Kisalföld logö

2017. 04. 29. szombat - Péter 4°C | 14°C Még több cikk.

Ősz lesz és sírsz...

Nincs rosszabb egy reggeli hírnél: Nyitray Péter (vagy ahogyan csak mi a szerkesztőségben neveztük, Nyitrás) meghalt.

Nincs rosszabb egy reggeli hírnél. Amikor halkan, szaggatottan arról kopognak a szavak, elment egy barát, meghalt valaki, akinek helye volt a szívünkben. Hétfő reggel utolért a hír, Nyitray Péter (vagy ahogyan csak mi a szerkesztőségben neveztük, Nyitrás) halálhíre. Az útszéli buszmegállóba húzódva döbbenten arra gondoltam: azzal, aki évek óta nagy ívben beint a halálnak, nem történhet ilyen. Nyitray Peti, az örök nevettető, aki a legkomolyabb helyzetben is képes tréfát csiholni, nem teheti meg, hogy feladja.

Egy jó szerkesztő lelke lehet az újságnak és Nyitray Péter ilyen ember volt. A szakmában is kevesen tudták róla, hogy Ózdon népművelőként kezdett, majd Juhász Péter csábította el zenei szerkesztőnek a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójába. Később az Észak-Magyarország sportrovatához szegődött. Imádta a focit, a kézilabdát. Huszonkét évvel ezelőtt feleségével, Pongrácz Judittal, a Magyar Rádió szerkesztő-riporterével Győrben próbált szerencsét, Péter a Kisalföld szerkesztőjeként olvasta és szerkesztette a napi híreket, tudósításokat.


Kisujjában volt a szakma. Kezdőként nemcsak tiszteltük, de kedveltük beszólásaiért, és szívesen jártunk a Nyitrás-féle ˝lead szakkörbe˝, ami arról szólt, újságcsinálóként miféle hibákat követünk el naponta, s hogyan lehetne ezeket elkerülni. Tőle tényleg volt mit ellesni. Higgadtságát, nyugodtságát, azt is, ahogyan 11 és fél éve farkasszemet nézett a halállal. Gondoltuk, ennyi idő elteltével teljesen meggyógyult, nyugdíjba ment, fél tüdővel ugyan, de nyugisan él: szurkol a kedvenc csapatának, megmetszi a fáit, várja az újabb unokát. Két és fél hete rosszul lett, nem sejtettük, ez a vég. A röntgenesek sem, akik a kórházban a szükséges vizsgálatnál figyelmeztették a még mindig jó humorban lévő kollégát: vigyázzon, hideg lesz az a két lemez, amit muszájból alátesznek. Mire a mi Péterünk: ˝Sebaj, ha hideg, remélem, a Pink Floyd van rajta.˝ A fehér köpenyesek dőltek a röhögéstől, de az eredmények láttán elkomorult az arcuk. Péternek csak napjai lehettek hátra. Imádott felesége mindvégig virrasztott a betegágyánál, így még tudathatta vele, mennyien szeretik és nagyon várják haza. Péterünk akkor már csak a szemével intett, ˝értem én…˝. Vasárnap éjjel örökre elaludt, szelíden, ahogyan élt. Ő írta: ˝

˝Egyszer majd eltemetnek szürkeségbe / ősz lesz és sírsz / tegyük arcunkat esőre / elfelejtett fenyvesekbe…˝

Megjósolta, mind sírunk. Nyitrás, kedves Péter, sokunknak hiányozni fogsz.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Börtönbe kerül a pezsgővel fejbe vert rabló

Győr–Levél - Jogerősen három év, nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte a megyei bíróság S.… Tovább olvasom