Kisalföld logö

2018. 07. 17. kedd - Endre, Elek 18°C | 28°C Még több cikk.

Segítő kéz Kisalföld-kampány - A háziorvos ha kell, felemeli a telefont

Az esetek döntő részében a háziorvosnál szembesül a beteg a gyanúval, hogy panaszai hátterében daganatos betegség is állhat. Az idő itt most nagyon is számít, de egyenlő eséllyel jut CT-vizsgálatra a városban, illetve a falun élő páciens?
Cikksorozatunk a héten folytatódik, mégpedig azokkal a kérdésekkel, amelyekkel mindenki találkozik, akinél a rák gyanúja felmerül. Az első találkozás nagyon sok esetben a háziorvosnál történik, így innen indulva mutatjuk be mi is a folyamatot, ami a betegre – s éppúgy az orvosokra is – vár. Két, sok éve praktizáló háziorvost kérdeztünk erről: dr. Patyi Olga Győrben, dr. Begya László Nyúlon praktizál.

 A fájdalom

„A fájdalomtól függ" – válaszolja dr. Patyi Olga, amikor arról kérdezzük, általában mikor jelentkeznek nála azok a betegek, akiknél utóbb rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak. Abban egyelőre nincs jelentős áttörés, hogy az emberek gyanú nélkül, „csak úgy" elmennének a háziorvosukhoz, hogy az éves rutinvizsgálaton szűrjék ki a lehetséges betegségeket. Az a jellemzőbb, hogy amikor már a tünetek is vannak (köztük a fájdalom), akkor keresik fel az orvosukat. De olyanra is van példa, hogy a tünetek másra utaltak, s csak az alapos vizsgálat szűri ki, hogy rákos megbetegedés áll a háttérben.

Őszintén

Nem mindegy, hogyan beszél ebben a pillanatban a háziorvos a betegével. Sokszor rá hárul az a feladat, hogy a tényt közölje a páciensével, s mindezt úgy tegye, hogy a beteg értelmét lássa a kezelések megkezdésének, egy új életmód kialakításának, a harcnak a betegséggel szemben. Dr. Begya László azt mondja, számos betege inkább tőle kérdez meg olyan dolgokat, amelyeket esetleg az akkor még alig ismert sebésznek vagy onkológusnak nem mer felvetni. A mellékhatásokon, a túlélési esélyeken túl mindenről nyíltan lehet, s kell is beszélni – teszi hozzá a nyúli háziorvos.
Időben

A legfontosabb kérdés a gyanú pillanatában az, hogy a beteg – városból és faluból egyaránt – időben szakorvoshoz, CT-be, majd onkoteamhez tud-e jutni. Mindkét háziorvos, a győri és a nyúli is azt mondja, ez nálunk valóban megtörténik egy-két héten belül. Dr. Begya László azért hozzáteszi, hogy háziorvosként ő annyit tud hozzátenni – a vidéki betegei érdekében –, hogy az adott belgyógyász vagy sebész kollégáját felhívja. „Van, amikor a háziorvosnak bizony fel kell emelnie a telefont, de a tapasztalatom az, hogy van értelme, mert a várakozási idők így tényleg lecsökkenthetők. Ha a betegemnek nem kell kivárnia a kötelező előjegyzést, hanem egyenesen ahhoz a sebészhez kerül, aki a kezelését elkezdi, a vizsgálatot kiírja neki, akkor időt és esélyt nyerünk ezzel."

 Titkolni?

 Mit tudjon a beteg és mit ne? – ez ismét egy olyan kérdés, amit régebben tabunak tekintettek. Dr. Patyi Olga most is találkozik olyan kéréssel a családtól, hogy a „mama ne tudja meg, mi a baja", de tapasztalatai szerint a betegek elől – ha ők valóban szeretnék tudni, mi van velük – fölösleges, s igazából lehetetlen is eltitkolni a betegséget. Valóban nehéz lenne egy műtét után a kemoterápiára az igazsággal ellentétes magyarázatot találni, mint ahogy arra is, hogy a beteg miért kerül át a sebészetről az onkológiára. Ez így leírva természetesnek tűnik, de ne feledjük, hogy a rák az a betegség, amelyet sokan most is titkolnának. De lehet-e?

Pluszteher

Ha kihullik a haj, akkor nyilván sokkal nehezebb. Begya doktor, aki faluhelyen gyógyít (még ha Nyúl nem is olyan kicsi település), pontosan tudja, hogy az asszonyoknak sokkal nehezebb a betegséget a környezetük előtt titkolni. Ez pluszteher, mert biztosan sokan lennének, akik egyébként úgy küzdenének meg a rákkal, hogy közben az életüket próbálnák a régi kerékvágásban tartani. Ebben is egyetért a két háziorvos: pácienseik között azok, akik tudnak dolgozni a kezelések alatt is, könnyebben viselik a betegségüket.

Élni akarás

Még egy kérdés maradt a végére, talán a legnehezebb: az élni akarásé. „A gyógyulásba vetett hitet senkitől sem szabad elvenni" – szögezi le Patyi doktornő, ő tehát valamennyi páciensét próbálja meggyőzni a legelején arról, hogy bár a diagnózis ijesztő, de a beteg jól felfogott érdeke végigcsinálni a kezelést. Van különbség nyilván fiatal és idősebb beteg között, Begya doktor is azt látja, hogy a hetven-nyolcvan évesek egyfajta bölcsességgel veszik tudomásul a diagnózist, kevésbé ijednek meg, mint a fiatalabbak. Az utóbbiakban azonban erősebb az életösztön, ott a család, akikért meg kell gyógyulni, s így állnak bele ebbe a harcba. „A betegvezetésnél van felelősségünk, hogy fogjuk a kezüket akkor is, amikor esetleg megállnának" – teszi hozzá a nyúli háziorvos, s azt is, hogy az élni akarás jellemző minden korosztálynál, rögtön az elején szerencsére nagyon kevesen adják fel a küzdelmet.

A diagnózis után a betegek az úgynevezett „onkoteam" elé kerülnek, a szakorvosokból álló team pedig dönt a kezelés módjáról. A daganatot el kell nyilván távolítani, ha lehet – itt jönnek a sebészek, akik szerepéről cikksorozatunk következő részében olvashatnak.

A háziorvosok tapasztalata a tekintetben jó, hogy a betegek most már valóban egy-két héten belül vizsgálóba jutnak. Képünk illusztráció.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

"Neki tüdőrákja volt, nekem egy évre rá tüdőbajom" - A kórházban ismerik a Győr-újvárosi családot

Betegségek sora sújtja Lakatos Ottót és feleségét, akiket a családsegítő is támogat, amivel csak lehet. Tovább olvasom