Egy hónapja írtunk arról, hogy Győrben a Széchenyi téren található Vastuskós ház ad otthont április 4-től három hónapon keresztül a Munkácsy-képek Amerikából című kiállításnak. A XIX. századi mester képei közül harminchármat a munkácsi származású, Amerikában élő műgyűjtő üzletember, Pákh Imre magángyűjteményéből szállítanak Győrbe; ezeket további 50 relikvia egészíti ki.
A fennállásának 150. évfordulóját idén ünneplő Xántus János Múzeum kiállítóhelyén hetek óta folyik a munka – a megyeszékhelyre érkező képeknek és kiállítási tárgyaknak ugyanis méltó, ugyanakkor a biztonsági, műemlékvédelmi előírásoknak megfelelő körülményeket és feltételeket kell biztosítani. Ezek pedig egyáltalán nem hétköznapiak.
A kiállítóhely megvilágításának például speciális műtárgyvédelmi igényeknek kell megfelelnie. Munkácsy ugyanis – számos kortársához hasonlóan – bitumenes aláfestést használt a képein. A bitumen barnásfekete tónusa jól kiemeli a ráfestett színeket és sokáig nedvesen maradó anyaga olajos fényt ad a festéknek. A festők azonban akkor még nem számoltak azzal, hogy mivel soha nem szárad meg teljesen és a melegedésnél mindig újra felolvad, ezért idővel magába szívja és elfeketíti a színeket, s ráfolyhat a fölötte levő olajfestékre is.
A feltételként szabott speciális világítás – miként az állandó
szinten tartott hőmérséklet is – megakadályozza a kép felszínének melegedését és ezáltal a bitumenes alapozás „aknamunkáját".
 |
| A pompejivörös falszín mindenhol kötelező elvárás – Győrben a festési munkák jól haladnak. A korábbi szegedi kiállításon láthatók a speciális égők is, amelyeket itt is használni fognak. |
A kiállításhoz
Pákh Imre ezenkívül még számos feltételt szabott, amelyek a korhű megjelenítést, illetve a műtárgyak biztonságát szolgálják: a kiállítótermeket vörös színűre kell festeni, úgy, ahogy azt a XIX. században is tették. Ennek eredete a XVIII. század közepéig illetve a klasszikus ókorba nyúlik vissza. A pompeji ásatások során – amelyek az 1700-as évek második felében indultak meg – számos olyan előkelő lakóházat találtak, amelyekben a helyiségek falát vörösre festették és a falak közepére táblaképeket festettek. E megoldást az antikvitás iránti egyre fokozódó érzékenység követendő példává emelte: a kastélyok és városi paloták, a nagypolgári otthonok képtárainak, valamint a múzeumok kiállítóhelyeinek falai ettől kezdve – pompeji – vörös színben pompáztak. A XX. században aztán ez a gyakorlat kikopott, ám manapság újra egyre több múzeumban – amelyeket általában az 1800-as években alapítottak – rekonstruálják az eredeti XIX. századi festést.
A festési munkálatok a kiállítás leendő helyszínén jól haladnak (ezt a képen láthatják is az olvasók): a felső szintről lefelé haladva a pompejivörös festés után az ablakok és az ajtók mázolása, a szegélylécek felhelyezése, valamint a villanyszerelés utáni apróbb javítások következnek. Ezzel párhuzamosan a villanyszerelők a külföldről érkezett speciális, hideg fényt adó lámpatestek felrakását végzik. A biztonsági berendezések felszerelése pedig ma kezdődik.
Kávéházi asztal, ruhatári fogas
A szervezők várják a szponzorok további támogatását. A Xántus-múzeum munkatársainak tájékoztatása szerint szükség lenne többek között ruhatári pultra, guruló ruhatári fogasokra, 2–3 kávéházi asztalkára 8–12 székkel, 30 székre, 1 darab LCD tévékészülékre és 4–6 támlátlan padra az 1–2. emeleti kiállítótérbe. |
16°C
Hozzászólok! 
