Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Szilveszteri koncert Győrben

Győr - Szilveszteri koncerttel kedveskedik a KFT együttes Győrben. A tavaly huszonöt éves csapat dobosával, zenekarvezetőjével, Márton Andrással beszélgettünk az együttes életéről, sikereiről, mindennapjairól.

– A KFT 1981-ben alakult. Hogy gondol vissza a kezdetekre? Hogyan csöppentek a zenei életbe?

– Nagyon régen történt. Talán még a gimnáziumi években kezdődött. Laár Andrással osztálytársak voltunk, akkor alapítottuk az első iskolazenekarunkat. Pár évvel később András megismerkedett Bornai Tiborral, azután több zenekarban is együtt játszottak. ’80-ban létrehozták a Kentaur együttest, amibe meghívtak engem dobolni, ebből nőtte ki magát a KFT. Csak hárman voltunk – el sem tudtuk képzelni, hogy akadhat bárki, akivel annyira egy húron tudnánk pendülni, mint egymással. Aztán egyik barátunk, ifjabb Kurtág György telefonált Dráninak (Bornai Tibor) Párizsból, és ajánlotta, hogy amikor legközelebb zenekart alapít, feltétlenül vegye be Lengyelfi Miklóst. Az első találkozó után egyből úgy döntöttünk, hogy ő lesz a bőgősünk (akkor főleg egy különleges elektromos bőgőn játszott, ami meghatározta a hangzásunkat). Így alakultunk. Eleinte gyakran Drániék lakásában voltak a próbáink, ahol a mamájával lakott, és a mama tanácsára neveztünk be dalokat az 1981-es Táncdalfesztiválra. Klubot is alakítottunk ebben az évben a józsefvárosi pinceklubban. Itt léptünk fel a legtöbbször.

Első koncertünkön mindössze negyvenen lehettek, a másodikon már nyolcvanan, a harmadiktól kezdve már nem fértek be az épületbe.

– Itt hallottak bennünket és hívtak meg előzenekarnak a balatoni LGT-turnéra.

Márton András: Az, amit mi a KFT sikerének gondolunk, annak köszönhető, hogy mind a négyen ezt szeretjük csinálni.

– Az együttes megalakulása után, négy hónap alatt közel kétszáz koncertet adtak.

– Az 1981-es Táncdalfesztivált a Magyar Televízióban közel ötmillióan nézték. Ez szó szerint egyik napról a másikra tette országos hírűvé a zenekart. Rengeteg meghívást kaptunk, de a fesztivál utáni napokban már a villamoson is alig tudtunk közlekedni – pedig azzal jártunk – annyian rohantak meg mindig autogramért. A klubunkban folyamatosan játszottunk, és jártuk az országot faluról falura, városról városra. Napi két-három fellépésünk volt, kettő között már le sem mostuk a festéket az arcunkról.

– Eljutottak Amerikába, koncerteztek Bostonban, valamint Los Angelesben is. Milyen hatással voltak ezek a fellépések az együttesre? Mennyiben volt más külföldön játszani, mint idehaza?

– Ahogy vesszük. A zenekart inspirálták ezek az utak, de a külföldi érvényesülésünkre nem sok hatással voltak. Külföldön teljesen más színpadra lépni, mint Magyarországon. Amerikában egyfelől minden zenekarra kíváncsi  a közönség, másfelől eltér az ottani zenekarok hangzása az itthoniakétól. Los Angelesben az I. Nemzetközi Dalfesztiválon és az Utcafesztiválon játszottunk, Bostonban klubokban adtunk önálló koncerteket. Utóbbiakra az itthonitól eltérő műsort állítottunk össze, és a közönségnek nagyjából be is jöttek a Magyarországon alig játszott számaink, volt, amit a legnépszerűbb bostoni rádió is felvett a műsorába.

– Hosszabb szünet, tizenöt év után, 2003-ban a Higiénikus ember című albummal tértek vissza ismét a zenei életbe.

– Ez részben így van, vagyis ami a stúdiófelvételeket illeti. Viszont az együttes sosem állt le igazán. Mi egyszer sem jelentettük ki azt, hogy megszűnünk. 2001 óta körülbelül húsz fellépésünk van évente. Az azt megelőző időkben csak szüneteket tartottunk, néhány évente előálltunk egy-egy nagyobb koncerttel, például a ’96-os Bál az interneten-nel a Budapest Sportcsarnokban. Ez a 2003-as album tényleg fontos volt, mert újra beindította a dalszerzői gépezetünket, de ugyanilyen fontos volt a 2006-os Nem csupa angyal album is. Erre sokkal többet próbáltunk együtt, kevésbé készítettük elő a dalokat a saját otthoni stúdióinkban.

– December 31-én Győrben adnak szilveszteri koncertet a városháza előtt. Kötődnek a városhoz, illetve készülnek valami nagy durranással?

– Egyikünk sem született vagy élt Győrben, tehát ilyen családi kötődésünk nincs. Viszont a nyolcvanas években rengeteg koncertet adtunk a különböző művelődési házakban, egy alkalommal felléptünk a győri stadionban is, szerettünk oda járni. A szilveszteri koncertre külön próbákat tartunk, előveszünk pár régen játszott számot, amiket ritkán hallhatott  a közönség.

– Tizenkét nagylemez, nyolc kislemez, két válogatásalbum (1996-ból és 2006-ból) meg egyetlen koncertfelvétel 1996-ból... Mit lehet még elérni ezeken túl?

– Nekünk ezek a lemezek, évszámok nem határok, nem korlátok, mi mindennap, reggel, délben, este KFT vagyunk – meg persze egyenként sok más is. Elérni nem nagyon akarunk semmit, megvalósítani annál inkább. Rengeteg új ötlete van mindegyikünknek: számok, események, filmek, színpadi produkciók, miegymás. Az valósul meg ezek közül, amit mindannyian szeretünk és amire lehetőség is van. Folyamatosan játszunk, fel sem merült bennünk, hogy mással foglalkozzunk.

Jövőre új anyagot készülünk felvenni, tervben van egy nagyobb szabadtéri koncert Budapesten, illetve októberben fellépünk a Művészetek Palotájában egy különös hangvételű műsorral.

– Ön szerint mi a KFT sikerének titka?

– Úgy gondolom, hogy a siker szó többféleképpen értelmezhető, az jelentheti a népszerűséget, a szakmai vagy az anyagi sikert, és pár egyéb sikert. Az, amit mi a KFT sikerének gondolunk, annak köszönhető, hogy mind a négyen ezt szeretjük csinálni, tudjuk, hogy ami a KFT, az így négyen vagyunk, és huszonhat éve együtt tudunk élni egymással, pedig ez olyan, mintha három felesége lenne mindegyikünknek. Ha úgy vesszük, akkor a zenekar összességében több mint száz éve házasságban él. Ha valamiben, hát akkor ebben lehet a legnagyobb titok.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Másfélszeresére duzzad a rendőrállomány

Győr-Moson-Sopron - A határőrautókat sem festik át, így nem annyira a lakosság szeme láttára… Tovább olvasom