Kisalföld logö

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 23°C Még több cikk.

Pénz nélkül ábránd Győr jövője

Abban nagyjából egyetértés van, hogy Győrnek merre kell fejlődni, a kérdés az, honnan lesz pénz a szükséges beruházásokra – derült ki azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Kisalföld szervezett a neves győri értelmiségiekből álló Fészek Klub és a városvezetés számára.

A győri értelmiségiekből álló Fészek Klub június közepén állt elő a jelenlegi városfejlesztés bírálatával és saját javaslataival. A Kisalföld egy asztalhoz ültette a klub tagjait a városvezetés képviselőivel. A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy Győr jövőjét illetően a legnagyobb különbség a két oldal között az, honnan teremti elő a szükséges beruházásokhoz az önkormányzat a sokmilliárd forintot. Eredics Imre alpolgármester úgy vélte, a pénzeket meg lehet találni újfajta hitel- és költséggazdálkodással, és olyan gazdasági fejlődéssel, ami növeli a bevételeket. A klub vezetője, Jancsó Péter szerint ez nem elég. „A stratégia attól lesz stratégia, ha megjelöljük a forrásokat. Ha nem, akkor nem hihető, hogy megtörténnek a változások, s akkor a jövőkép csak ábránd" – állította.

Dr, Havasi Dezső
A neves győri értelmiségiekből álló Fészek Klub néhány hete állt elő a jelenlegi városfejlesztés bírálatával és saját elképzeléseivel. A Kisalföld a héten kerekasztal-beszélgetést rendezett a témáról. Az egyik oldalon a klub négy tagja – Jancsó Péter, a Graboplast Rt. elnök-vezérigazgatója, Rosta S. Csaba építész, Horváth Péter, a Révai-gimnázium igazgatója és dr. Havasi Dezső ügyvéd –, a másikon a városvezetés három képviselője – Eredics Imre alpolgármester, Wernerné Csordás Éva, az oktatási és kulturális bizottság elnöke, valamint Bécsi Zoltán, az informatikai, stratégiatervezési és EU-csatlakozási bizottság elnöke – foglalt helyet. A beszélgetést Koloszár Tamás, lapunk vezető újságírója vezette.

Kisalföld: – A Fészek Klub Győr jelenlegi helyzetét a „pangás fellendülés előtt", illetve az „útkeresés" kifejezésekkel jellemzi. Miért?

Bécsi Zoltán
Jancsó Péter: – Győr az elmúlt tizenöt évben átélt egy válságos időszakot: elveszítette ipari termelésének a zömét, de az infrastruktúra szerencsére megmaradt. Aztán elkezdődött a cégek betelepülése a városba. Ennek a legnagyobb mozgatórugója az Audi, illetve a hozzá köthető vállalkozások voltak, amelyek felszívták az olcsó és jól képzett munkaerőt. Ez a kilencvenes évek második felében meghozta Győrnek a sikert, s az emberekben azt az érzést keltette, hogy a város jó úton halad. A növekedés mostanra kifulladt, ami törvényszerű. Vége van egy történetnek, és még nem kezdődött el egy új. Ezért kell új út, amely ha megvan, nem tudunk róla, ha nincs meg, meg kell keresni.

Eredics Imre: – Vitatom ezt az álláspontot. Győr fejlődése változatlanul nagy ütemű. További ezerötszáz munkahely létesítéséről született döntés, vagy már zajlik a beruházás. A város továbbfejlődésének a problémája, hogyan lehet azt a munkaerőt biztosítani, amelyet a jelen és a közeljövő munkáltatói elvárnak, sőt, megkövetelnek. Folyik egy autóipari logisztikai centrum előkészítése, ami kifejezetten a környező öt-hat nagy autógyár fejlesztésének kiszolgálására jönne létre. Az egyetem égisze alatt szerveznek egy autóipari kutatóközpontot, amelyhez a pályázatot már benyújtották. A városüzemelés minden gondja abból fakad, hogy pezseg a város, hogy nagy forgalmat indukáló élet zajlik itt. Abban egyetértünk: meg kell keresni, hogyan lehet azokat a pályákat biztosítani, amelyek a továbbfejlődést biztosítják. A pangást vitatom, az útkeresést nem.

Kisalföld: – Térjünk rá a gazdaság helyzetére. Néhány éve a városvezetés azt mondta, Győr betelt, nagy cégek letelepülésére már nincs lehetőség. Ezzel szemben a Fészek Klub anyagában azt olvassuk, hogy 180–200 ezres Győr kellene, és komoly gond, hogy a főiskolát, egyetemet végzett fiatalok jövőkép és lehetőség híján nem itt telepednek le.

Rosta S. Csaba
Jancsó Péter:
– Akkora városban szeretnénk élni, ami még emberi léptékű, de szolgáltatásai sokkal színvonalasabbak, sokrétűbbek, mint most. Ezt a mai város nem bírja el, tehát növekedni kell, s meg kell teremteni a növekedés gazdasági hátterét. Gond, hogy a középiskolát és az egyetemet végzettek jelentős része elhagyja a várost. Elherdáljuk az értelmiséget, ezért olyan munkahelyek kellenének, amelyek magasabb hozzáadott értéket termelnek, mint például a logisztika, a kutatásfejlesztés. Ha abban nem vitatkozunk, hogy az autóipari klaszter környékén is keresgélni kell, akkor tudjuk, melyik az a néhány száz vállalkozás, amelynek részeit Győrben szívesen látnánk. Őket a városnak meg kell keresni.

Kisalföld: – Azzal a kérdéssel hadd dobjuk át a labdát a városvezetésnek: szükség van Győrben újabb nagy cégekre, vagy nincs?

Wernerné Csordás Éva
Eredics Imre:
– Tévút lenne a várost csak nagy cégekre alapítani, mert előállhat olyan helyzet, hogy egy-két vállalkozás sikertelensége meghatározza a település jövőjét. További nagy cégek letelepítését azért sem látom indokoltnak, mert nincs olyan létszámú szabad, jól képzett munkaerő, amely ezt lehetővé tenné – nemcsak Győrben, hanem Győr környékén sem. Nincs vita abban, hogy az egyetemet-főiskolát végzetteket itt kellene tartani: a baj az, hogy ennyi diplomás számára nincs a városban munkahely.

Jancsó Péter: – Mi azt mondjuk, ma nincsen, de azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy az ilyen típusú, végzettségű emberek találkozási helye legyen a város.

Kisalföld: – Nagy kérdés, hogyan jönnek ezek a cégek Győrbe. A Fészek Klub azt állítja, hogy a városnak erre nincs válasza, és gazdasági kapcsolatépítő társaság létrehozását szorgalmazza, amely megkeresi a befektetőket. Van erre mód?

Eredics Imre: – Felelős városvezetés akkor tud letelepíteni cégeket, ha elegendő szakképzett munkaerőt tud neki felkínálni. A Fészek Klub azt mondja, hogy elsősorban a felsőoktatásra kellene építeni, csakhogy a város egyetemének és főiskolájának a képzési összetétele nagyon nem kedvez a város gazdasági fejlődésének, és ebbe az önkormányzatnak nincs beleszólása. Jogászból, közgazdászból vagy építészből csak korlátozott számban lehet elhelyezni fiatalokat egy ekkora városban. Egyébként a mi koncepciónkban is 180–200 ezer ember szerepel, csak nem a városmagon belül, hanem az agglomerációval együtt.

Jancsó Péter
Bécsi Zoltán:
– Azért nem tudunk jelenleg előrelépni, mert például gépészmérnökből hiány van.

Rosta S. Csaba: – A pangáson lehet vitatkozni, de az biztos, hogy Győrben ma három toronydaru van, míg Pozsonyban harminc. Ha a végzett hallgatókat nem tudjuk munkahellyel megkínálni, akkor nem mehetünk oda a cégekhez, hogy erre és erre számíthatnak.

Jancsó Péter: – Ha kevés a gépészmérnök, és erre még nem reagált az egyetem, az nagy probléma. Vajon megfelelő hangon kommunikálta a város, hogy kétszer annyi gépészmérnökre és feleannyi közgazdászra van szükség?

Wernerné Csordás Éva: – Az útkeresés helyett a válaszút pillanata a megfelelő kifejezés. Amiről most beszélgetünk, nem lett volna aktuális öt éve, és elkésnénk vele öt év múlva.

Eredics Imre: – Nagyon félrevezető lehet, ha a város a saját erejét és lehetőségeit nem megfelelően méri fel. Pozsony lényegesen nagyobb város, és főváros.

Horváth Péter: – Úgy tűnik, hogy Győr ipara az utóbbi húsz évben túlságosan a gépészet-autógyártás felé mozdult, így kicsit kiszolgáltatottá vált egyetlen iparágnak. Tudatosabban kellene keresni más iparágakat is. A létszámról annyit, hogy a nagyváros víziója csak úgy lehet igaz, ha sokan telepednek le, ami a munkaerőgondokat is megoldhatja.

Kisalföld: – A Fészek Klub azt írta, hogy a középiskolai képzés nem szolgálja a város érdekeit, a szakképzés pedig válságban van. Egyetért ezzel a városvezetés?

Eredics Imre
Wernerné Csordás Éva: – Nem. Ma a fiatalok hetven-hetvenöt százaléka érettségizik, s az iskolázottság növelése miatt át kell alakítani a szerkezetet. Komoly gond a városban élő embereknek, hogy 1990-ben a szakképző intézeteket magukra hagyták a vállalatok. Ahol a világban sikeres a szakképzés, azt mindig az adott szakmát művelő cégekkel együtt végezik. Azt állítják hozzáértők, hogy piacgazdaságban pontosan soha nem lehet megmondani, milyen szakmákra van szükség a munkaerőpiacon. Ráadásul egy szakma az igénybejelentést követően legalább négy év késéssel jelenhet meg. Ezért a városnak a jövőben a szakképzést és a felnőttképzést együtt kell kezelnie. Most, amikor az EU-s pályázatokkal jelentős összegek szerezhetők arra, hogy a szakképzést az időszerű igényekhez igazítsuk, gyorsan kell lépni. A területi integrációs szakképzési központról jövő héten tárgyal a közgyűlés. Kilenc akkreditált felsőfokú szakképzés működik a városban. Amellett, hogy a diplomások számát jó lenne a mostani szinten tartani – persze más struktúrában –, a város jövője a felsőfokú szakképzésben van.

Horváth Péter: – A tudatosságot hiányolom. Az iskolák a kilencvenes évek eleje óta egyrészt a szülői igényeknek megfelelően gyerekvadászatra kényszerültek, másrészt fejlődésük nem volt tudatos városstratégia része. Az oktatásirányítás inkább csak követte a fejleményeket. Azon múlott, hogyan fejlődik Győr oktatása, hogy milyen szülői-tanulói igények voltak, illetve az iskolák vezetése, tantestülete mennyire volt innovatív. Én nem tudok olyan jellegű adatbázisról, amelyből kiderül mondjuk, hogy a régebben szakközépiskoláknak hívott intézményekben végzettek hány százaléka maradt a pályán. Tőlünk sohasem kért az oktatási iroda adatokat arról, hogy jó vagy rossz a hatosztályos gimnázium. A városnak sok lehetősége van arra, hogy az oktatást ennél direktebben irányítsa, akár adminisztratív eszközökkel is. Ha város tudja, milyen képzéseket kellene indítani, akkor azokat meg kell lépni, még úgy is, ha kevesebb gimnáziumi osztály indul.

Kisalföld: – Az oktatás kérdését zárjuk le a finanszírozással. A Fészek Klub azt mondja, hogy a jelenlegi rendszer teljesen alkalmatlan a sürgető változások megkezdésére.

Horváth Péter
Horváth Péter:
– Ebben nincs nagy különbség köztünk, mert a feladatfinanszírozást együtt kezdtük el sürgetni hat-nyolc éve néhány más kollégával. Ha pontosan meghatározott feladatai vannak az iskoláknak, akkor ezeket kell finanszírozni.

Wernerné Csordás Éva: – Ezzel egyetértek, de azzal nem, hogy ez nem kezdődött el. Három éve a személyi és bérjellegű költségek terén megvalósította a város a feladatfinanszírozást, s ránk vár ezen elv érvényesítése a működési költségekben. A kérdés egyébként az: meddig korlátozható a szülő és a család választási joga, azaz meddig alkalmazhat az önkormányzat adminisztratív eszközöket a beiskolázást illetően?

Horváth Péter: – Kommunikációval ezen sokat lehetne segíteni. Ha például azt mondanák az általános iskolákban, hogy ha itt és itt tanulsz tovább, ilyen munkahelyek garmadájából választhatsz.

Eredics Imre: – A mi anyagainkban is szerepel, hogy a pályaorientációs rendszert újra kell szervezni.

Bécsi Zoltán: – Az intézményracionalizálások az oktatási rendszer átalakításának elemei voltak.

Kisalföld: – Térjünk át a kultúrára. A Fészek Klub anyagában a sorok között azt véljük kiolvasni, hogy a város ne spóroljon a kultúrán, hanem nyúljon a zsebébe.

Dr. Havasi Dezső: – Ez az egyik legköltségesebb terület, bár a szponzoráció megszervezésében a mostaninál nagyobb lehetőségek vannak. Az önkormányzatnak itt is aktívabb tevékenységet kellene kifejteni. A fesztiválok sora egy fejlődő városnál természetes, a helyi kultúrát azonban önálló gondolatiságra, győriségre kell felfűzni, ami a világnak megjeleníti Győr karakterét. Grazban felfedezhető olyan vezérfonal, amely jobban kézzel fogható, mint Győr sok kis atomizált eseménye, amelyek kulturálisan nagy értéket képviselnek, de mégsem egy gondolat mentén fogalmazódnak meg.

Kisalföld: – Hadd adjuk át a szót egy kérdéssel. Volt már kísérlet arra, hogy a magántőkét bevonják a kultúrába?

Eredics Imre: – Természetesen számos kísérlet történt. De visszakérdezek: az, hogy a kultúrának ilyen nagy súlyt kíván adni a Fészek Klub, mindazzal együtt értendő, ami eddig elhangzott, vagy alternatívaként?

Dr. Havasi Dezső: – Azzal együtt.

Eredics Imre: – Nem véletlenül kérdeztem. Erős, stabil gazdaság kell a városban, amelynek van anyagi eszköze, hogy a kultúrát támogassa, mert a városnak erre a saját költségvetéséből nincs elég ereje.

Dr. Havasi Dezső: – Ha magasabb színvonalú a kultúra, akkor nő a turizmus, több kereskedő, vendéglátó nyit üzletet, s ez vonzóbb kínálatot teremt a fiataloknak. Rossz válasz lenne azt mondani, hogy majd amikor lesz egy új Komló, egy bányatelep, az majd megteremti a maga tercier szektorát.

Eredics Imre: – El kell dönteni, hogy a város anyagi erőforrásaiból mire milyen mértékben és arányban áldozunk. A magántőke bevonását döntően a város gazdasága határozza meg.

Wernerné Csordás Éva: – A találkozások városa szlogen fejezi ki Győr karakterét a kultúrában és a sportban. A nemzetközi vizekre a tánccal lehet kitörni. A táncfesztivál most először volt nemzetközi. Én is szeretném, ha sokkal több jutna a kultúrára – akkor is, ha lehet olyan valós statisztikát mondani, hogy tíz éve egy százalékkal részesedett a kultúra a költségvetésből, idén pedig öt százalékkal. Azonban ez is kevés, külső erőket is be kellene vonni, és még jobban kooperálni az idegenforgalommal, mint ahogy az jelenleg sikerül.

Rosta S. Csaba: – Ki kell tűzni azt a célt, hogy Európa kulturális fővárosa legyen Győr. Ha Pozsony főváros, akkor meg kell teremtenünk azt a pillanatot, amikor Győr más értelemben az. Így a gazdasági potenciál is másképp aktivizálható.

Eredics Imre: – Ezzel annyira egyetértünk, hogy már be is jelentettük.

Kisalföld: – Térjünk rá a közlekedésre. Hidak, aluljárók kellenének a városban, de nincsenek.

Eredics Imre: – Győr közlekedési problémáit senki nem vitatja. Lehet persze azt mondani, hogy Győr közlekedése tragikus és elviselhetetlen, de szerintem ezek a jelzők nem jogosak. Az elmúlt öt-hét év járműszám-gyarapodásával Győr nem tudta tartani a lépést, ahogy a világ más városai sem. Ezzel együtt sok helyen beavatkoztunk a közlekedési szerkezetbe, lényegesen javítottuk a közlekedésbiztonságot. Az úthálózati szerkezetet nem sikerült megváltoztatni, de ennek a költségvonzata egészen más, mint egy körforgaloménak. Ismert, hogy megépül a Fehérvári út új bevezető szakasza és a Tihanyi Árpád úti aluljáró, tervezünk Mosoni-Duna-hidakat és elkerülőutakat. Nem kerülhető el a tömegközlekedés újragondolása sem.

Kisalföld: – Jól érzékeljük, hogy az önök által felvázolt közlekedési koncepcióval szinte teljesen egyetért a város képviselője?

Rosta S. Csaba: – A beavatkozások helyei nagyjából ugyanazok. Tudjuk, hogy néha olyan kaput nyitogattunk, amelynek a kilincse nemcsak a város kezében, hanem az államéban is van. Azt mondjuk, hogy sorrendet kell felállítani. Ha ma valaki Budapestről, Bécsből vagy más városból érkezik Győrbe, katasztrofális állapotot lát először – gondolok itt a vasútállomásra és a vidéki buszpályaudvarra. A városkapu pillanatait tisztázni kell. Flexibilisebbé kell tenni a tömegközlekedést, hiszen ha meg lehet közelíteni a közintézményeket, enyhül az a nyomás, ami a Belvároson van. Ez lehet a fellélegzés állapota. Ki kell jelölni azokat a helyeket, ahol magántőke bevonható, például egy gyalogoshíd esetén ez nagyságrendileg nem probléma, amely kereskedelmileg egyfajta Ponte Vecchio lehet. A vízpartokat is rendezni kell, és ebben a városnak élharcosként kell menni előre, hiszen ez a város egyik legjobb természeti adottsága.

Kisalföld: – Egy dolgot emeljünk ki, ami sok győrit bosszant. A Széchenyi tér állapotáról a Kisalföld másfél éve kerekasztal-beszélgetést rendezett. Akkor elhangzottak ígéretes jóslatok, de nem történt semmi. Mi lesz vele?

Eredics Imre: – Mély meggyőződésem, hogy a város közlekedési gondjai sokkal súlyosabbak annál, hogy csaknem egymilliárd forintot erre fordítsunk. De hadd mondjak mást: a győri vasútállomás átépítése, illetve a nagysebességű vasút kiépítése az ISPA-program keretében hamarosan megtörténik. Ez persze az iparvágányok problémáját nem oldja meg. A vízpartok ügyében egyetértünk. Elkezdődött a Mosoni-Duna rehabilitációjának tervezése, és bízom abban, hogy a torkolati műtárgy megoldja a vízszintgondokat. A tömegközlekedés helyzetén buszokkal nem lehet javítani, mert nem az a gond, hogy kevés a busz, hanem hogy a járművek elakadnak a forgalomban. Más technikai megoldást kell keresni: meg kell vizsgálni a villamos esetleges bevezetését. Ezt a Baross híd átépítéséig el kell dönteni.

Jancsó Péter: – Ami elhangzott, üdvözlendő, két dolog azonban hiányzik ebből a történetből. Miután eddig minden négy évben más színezetű kormány került hatalomra, fontos lenne a győri egyetértési minimum megalkotása, hogy deklaráljuk ország-világ előtt, mit akar a város. Másrészt: ki kell mondani, hogy a tervek mikor valósulnak meg azért, hogy ez számon kérhető legyen.

Eredics Imre: – Az aluljáró 2006-ra elkészül, a Szigetet Révfaluval összekötő híd építése remélhetőleg 2007-et követően gyorsan elkezdődik. Egyébként olyan stratégiai tervet állítunk össze és teszünk le decemberben a közgyűlés elé, amelyet remélhetőleg a képviselő-testület és a szélesebb politikai paletta is elfogad – pontosan azért, hogy ne legyenek cikcakkok.

Bécsi Zoltán: – Nem tudok arról, hogy az aluljárót vagy a többi közlekedési beruházást bármilyen színezetű párt meg akarná akadályozni.

Rosta S. Csaba: – Célszerű lenne felmérni a volt iparterületeket. A rozsdaterületek óriási tartalékai a városnak. Nem támogatom az agglomeráció túlzott fejlődését, mert az elszívja helyi adót. Inkább betelepíteném a helyi adót fizető cégeket, akik a munkahelyek mellett lakosokat is teremtenek.

Eredics Imre: – Nem azt támogatjuk, hogy az agglomerációba települjön ki az ipar, a munkahely, a lakosság. A város érdeke, hogy az adófizető vállalkozásokat a saját területén tartsa. Nem véletlen, hogy a bevásárlóközpontokról most dönt a közgyűlés. Kimondhatja Győr azt, hogy nem kell nekünk több bevásárlóközpont, de akkor a következő autópálya-csomópontba oda fogják építeni Töltéstava területére, és nem nálunk adózik. Az agglomerációból naponta Győrbe ingázó 28 ezer embernek ugyanakkor kell valamilyen megoldást kínálni arra, hogy ne hatezer autóval jöjjön be a városba, hanem más közlekedési eszközzel. A barnamezős területek felújítása egyáltalán nem vitatéma közöttünk, de az már igen, hogy ebben Győrnek milyen mértékben szabad és kell részt venni.

Kisalföld: – Elérkeztünk az utolsó ponthoz. A legnagyobb különbség a két jövőkép között, hogy a Fészek Klub azt mondja, a ma fejlesztésre fordítható összegek két-három év alatt öt-tízszeresükre növelhetők, azaz a jelenlegi két-hárommilliárd helyett 25–43 milliárd forintot lehetne beruházásokra fordítani. Óriási a különbség. Pénzeső?

Jancsó Péter: – A beszélgetés eddigi fonalából talán úgy látszik, hogy a legnagyobb különbség köztünk a kommunikációban volt, hiszen sok olyan dolog folyik a városban, amit mind-mind üdvözlünk. Ahhoz azonban, hogy ezek ne a távoli jövőben, hanem belátható időn belül valósuljanak meg, forrásokra van szükség. Ami ma a győri költségvetéssel történik, nem egyedi, így működik más városok büdzséje is: az intézmények olyan lobbierőt képviselnek, amivel lefedik a jövő évi várható bevételeket, emiatt kevés pénz jut fejlesztésre. A források megszerzésében generálisan másként látjuk a jövőt. A legfontosabb elemnek azt látjuk, hogy Győrnek vannak olyan vagyoni tárgyai, többségi és kisebbségi részesedései, amelyek nem fizetnek osztalékot, bizonyos mértékben viszik a pénzt. Ezeket ésszerű teljesen vagy részben eladni. Erre persze lehet mondani, hogy akkor mekkora lesz mondjuk a vízdíj, de ez jogilag szabályozható. Az áram- és gázszolgáltatók már régóta magántulajdonban vannak. A kisebbségi részesedések megtartása mellett pedig egyáltalán nem szólnak racionális indokok. Emellett a város lakásvagyonát célszerű piaci áron értékesíteni. Az önkormányzat bevételeihez viszonyított hitelei igen konzervatív képet mutatnak. Ezeket a forrásokat lehetne megfejelni azzal, ha a városnak lenne egy professzionális pályázószervezete, amely kapcsolatépítéssel és pénzszerzéssel foglalkozik. Ezekben látjuk azokat a többletforrásokat, amelyek a következő egy-öt évben megnövelhetik a fejlesztésre fordítható pénzeket.

Kisalföld: – Mit szól ehhez, alpolgármester úr?

Eredics Imre: – Valóban generális különbség van közöttünk. Először az intézmények lobbierejéről. Az önkormányzati törvény pontosan megszabja az önkormányzatok feladatát, ebben különösebb mozgásterünk nincs. Egyébként a város beruházási ereje nem két-három milliárd forint, hanem majdnem a duplája. Eddig konzervatív hitelpolitikát folytattunk, de ennek az óriási előnyét most élvezzük, amikor a Tihanyi-aluljáró építéséhez jelentős hitelt veszünk fel, és a bankok egymással versengenek, hogy megszerezzék ügyfélnek a várost. Az a vélekedés, hogy a többségi tulajdonban lévő társaságok csak viszik a pénzt, nagy tévedés. Ezek a cégek – amellett, hogy feladatellátásra kapnak támogatást –, a tevékenységükből származó bevétel teljes egészét visszaforgatják. Budapesten például – ahol a víz- és csatornázási művek magánkézben van – az önkormányzat szépen befizeti a csatornakiváltás súlyos összegeit, ha bárhol felújításra van szükség. Ezt Győrben az önkormányzatok tulajdonában lévő Pannon-Víz rt. megcsinálja saját üzemeltetési költségére.

Jancsó Péter: – De ezek a társaságok nem fizetnek osztalékot.

Eredics Imre: – Ez igaz, de számos önkormányzati feladatot elvégeznek azokból az összegekből, amit befizethetnének osztalékként is.

Jancsó Péter: – Miért önkormányzati feladat a távfűtés, amit a 130 ezer lakó negyven százaléka használ?

Eredics Imre: – Az, hogy a haszon hogyan jelenik meg a távhődíjakban, a város negyven százaléka számára előnyt jelent. Az országban itt a legalacsonyabbak ezek a díjak. Ahol magánkézbe kerültek a közszolgáltató társaságok, a szerződésekbe mindenhol belekerültek olyan kiskapuk, amelyek folytán az önkormányzatok kiszolgáltatottá váltak. Nem hiszem, hogy szabad ezt a piacot ráengedni a lakosságra.

Jancsó Péter: – Ami most elhangzott, nem igazolható. Mi a véleményed az áramszolgáltatókról és a gázszolgáltatókról?

Eredics Imre: – Éppen most olvastam az áramszolgáltatók egyik üléséről, ahol felháborodva tiltakoztak azok ellen a törvények ellen, amelyek a díjszabásukat korlátozzák.

Jancsó Péter: – Az áram és a gázszolgáltatást a világon mindenhol magánkézbe adták, talán csak Észak-Koreában nem...

Eredics Imre: – ... csak éppen törvénnyel korlátozzák a díjszabást.

Jancsó Péter: – Szerződésekkel sok mindent meg lehet határozni. Nem cáfoltad azt az állításomat, hogy ezek a vagyontárgyak sokat érnek, és jelenleg a városnak ezekből bevételei nem keletkeznek.

Eredics Imre: – Azon lehet lovagolni, hogy a költségvetésnek nem fizetnek be, de azt, hogy a városnak ne lenne előnyös a mostani helyzet, cáfolom. Mindaddig, amíg a magyar vásárlóerő olyan, amilyen, nem lehet ezt a piacot ráereszteni a lakosságra. Ha nem eresztjük rá, akkor szerződésben olyat köthetünk ki, hogy a cég elvárt nyereségét a költségvetésből kiegészítjük. Ez sokkal rosszabb üzlet.

Jancsó Péter: – Nem fogadom el ezt az érvet. Megpróbálta már a városvezetés, hogy a Győrhő 49 százalékát eladja?

Eredics Imre: – Nem is fogja megpróbálni. Tudom, hogy megvennék a Győrhőt meg a kommunális szolgáltatót is, mert ez a világ legjobb üzlete. De a város számára is az.

Jancsó Péter: – Már csak azt kell mérlegelni, hogy a városnak hídja legyen, közlekedése legyen...

Eredics Imre: – ...tiszta utcái, jó közszolgáltatásai legyenek.

Jancsó Péter: – Azt feltételezed, hogy ha valaki magántulajdonba ad valamit, akkor az utca koszos lesz... Ezt cáfolom.

Eredics Imre: – Én azt mondom, hogy a szolgáltatás drágább lesz. A tapasztalat ezt mutatja.

Jancsó Péter: – Ez nem így van. Ha ilyen populáris elemeket használunk, akkor én meg azt mondom, hogy ezeknek a cégeknek van ötven felügyelőbizottsági meg ötven igazgatósági tagsága, és ez is fontos politikai cél. Nevetségesnek tartjuk a város szempontjából, hogy egyáltalán szóba kerülhetnek ilyen dolgok. Azért kell magánkézbe adni ezeket a társaságokat, mert a magánszféra hatékonyabban működtet. Ha nem így lenne, szocializmust építenénk.

Eredics Imre: – A félreértés onnan fakad, hogy te azon méred le a hasznot, hogy a költségvetésnek befizet-e ez a társaság valamit, vagy nem. Magyarul azt te sem állítod, hogy ezek a társaságok nem nyereségesen működnek.

Rosta S. Csaba: – A munka egy évvel ezelőtt azzal kezdődött el a Fészek Klubban, hogy dinamizálni kell a várost, most. Ebben kell egyetértenünk. A forrásokat azonban meg kell keresni.

Eredics Imre: – Abban, hogy a város jövőképét ki kell alakítani, teljes mértékben egyetértünk. A dinamizálás érdekes kérdés. A város dinamikusan fejlődik most is, amit azonban irányítani kell. Abban végképp nem értünk egyet, hogy közszolgálati társaságokat eladjunk. A forrásokat meg lehet találni újfajta hitel- és költséggazdálkodással, és olyan gazdasági fejlődéssel, ami növeli a bevételeket.

Jancsó Péter: – Hitelgazdálkodással ezt önmagában nem lehet megcsinálni, mert a hitel azt jelenti, hogy előrehozok bizonyos jövőbeni bevételeket, ami azonban csak egy ideig működik. A jövőképben kevés az ellentét közöttünk, de a stratégia attól lesz stratégia, ha megjelöljük hozzá a forrásokat. Ha nem, akkor nem hihető, hogy megtörténnek a változások, s akkor a jövőkép nem más, csak ábránd.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy vita apropóján

Külső források megteremtésére, az önkormányzat építési telkeinek értékesítésére, és az úthálózat… Tovább olvasom