Kisalföld logö

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 11°C | 22°C

Queen, padon - Fáy Miklós kritikája

˝Mert a színpadkép a minden ebben az előadásban. A második percben tűnik föl először, hogy a táncosok voltaképpen zavaró mellékkörülményként vannak jelen.˝

Nagyszabású a finálé, persze az ötlet elcsépelt, de miért is ne legyen az: The Show Must Go On, és közben keményen, mosolytalanul táncolnak a Győri Balett azonos ruhát, könnyű fehér blúzt és lebbenő fehér szoknyát viselő táncosai és táncosnői. Mintha eddig is történt volna valami, mintha olyan színházat láttunk volna, amelynek ekkora finálé jár. Ha ennyi esetleg nem lenne elég, Ben van Cauwenbergh még egyet szorít a tapsprésen: a meghajlás zenéje a We Are The Champions, vetítve, koncertfelvételről, őrjöngő százezres tömeg előtt. A taps meg olyan, mint a nevetés, ragad, míg azt sem tudjuk már, kinek tapsolunk, a táncosoknak vagy Freddie Mercurynak, aki a koncert végén rekedt és hamis, mint a dög, de akkor is ő Freddie Mercury. Palásttal a vállán, koronával a fején majomkodik, mégis jól áll neki. Tapsolunk, tapsolunk, nagy a siker és közben nehéz mást mondani, mint hogy: ügyes.

Ahhoz elég öreg vagyok, hogy az ilyen típusú színházi ravaszságot is értékelni tudjam, elfogadjam a látványos semmitmondást, a kegyes hazugságot. Miért lenne jobb, ha az üresség az üresség élményét hagyja maga után, mintha úgy megy haza a néző, hogy azért valamit látott. Ahhoz viszont nem vagyok még elég öreg, hogy a darab végére teljesen elfelejtsem az elejét, hogy ne vegyem észre: nemcsak velünk kegyes a koreográfus, de magával is. Nem kockáztatott, tudta, hogy akkor is jól szórakoznak az emberek, ha összegyűlnek egy helyen és közösen Queen-számokat hallgatnak. Hogy a Queen miért lett vagy maradt húsz évvel a megszűnése után még mindig sikeres, arra nem olyan nagyon könnyű válaszolni, de biztos, hogy nem a basszusgitáros John Deacon vagy a dobos Roger Taylor az oka. Persze: jók a dalok, még akkor is, ha szinte egyik számnak sincs normális befejezése. Persze, jó a gitár és mindennél jobb Freddie Mercury. A korai dalok tisztasága, levegőssége, a későbbiek lendülete mintha mind csak arra kellenének, hogy emlékműként szolgáljanak egy furcsa, halálos sebességű, kéjben, mámorban, tehetségben tobzódó, nagyvonalú, mégis esendő életnek.

Fotó: H. B. E.
Fotó: H. B. E.

Cauwenbergh becsületére legyen mondva, hogy ennek a kísértésnek ellenállt, nem Freddie Mercury életét vitte a táncszínpadra.

Csakhogy rögtön jön a kényes kérdés: ha nem ezt, akkor mit? Queen-dalokat, egymás után, többnyire a nagy slágereket, meg egy-két B oldalas számot, mert az lehetőséget nyújt a karikírozásra, változatosabbá teszi a színpadképet.

Mert a színpadkép a minden ebben az előadásban. A második percben tűnik föl először, hogy a táncosok voltaképpen zavaró mellékkörülményként vannak jelen. Azért csak a második percben, mert az elsőben egy Freddie-nek öltözött balettos énekel, szükségképpen elég mérsékelt hatásfokkal, de ahhoz ennyi is elegendő, hogy megfagyjon a vér az erekben: ez ilyen? Nem az eredeti felvételeket használják? A második percben kiderül, hogy dehogynem. És abban a pillanatban a balett mintha csak ürügy volna, hivatalos indok arra, hogy Queen-klipeket, eredeti videoalkotásokat vagy koncertrészleteket nézzünk. A képi feldolgozás időnként kifejezetten ihletett, a figyelem ilyenkor végképp a vetített képre irányul. Talán jobb is: a tipegő, fagyottan mosolygó tánckari művésznőket látva elég megrázó, hogy a dalok egyszerű, keresetlen világát mennyire kevéssé sikerült mozgássá formálni.

A második felvonás annyival erősebb, hogy mégis két képet hoz két nem szokványos dalhoz, a Lazing On A Sunday Afternoonhoz és a Seaside Rendezvous-hoz, hogy a Killer Queenben az erős, nagy combú Marya Mizinskaya tökéletesen hozza az ijesztő nőiséget, és Simon Renáta Fat bottomed girlként egyszerre dögös és vicces. Persze annyira azért nem vicces, mint a partnere hátán a dressztetoválás: a háton női félakt, amelyen a férfifenékből lesz a női mell. Ám akárhogyan is kúszik fölfelé az előadás, végig azt érzem, mintha olyan kiállítást látnék, amelyen egymás mellett állítják ki Leonardo és Piktor Aladár festményeit, és az utóbbi büszkén mutat a jegyért sorban álló tömegre: ˝Látjátok, milyen nagy festő vagyok.˝

Olvasóink írták

  • 13. varek 2010. október 22. 16:07
    „Amennyit láttam a darabból a videó részletekben nekem az bőven elég volt.Örülök hogy a nézőknek tetszett de mivel Győrben a baletten kívül nem láthatnak más táncelőadást nincs összehasonlítási alapjuk.Budapesten a nézők több féle impulzust kapnak és kritikusabbak válogatósabbak hiszen látnak mást is....érdemes videókat nézni a színháztv.hu-n és akkor már lehet mihez hasonlítani...”
  • 12. semoce 2010. október 19. 07:03
    „A zene tökéletes volt imádom, a tánc szerintem időnként óvodás szintű. Mi végül is BALETT előadásra mentünk nem csak látványparkba. A nyári tánc rendezvényen színvonalasabb tánc produkciókat lehetett látni.”
  • 11. G.A.O. 2010. október 18. 22:56
    „Az előadás az emberek 99,9%-nak tetszik.(Még nem hallottam senkitől, hogy nem tetszett volna) Lehet, hogy a Fáy "Úrnak" nem, de nekem meg az nem tetszett, ahogy fel volt öltözve. Lehet, hogy csak egy kritikus, de a művészeket megtisztelem egy öltönnyel, és nem a legkopottabb ingemet veszem fel.”
  • 10. gyugyu1 2010. október 18. 20:31
    „Ha a Fáy "ur" .nak nem tetszett a darab kit érdekel ! Sznob véleménye semmit sem jelent ! Lendületes, a zenével jól harmonizáló előadást láttunk ami ,kikapcsolt ,szórakoztatott kiemelt a hétköznapi valóságból mert elbűvölt ! Gratula a direktornak és a társulatnak a rendezőnek! A bértolnok "ur" meg legközelebb a "fásimulató"-ról irjon kritikát az az ő szinvonala ! Régebben a kritikát ugy irták meg,hogy az mérvadó volt,egy-egy jó,vagy rossz kritika után megtelt vagy elnéptelenedett a szinház ! De akkor még voltak olyan kritikusok akiknek lehetett adni a szavára és nem voltak hiteltelenek !”
  • 9. sorriso 2010. október 18. 16:59
    „Nekem nagyon tetszett, teljesen elvarázsolva jöttem ki a színházból. És nem ez a cél? Kicsit elfeledkezni mindenről és csak élvezni az előadást? A kritika írójának milyen előadás nyerné el a tetszését? Kíváncsi lennék, komolyan.
    A Gaudí valami szörnyű volt, majdnem elaludtam rajta, a tavalyira már el sem mentem, úgyhogy arról nem nyilatkozom. De igen, a Queen-nel fel tudták kelteni az érdeklődésemet, elmentem és bántam volna, ha nem teszem.”
  • 8. Misztertejfel 2010. október 18. 13:41
    „Pedig rájuk fér egy kis negatív kritika, a színházra nem különben, másképp minden előadásukat népünnepélyként élik meg.”
  • 7. sóskajóska 2010. október 18. 13:08
    „Ki ez a Fay Miklós ?”
  • 6. turtle 2010. október 18. 13:01
    „Olvasott már valaki valaha pozítiv kritikát Fáy úrtól ?”
  • 5. gig 2010. október 18. 12:54
    „Nem tudni, honnan nézhette a kritizáló úr az előadást, a nézőtéren ugyanis alapból székek, ülések vannak. A címben erőltetett szóvicc pont olyan gyenge, mint a folytatás.

    Nem baj, ha nem ír több ilyet. Inkább élje tovább a meg nem értett zseniális elmék csendes világát, távol színháztól, médiától...”
  • 4. nap2010 2010. október 18. 11:22
    „Egyetértek az eddigi bejegyzésekkel, az előadás nagyszerű volt, bármikor megnézném újból! Érdekes módon, ez a darab, amit Fáy Úr nem túl diszkréten leszólt, folyamatosan telt házas... úgy látszik, az ilyen "csapnivaló darabokra" van igény...! Le a kalappal a táncosok, a rendező, a díszlet, a zene stb. előtt, szép volt, mint minden előadásuk! Gratulálok, és köszönjük az élményt, amit nyújtottak!!!”
  • 3. bumbikam 2010. október 18. 11:02
    „Csatlakozom az elöttem szólókhoz Fáy ÚR meg tanúljon meg jó kritikát is írni mert ilyen van Szép volt az előadás ügyesek voltak a táncosók gratulálok nekik meg a díszlet tervezőnek is”
  • 2. kanga64 2010. október 18. 10:51
    „Csatlakozom PaCo-hoz!
    Gratulálok a Győri Balettnek! Igazi örömtánc volt, amit előadtak!:-)”
  • 1. PaCo 2010. október 18. 09:57
    „Fáy Miklóssal ellentétben nekem tetszett az előadás. Végig élveztem és a legrosszabb része a szünet volt, mikor megszakadt az élmény, amit a darab nyújtott. Azt, hogy mennyire volt ebben szerepe a zenének és mennyire a táncnak nem tudom, de egy biztos: Queen CD-t hallgatva közel nem ugyanazt érzem, mint a színpad előtt ülve! Köszönöm Győri Balett!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Visszalépés miatt Győrságon sem lesz kisebbségi önkormányzat

Az egyik győrsági képviselőjelölt visszalépése miatt nem lesz cigány kisebbségi képviselő-testülete… Tovább olvasom