Kisalföld logö

2018. 08. 15. szerda - Mária 19°C | 28°C Még több cikk.

Százegyedik évében Győr és Sziget házassága

A képviselőház 1904. augusztus 8-án tárgyalta és egyhangúlag elfogadta Győrsziget és Révfalu községek Győrhöz csatolását.
Nyegre László országgyűlési képviselő ezt mondta az ülésen: „Győrre nézve, fejlődésének történetében piros betűs nap augusztus nyolcadika."
Elmondta summázatként azt is: a javaslat benyújtásának indoka, hogy egyrészt Győr és a két község hosszú, természetes fejlődés útján már teljesen összeépültek, gyakorlatilag Győr külvárosát képezik.

Számos érv mellett említette az előadó a napjainkban – a fejlesztési pólusok kapcsán – sokat hangoztatott koncepciót: „Országos érdek, hogy az ország területén minél több, erősebb, vidéki gócpontok támadjanak, melyek azután a környéknek kulturális, közgazdasági, társadalmi tekintetben központját képezzék és Győr e tekintetben a jövő fejlődés mindenféle kellékei és biztosítékait bírja magában." (Győri Hírlap, 1904. augusztus 9.) Győrtől joggal remélték a honatyák, hogy a két csatolással az egyik legvirágzóbb várossá válik. Elég annyi, hogy 1904-ben 29 ezer lakosa volt, 1905-ben pedig már 40 ezer. A bekebelezés – amit akkor elég speciális szóhasználattal „átkebelezésnek" hívtak – régi vágya volt Győrnek; a város már a XVIII. századtól kezdve tett érte lépéseket, de Győrvármegye törvényhatósága mindig ellenezte az elképzelést.
Azonban Győrsziget elszigeteltségét nem sikerült megszüntetni. Amikor a Győri Hírlap 1938-ban bemutatta az egyes városrészeket, Győrszigetet a „Lezárt utcák városának" nevezte, és megállapította, hogy a külvárosok közül ennek a sorsa a legmostohább. „Ez a városrész valahogy kiesett a fejlődés útvonalából, valahogy nem tudott bekapcsolódni semmibe, ami »elszigeteltségéből« kiemelte volna." (1938. április 17.)


Az újság figyelmeztetett arra, hogy hiába tömték be a Rábcát, amelynek „a helye azóta kizöldült", a régi folyóágy – ma: Bercsényi liget – éles határt von Győrsziget és a többi városrész közé. „A régi Európa-hírű nagy gyárnak a Kohn-olajgyár, a Schmiedl-csokoládégyár hideg kéményei és az Árpás-cukorgyár sötét ablakai szimbolizálják azt a dermedtségbe merevedett városrészt, amelynek sem terve, sem olaja nincs hozzá, hogy berozsdásodott motorjait megindíthassa."

Itt lakott Gárdonyi

Nem sokan tudják, és ma emléktábla sem jelzi, hogy Szigetben, az egyik Simor téri házban lakott Gárdonyi Géza. A Győri életrajzi lexikon szerint az 1863-ban született író 1885 szeptemberében a Hazánk munkatársa lett. 1886 januárjában megindította a Tanítóbarát című folyóiratát, és kiadta a Néptanítók naptárát. Budapestre költözött, de 1887-ben már ismét itt élt. Átvette Szávay Gyulától a Garabonciás Diák szerkesztését, belépett a Győri Hírlap szerkesztőségébe, majd 1888 júliusában ismét a Hazánk munkatársa lett. Ez év végén elment Győrből.
A Szigetbe vezető Híd utcában csak mutatóban lehetett aszfaltot látni, köves és földes járdák vezettek a belvárosiak számára továbbra is „ismeretlen tartományba". „Egészen kivételes unikum például a Kígyó utca – írta a napilap. – Találóbb elnevezést nem is kaphatott volna. Az apró házas, szinte boltozatosan összeérő házfedeles, szűk utcánál a kígyó sem kanyarodhat elővigyázatosabban." Utána mindenütt szedett-vedett épületek, hatalmas, elhanyagolt telkek várták a semmit, a levegő viszont kellemes, falusias ízű volt: „széna és virágillatos" – ironizált az újság.

Lássuk tovább az 1938-as Győrszigetet a hajdani riporter szemével:
„Az utcákon alig van mozgás. Egy-két teherautó, amely a
Koestlin-gyár (édességgyár – a szerk.) felé dübörög, néhány szekér zaja (...) azontúl semmi. (...) Amióta nem a Rábca locsog a Bercsényi-liget helyén, Szigetben meghalt az élet. Az eddig nagy forgalmú szigeti hetipia-
cok elvesztették jelentőségüket, az elvontatott híd és a vámdíj megszűnése megszüntette a városrész önállóságát is. Aztán háború jött, gazdasági válság. Az olajgyár leállt. És még másik két gyár is becsukta kapuját. Százak maradtak munka nélkül. A válságot megérezték a szigeti szórakozóhelyek is.  A Klétzár utcai »Adria« és a Rábca-parti »Velence« kávéház már régen leeresztette rolóit, aztán megszűnt a híres Tosch-féle kertvendéglő is, amelynek helyén most a vízicserkészek telepe táboroz" – kesergett az elhanyagoltság láttán a Győri Hírlap.


Sziget változott, de sziget maradt a város szívében

Híd, Szarvas, Kereszt, Temető utcák, aztán Akác, Kispásztor, Gőzmalom, Lazaret utcák... Ahogy távolodunk a győri belvárostól, s megyünk Győr-Szigetbe nyugat irányába, úgy keskenyednek az utcák. Sziget város a városban, jellegzetes utcái máig megőrizték hajdani arcukat. Miközben jó néhány százéves öreg ház helyét legfeljebb az egykori tulajdonosok leszármazottai ha megtalálnák. Itt is, ott is társasházak épültek a régiek helyébe. Miért jó Győr-Szigetben élni, mit tartanak erről mai lakói?

Metzker Józsefné az Akác utcában lakik, abban a piciny, koros épületben, amelyikben hét testvérével megszületett. Miért jó Győr-Szigetben élni? – kérdez vissza. Azért jó egyebek között, mondja, mert ott gyerekeskedett. Felnőttként elkerült Szabadhegyre, de ahogyan módjában állt, visszaköltözött. Szereti a régi épületeket és a környékre került társasházaktól sem idegenkedik. Az Akác utcában nincs járda, ahogy a Kereszt és Temető utcákban sem, ez nem zavarja. Még mindig sok a régi ember, az ismerős.

Balogh Ferencné a Temető utcából nyíló kurta Bükk utcában lakik. „Nem éppen itt, de jóformán mégis azt mondhatom, hogy itt születtem. Szeretem Szigetet, mert a városban lakom és mégsem egészen a városban, legalábbis még mindig olyan csendes. Igaz, hogy rengeteg az autó. Persze nem olyan, mint mondjuk negyven éve volt, de hát ez vele jár a fejlődéssel. Nem tudunk ellene tenni. De Sziget ma is elüt Győr többi városrészétől. Megvannak a jellegzetességei."

Zacchomer Miklós annyira nem győr-szigeti, hogy nem is győri. Harmincnégy éve Kaposvárról költözött a városba. A győri Koestlinben, ő is így mondja, a Győri Keksz Kft. akkori gyárában kapott munkát. Művezető volt. Nagyobb szerencséje nem is lehetett volna, állítja, mint hogy a Szarvas utcában jutott lakáshoz. Nem ős-szigeti, mégis szigetinek tartja magát. Semmi pénzért nem költözött volna el onnan. Nagyszerű volt számára, hogy igen közel volt a munkahelye. Miért szeret Szigetben? Jó a levegő, vannak kedves sétautak a töltés mellett. Valamikor a pinnyédi híd szigeti lábánál volt az ős-szigetiek találkozóhelye. Jókat beszélgettek ott a férfiak, őt is gyorsan befogadták. A Szarvas utcai sörözőnek most a fia a gazdája.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkezdődhet az új állatmenhely építése

Az egész város összefogásának köszönhetően néhány hónapon belül elkezdődhet az új győri állatmenhely… Tovább olvasom