Kisalföld logö

2018. 05. 26. szombat - Fülöp, Evelin 13°C | 25°C Még több cikk.

Séta a bencés borházban

Újra bort termelnek a bencések a szent hegyen Pannonhalmán. A pincészet létrehozása része azoknak az izgalmas terveknek, amelyek az utóbbi években körvonalazódtak monostorukban. A szőlőkultúra újraélesztésének eredménye ma már megkóstolható és a borház bejárható.

Hazánk legrégebbre visszanyúló szőlészeti emlékekkel rendelkező borászata újra hírnevet szerezhet magának. A Pannonhalmi Főapátság szerzetesközössége feladatának érezte ennek a hagyománynak az újjáélesztését és azt, hogy ezzel a monostorba ellátogató egyre növekvő számú turistának kiegészítő programot kínáljon.

Szent Mórtól Mártonig

A bencés szőlészet és borászat beindítása közel egymilliárd forintba került. A működtetésére alapított társaságnak a többségi tulajdonosa a főapátság. A monostor közelében elterülő dűlőkön a környékre jellemző régi, tradicionális fajtákat honosított meg újra: ezerjót, rajnai rizlinget, traminit. Telepítettek azonban szakemberei a pannonhalma–sokoróaljai borvidéken újdonságnak számító fajtákat is: pinot noirt, sauvignon blanc-t, merlot-t. Emellett olaszrizling és chardonnay is terem a területeken. Az összterület kétharmadán fehér, egyharmadán kék szőlőt termelnek.
A világörökség részét képező épületegyüttes főbejáratától nem messze – a levenduláskert mellett – 2002 októberében, pannonhalmi Szent Mór ünnepén rakták le az alapkövét az apátsági pincészetnek és borháznak. Rá egy évre, tavaly Szent Márton-napkor fel is avatták a 400 millió forintos költséggel elkészült, csaknem 2 ezer négyzetméteres borászati épületegyüttest, amely évi 300 ezer palack bor készítésére képes és a
tervek szerint 4–5 év múlva teljes kapacitással működhet.

Túrák a szőlő nyomában

Már a látvány is lenyűgözi a Várdomb lábához Pázmándfalu felől közelítő látogatót. Alulról nézve a présház kápolna benyomását kelti, a pincészet alsó bejáratának fakapuja pedig a föld alatti mennyországba hívogat, oda, ahol a hegy leve érlelődik. Ám a borházi sétánkon elkalauzoló Liptai Zsolt borász a komplexum felső bejáratához vezetett minket. Ő annak a világhírű egri borásznak a tanítványa, akit a főapátság szakmai tanácsadónak kért fel. Mestere, Gál Tibor azonban nem tud folyamatosan Pannonhalmán tartózkodni, így az 52 hektáros szőlőbirtokkal Drozdík Attila foglalkozik folyamatosan, Liptai pedig helyben irányítja a pincészetet, amit húsvét után a turisták is látogathatnak. Őt követve az apátság irányából a Millenniumi emlékmű és a Boldogasszony-kápolna felé indulva közelítettük meg a présház felső bejáratát. Erre jöhetnek majd az idelátogatók is, ha úgy döntenek, hogy a monostor megtekintése után még nem akarnak rögtön haza- vagy továbbmenni. Fakultatív programként választhatják a hamarosan elkészülő borkóstoló terasz felkeresését, vagy ha a borászat rejtelmeit is meg akarják ismerni, akkor a szőlő útját követhetik, ahogy mi is tettük.

Présházból le a pincébe

Ott sétáltunk be a présházba, ahol a traktorok is betolatnak, ahol a frissen leszüretelt szőlő is érkezni szokott. Egy guruló lábakon álló présgép látványa fogadott minket. Fejünk felett egy emelődaru mozgatásához szükséges rendszer, lábunk alatt elmozdítható betonlapok. Ha kell, a helyükről kiemelve odébb rakják azokat, hogy az alsóbb emeletekről a szükséges eszközöket fel tudják juttatni a felső szintre. A hagyomány hangulati jegyei és a legmodernebbnek számító technika is jelen van. Minden a célszerűség rendezőelve alapján megalkotott. A fehér szőlő leve egyenesen innen indul lehűtve egy 120 méteres vezetéken a mélységbe, és meg sem áll a pincében lévő erjesztőtartályokig. A kék szőlőnek ennél bonyolultabb a sorsa, és feldolgozásának megoldása igazi kuriózumnak számít.

A tervek szerint a népes látogatócsoportok sem zavarják majd a munkálatokat. Végigvonulhatnak a présház szintjein lefelé haladva és megfigyelhetik a vörösbor „macerálását", lecsömöszölését, erjesztését. Persze nem árt, ha a tériszonyukat leküzdi kíváncsiságuk, ugyanis az emeleteket csak a középső részen választják el egymástól a betonlapok, a széleken – ahol két szint között félúton vannak a fémtartályok – a présház teljes magasságában átlátható. Ez is a praktikusság miatt van így: a fémtartályokba szinte magától belepottyan a lebogyózott kék szőlő, és a tetejükön lévő nyílás a szinteltolások miatt könnyen elérhető, a héjon tartás közben szükséges borászati kezelések egyszerűen elvégezhetők.

Kóstoló a hegy belsejében

A présház alja van egy szintben a 18 méter mély „kút" tetejével, amely a kapcsolatot biztosítja a lenti részekhez. A lejutáshoz liftet lehet használni, de a több mint 100 fokból álló, lefelé keringőző lépcsősoron közlekedve jobban átélhető a föld alá ereszkedés misztériuma. Akárcsak a must, az ide vetődő is megteheti az utat a hegy belseje felé és leérhet a pincébe, ahol ígéretes nedűk érlelődnek gigantikusnak tűnő, 100–120 hektós kóracél tartályokban, úgynevezett reduktív technológiával, oxigéntől elzártan. Emellett fahordókban is folyik az erjesztés, ez egy másik technológia. Azonban nemcsak nézhetik a borkészítés helyszínét, meg is kóstolhatják az apátsági termékek körét gazdagító nemes nedűket a vendégek. Borházi sétájuk ezzel aztán véget ér.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hat iskola tetejét kell javítani

A győri önkormányzat befejezte azt az épület-felülvizsgálatot, amelyet azért rendelt el, mert a múlt… Tovább olvasom