével vághatott bele a „küzdelembe". Így az is kiderült, vajon a pipán vagy a technikán múlik-e a győzelem.
Pipaszívó bajnokok versenybírói szerepben
Még a verseny előtt faggattuk a két bírót, Verhás Tamást és Baráth Antalt. Ők is csak azért versenybírók, és nem a mezőny tagjai, mert mégsem járja, ha európa-bajnoki harmadik helyezettek szívnak és fújnak egy követ a lelkes amatőrökkel. Idén október 20-án rendezték meg a nemzetközi versenyt Würselenben, egy apró német faluban Aachen mellett, ahol a dánok és olaszok után bizony hazánk fiai hozták el a bronzérmet, és egyéniben is szép helyezéseket értek el a magyar pipások. Sőt, idén a világrekord is megdőlt: az olasz Gian Franco Ruscala 3 óra 33 perc 6 másodpercen át pipázta be magát a rekorderek közé.
Start: szív, benn tart, kifúj…
Nagyjából fél három tájban összeállt a tíz fős csapat, beizzították a hangagyökérből készült „harci eszközöket", és kezdetét vette a lassúsági verseny. Igen, végre az volt a nyerő, aki a leglassabban szívta. Idén a Stanwell Melange dohánnyal megtömött pipák egy óránál is tovább bírták: Druja Péter vitte el a fődíjat, egy különleges, hosszú szárú pipát és a John Bull felajánlásaként további fogyasztásra jogosító kupont 1 óra 11 perc 47 másodperces eredményével. A világrekord ugyan nem dőlt meg, sajnos még a győri sem, de a baráti társaság ezt szemmel láthatóan nem bánta különösebben. A verseny után még folytatódott a pipás találkozó, kellemes hangulattal, még több pipafüsttel múlatták az időt az ország minden szegletéből összesereglett barátok.
Ahogy a szervező, Szőke Péter szavaiból kiderül, most is, mint minden héten szerdán, a szokásos pipás találkozó alkalmával, barátok gyűltek össze, akik évek óta egy füstöt szívnak. A pipaverseny maga tulajdonképpen nem új keletű, nemzetközi szinten évről-évre próbára teszik a pipás társaságot, ahol, ha hiszik, ha nem, magyaroknak is terem babér. De erről majd kicsit később.
| Eredmények 1. helyezett: Druja Péter 1óra 11 perc 47 másodperc 2. helyezett: Vass Gergely 1 óra 4 perc 47 másodperc 3. helyezett: Fenyves Csaba 58 perc 27 másodperc |
Városunkban a verseny amatőr. Bárki jelentkezhet, aki kedvet és tehetséget érez magában a szíváshoz és fújáshoz. Olyannyira így van, hogy a fiúk még engem is próbáltak meggyőzni, a versenyzők között a helyem, ahol nem a győzelem, sokkal inkább a részvétel a fontos. Tényleg. (Hát, végül nem álltam kötélnek, de a pipák gyönyörűek voltak.)
A versenyszabályok szigorúak, tulajdonképpen mintázzák a profi versenyek reguláit: a cél, hogy három grammnyi dohánnyal megtöltött pipát minél hosszabban „tűzben tartson" a gazdája. Idén azonban változtattak a szervezők a feltételeken. Most először ugyanis mindenki a saját, jól bejáratott füstölő eszközével vághatott bele a „küzdelembe". Így az is kiderült, vajon a pipán vagy a technikán múlik-e a győzelem.
| You need to upgrade your Flash Player.
Get the latest flash version here. |
Pipaszívó bajnokok versenybírói szerepben
Még a verseny előtt faggattuk a két bírót, Verhás Tamást és Baráth Antalt. Ők is csak azért versenybírók, és nem a mezőny tagjai, mert mégsem járja, ha európa-bajnoki harmadik helyezettek szívnak és fújnak egy követ a lelkes amatőrökkel. Idén október 20-án rendezték meg a nemzetközi versenyt Würselenben, egy apró német faluban Aachen mellett, ahol a dánok és olaszok után bizony hazánk fiai hozták el a bronzérmet, és egyéniben is szép helyezéseket értek el a magyar pipások. Sőt, idén a világrekord is megdőlt: az olasz Gian Franco Ruscala 3 óra 33 perc 6 másodpercen át pipázta be magát a rekorderek közé.
 |
Start: szív, benn tart, kifúj…
Nagyjából fél három tájban összeállt a tíz fős csapat, beizzították a hangagyökérből készült „harci eszközöket", és kezdetét vette a lassúsági verseny. Igen, végre az volt a nyerő, aki a leglassabban szívta. Idén a Stanwell Melange dohánnyal megtömött pipák egy óránál is tovább bírták: Druja Péter vitte el a fődíjat, egy különleges, hosszú szárú pipát és a John Bull felajánlásaként további fogyasztásra jogosító kupont 1 óra 11 perc 47 másodperces eredményével. A világrekord ugyan nem dőlt meg, sajnos még a győri sem, de a baráti társaság ezt szemmel láthatóan nem bánta különösebben. A verseny után még folytatódott a pipás találkozó, kellemes hangulattal, még több pipafüsttel múlatták az időt az ország minden szegletéből összesereglett barátok.
hirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Kisalfold.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
Olvasóink írták