Kisalföld logö

2017. 03. 22. szerda - Beáta, Izolda 8°C | 17°C Még több cikk.

Szirénaszóra született

Lébény - Szarka Bulcsú született 2009. március 20-án, éjjel 1 óra 5 perkor, 3 kiló 56 dekagrammal, sűrű, sötétbarna hajjal, Mosonmagyaróváron, a Karolina Kórház... a Karolina Kórház bejáratától néhány méterre, egy mentőautóban.

Szarka Lászlóné negyedik kisgyermekét várta második férjétől, akivel az első házasságából született 13 éves Balázst, a 7 éves Reginát és a 4 éves Fruzsinát együtt nevelik Lébényben. A terhesség végül is rendben ment, bár a harmincadik héttől már figyelni kellett a kismamára, ugyanis egyszer-egyszer begörcsölt. A harminckilencedik héten már bármi megtörténhet: tudták jól, s úgy is élték a mindennapokat.

Nem egészen két hete a március 19-i csütörtök zsúfoltnak ígérkezett, ezzel is számoltak a Szarka szülők, de azt nem gondolták, hogy soha nem felejtik el ezt a napot. Az édesapa aznap elutazott, hogy a kislányoknak megvegye a beígért ágyakat: „Én kértem erre, azt szerettem volna, hogy mielőtt Bulcsút megszülném, már az új helyükön alhassanak a gyerekek" – meséli az édesanya, Szarka Lászlóné március 31-én, miközben kisfia a másik szobában csendben szuszog. Az út nem volt rövid, az egész nap szinte erre ment el, közben az anya a gyerekek körül elrendezte a szokásos teendőket. Utólag azt mondja,  délután már érezte, hogy a kis Bulcsú úton van, de este még ő kérte a férjét, hogy az ágyakat szereljék is össze.

Este tizenegy óra körül kezdődtek a fájások: „Tudtam, mi hogyan következik; számoltuk és mértük a fájások hosszát, s amikor a  tízperces fájások jöttek, hívtuk a mentőket. Éjfél lehetett. Fél egy előtt már kint voltak nálunk, Lébényben, de addigra ötpercenként jelentkeztek a fájások. A férjem a gyerekekkel otthon maradt – éjjel nem tudtuk a rokonokat riadóztatni, mert messze laknak –, a mentő pedig elindult velem Mosonmagyaróvárra. A mentőápoló már az induláskor mondta, hogy nagyon lent van a baba, s én is éreztem, hogy szinte összeérnek a fájások. Egyszer csak elfolyt a magzatvíz, s most már a nevét is tudom, Vadász Gyula szólt a kollégáinak: Álljunk meg, mert szülünk! A kisbabánk feje akkor már előbukkant..."

Vadász Gyula mentőtiszt  öt, Gerber István mentőápoló négy, Molnár Attila mentőgépkocsi-vezető szintén öt éve dolgozik a szolgálatnál. Molnár Attila kivételével a többiek már vezettek le szülést, de az ilyen esetek náluk is ritkaságszámba mennek; s mi tagadás: a szívükbe is zárták a bátran viselkedő anyukát és hosszú hajjal született kisfiát.

Ebben a mentőautóban jött világra Szarka Lászlóné negyedik gyermeke, Bulcsú. Fotó: H. Baranyai Edina

A sok mindent látott mentők keresik a szavakat, hogy milyen is volt átélni ezt a pillanatot, de a tekintetük sokat elmond: Vadász Gyulának nincs még gyermeke, s amikor felelevenítjük neki az édesanya emlékeit, aki látta, hogy újszülött kisfia ösztönös mozdulattal fonta körül kis ujjaival a mentőtiszt ujját, amikor az a karjában tartva vitte be a mosonmagyaróvári kórházba, elmosolyodik, s azt mondja: „Nagyon jó volt." Gerber István, aki viszont már  apuka, szintén mosolyogva mondja: „Ezek az emlékek is kellenek, mert a jó dolgok tovább megmaradnak a mentőkben, hisz mi is emberek vagyunk." Molnár Attila pedig, aki a volán mögül látta, hogy szinte csak néhány méteren múlt, hogy nem értek be a kórházba, a kollégáira nézve annyit tesz hozzá: „Csapatmunka volt, s az anyuka is remekül viselkedett előtte, közben s utána is." Kevés embernek jut eszébe megköszönni a mentők munkáját, Szarka Lászlóné viszont minden alkalmat megragadott erre – hogy miért, azt azonnal olvashatják.

Előtte azonban zárjuk le a történetet: „A mentőktől megkérdeztem, hol vagyunk, hogy egyszer el tudjam mondani Bulcsúnak, végül is hol is született. Mondták, a Csaba utcában; gyorsan még felhívtam a férjemet, hogy megmondjam, a kisfiunk a mentőautóban megszületett, s mindketten jól vagyunk." A kisbabával néhány métert gurulva beértek aztán a kórházba, az édesanyát ellátták, a babáról pedig megállapították, hogy egészséges, 50 centis újszülött. A kórházból múlt hét szerdán mehettek haza, ahol a testvérek – s az új kiságyak – várták őket. A kórházban meglátogatták az anyát és a kisbabát a szülést levezető mentők, akikről a most már négygyermekes édesanya azt mondja:

„Férjemmel úgy terveztük, Bulcsú születésénél – ha nem éjjel történik – ott lesz velem, s ő fogja majd a kezemet. Nagyon sokat várt rám, számára is nagyon fontos pillanat lett volna. A sors másképp akarta, de akkor, ott a mentőautóban jelképesen három férjet kaptam, akik fogták a kezemet, a tekintetükkel, egy-egy simogatással megnyugtattak, s megadták nekem azt a biztonságot és örömet, amit talán egy szülőszobában sem kaphattam volna meg. Nem tudok mást mondani, csak amit őszintén gondolok: köszönöm, köszönöm nekik." 

„Ott a mentőautóban jelképesen három férjet kaptam, akik fogták a kezemet, a tekintetükkel, egy-egy simogatással megnyugtattak,
s megadták nekem a biztonságot és örömet" – mesélte a Kisalföldnek a négygyermekes  édesanya.

Olvasóink írták

  • 2. katalinka 2009. április 01. 21:45
    „Gratulálok a mamának és a közremüködöknek. Azén 34 éves lányom is fél uton (kórház+mentö) jött a világra de akkor is segitö mentösök voltak nembeszélve probléma mentesen.”
  • 1. comaroma 2009. április 01. 09:53
    „Tisztelt Sudár Ágnes!
    Örömmel olvastam a cikkét. Nem voltak bene celebek, autóbalesetek, politikusok, idióták. Hétköznapi emberek, számukra bizony nem hétköznapi történésekkel. Kérem ezentúl csak ilyen írásokat kövessen el :))))
    ui.: Gratulálok az anyukának és az újdonsült "férjeknek".

    üdvözlettel: Comaroma”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy bontás, egy építés, azaz (át)alakulás a Fehárvári úton

Győr - Villámtempóban bontják a Graboplast egykori épületeit a Fehérvári úton: a tervek szerint nyár… Tovább olvasom