Kisalföld logö

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 18°C Még több cikk.

Öt Váray a zeneakadémiáról

Győr - Míg kicsik voltak a gyerekek – Bécsbe járt a család kamarazenélni –, majd megette őket a közönség. Ha ma menne koncertezni az öt Váray és társulnának hozzájuk a barátok, valóságos nagyzenekart alkothatnának.

Az igazán csodás napok Várayéknál azok voltak az idei nyáron, amikor a különböző táborok után otthon volt mind a három gyerek és együtt lehetett a család. Ki kell alaposan használni az ilyen alkalmakat, hogy örülhessenek egymásnak.

Ritka pillanatok, együtt

Az otthon Győrben a Dózsa rakpart egyik társasházának legfelső szintjén, a tető alatt lévő lakás, de csak rövidke megálló ez Várayéknak. A gyerekek tizenéves koruk óta, részint persze előtte is, úton vannak. A kisiskola végeztével mindegyik Budapesten tanul. Az előiskolákat követően mindhárman a zeneakadémián folytatták.

De most végre itthon, itthon egy szusszanásra. Ismét valamennyi szobában más hangszeren folyik a gyakorlás. Istenem, sóhajtott a családfő, de csodálatosak a szomszédaink, hogy oly hosszú időn át jó szívvel elviseltek bennünket. Gyakorlást mondtunk, mert a szünet bármire adhat felmentést, a gyakorlás alól azonban nem, ám Péternek, Ritának és Bálintnak nem is kényszer ez. A zene, a zenélés az életük. Szüleiknek pedig már hivatásuk, foglalkozásuk a zene. A győri Váray család ha nem is kivételes, de nem mindennapos család. Ők öten és felmenőikre is gondolva valamennyien „szintén zenészek".

Így kezdődött

A családfő, Váray Tamás Mosonmagyaróvárott született, nevelkedett, felesége, Szűts Katalin Budapesten született, ám a Mátrában nőtt fel. Tamás édesapja ugyan nem zenéből élt, de muzsikált: szalonzenét játszott, zenélt édesanyja és Tamás két testvére is. Katalin édesapja csellista volt. Katalin és Tamás a zeneakadémián ismerkedett meg, a zongorista Katalin és a karvezető zongorista Tamás 1979-ben kötötte össze az életét. Egy városban találni mindkettejüknek állást, ez volt az első közös leckéjük. Győr lett ez a város. Szűts Katalin ma a Széchenyi- egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetében tanít, férje az Apáczai Csere János tanítóképző főiskolán. Nem mellékesen vezeti a főiskola és az evangélikusok kórusát.

A gyerekek útja

Annyi mindent kaptam a sorstól, egészséges, szép, tehetséges yerekeket, a hivatásomat, azt kell gondolnom, hogy nagyon szerethetnek odafent. Az egész eddigi életemet tekintve bizonyos, hogy vezetnek.
A gyerekek – Péter 1983-ban, Rita 1985-ben, Bálint pedig 1988-ban született – zenével és zenében nőttek fel. Péter megörökölte nagyapjától a csellót, Rita a fuvola után a zongoránál kötött ki, Bálint hegedülni tanult. Az első közös családi zenei élményük volt, amikor az öt Váray Bécsbe kezdett járni kamarazenélni. Brigitta és Michael Hladik karvezető szervezte számukra a jótékonysági koncerteket, olykor évente kettőt is. A pódium szagát korán megérezték a gyerekek, korán megadatott nekik élvezni a sikert. Aztán ugyanígy természetessé vált számukra, hogy a tapsokért mérhetetlenül sokat kell dolgozni. Hogyan is értették volna meg a barátok, az akkor még nem zenész barátok, hogy Péteréknek a nap legkülönbözőbb időszakában se szabad a szabadidő. Mégis számukra ez volt a legteljesebb kikapcsolódás.

Két jó hír

Péter a zeneakadémián most diplomázott és mindjárt felvételizett is a mesterképzésre. Rita harmadéves volt, Bálint pedig az első évet végezte. Mindhárman ugyanott, ahol szüleik is végeztek. És amiért különleges Várayéknak ez az idei nyár, az a gyerekek otthon töltött néhány napja: szinte egy időben kapták az értesítést, Pétert felvették a mesterképzésre és egyéves ösztöndíjat nyert Írországba. Az apa vitte a repülőtérre és azóta már megkapta a család tőle az értesítést: szerencsével célba ért. Rita viszont most készül a maga nagy útjára, egy évre, megszakítva a tanulást a zeneakadémián, Strasbourgba megy vendéghallgatónak.
A gyerekek tanuljanak itthon vagy külhonban. Egy a fontos, hogy minél több ismeretre szert tegyenek – vallják a szülők. Amikor kicsik voltak, édesapjuk öt évig, megszakításokkal, Németországban dolgozott. Fontos volt a gyerekeknek, megtanulták a nyelvet. Péter most angolban tökéletesítheti magát. Amikor már sok mindent tanultak, tudnak, akkor viszont itthon kell az ismereteket kamatoztatni.

Fiaikhoz, lányukhoz hasonlóan nem kevésbé mozgalmas és változatos a szülők élete is. Váray Tamás a tanítás és karvezetések mellett ismert és megbecsült zongorahangoló. Úgy emlékszik vissza, hogy az otthoni, családi zongorájuk nem volt valami híres, gyakran lehangolódott. Édesapja hangolókulcsával Tamás hozta rendszeresen használható állapotba. Kiderült, hogy jó füle és keze is van hozzá. Az akadémián az évfolyamtársak zongoráit hangolta, családosként aztán igazán jó kiegészítő foglalatosság lett a nem túl zsíros tanári fizetéshez.

„A választás a miénk"

– A magunk életének tanulsága alapján mondom, hogy mennyire csodálatos, mennyi lehetősége adódik az embernek. Számunkra a zenében. A választás a miénk, egyenként a miénk. Annyi mindent kaptam a sorstól, egészséges, szép, tehetséges gyerekeket, a hivatásomat, azt kell gondolnom, hogy nagyon szerethetnek odafent. Az egész eddigi életemet tekintve bizonyos, hogy vezetnek. Nagyon szép az eddigi utunk, és persze a jövőre gondolva tele talánnyal.

Ferenczi József

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hosszú élet titka és felelőssége

Győr - Dr. Iván László pszichiáter, gerontológus egész életművének kutatási eredményeit osztotta meg… Tovább olvasom