Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 23°C | 33°C Még több cikk.

Nyomor Győr-Újvárosban - Csórók vagyunk, szegények - fotók

Néhány újvárosi utca kapualjaiba, udvaraiba tértünk be. A környezet szegénységről, az ott élők szavai elkeseredettségről, kilátástalanságról tanúskodtak. „Csórók vagyunk" – jellemezte tömören helyzetüket egyikük. (Cikksorozatunk 2. része.)
Ha végigsétál az ember a győri Kossuth utcán, nem csak a sorban újjászülető épületekre csodálkozhat rá, hanem döbbenten fedezheti fel azt a világot is, ami a szegénységre nyíló jellegzetes, íves kapuk mögött, az olykor szinte szemétdombbá pusztult udvarokban, leromlott lakásokban rejtőzik.

A Kossuth utca 85.-ben is áldatlan állapot fogadja a betérőt. A házban 6–8 család lakik, gyerekek, fiatalok, idősek. A felső, zárt folyosó ablakainak jó része kitört, a lépcső lábánál és az emelet végén is egy-egy elmondhatatlanul kinéző vécé, mindenütt málló vakolat, penészes falak. Az egyik ott lakó elmondta, hogy 28 ezer forintos rokkantnyugdíját, a néhány ezer forint szociális segélyt valamiképpen kiegészítse, guberálni jár, abból csurran némi pénz kenyérre, élelemre. A beszélgetéshez csatlakozott Lakatos Éva. Az asszony, ha lehet, az utcára jár szemetet szedni, mellette vasalást, mosást vállal.

– Abból az ötvenezer forintból, amit kapunk, be kell fizetni a rezsit, és ennünk, innunk is kell. A menyemnek ugyan jár családi pótlék, de ez még így is nagyon nyomorúságos. Állandó munkát nem kapunk. Szinte rákényszerül az ember, hogy lopjon, de ha elkapják, akkor jön a börtön.
Sokan vetemedtek arra, hogy kolduljanak. Szintén a házban élő Csóré József érdeklődésünkre bölcsen megállapítja: „alázat nélkül nincs élet". A javakorabeli férfi 12 éve azért hagyta ott munkahelyét, hogy idős, beteg édesanyját ápolhassa. Kicsit több mint 21 ezer forintból élnek, ami alig elég valamire. Ennek tükrében teljességgel érthető az alázatról megfogalmazott mondata.

Szegénység és kilátástalanság. Fotók: Mészáros Mátyás


Kőfalvi Attiláék viszonylag jobb körülmények között vannak, bár a férfi két éve munkanélküli, más híján pár hónapos alkalmi lehetőségekből próbálja eltartani családját. Cigánysága miatt legutóbbi munkahelyén fizikálisan is bántalmazták. Úgy tapasztalja, hogy ki nem mondják, de finoman éreztetik vele, származása miatt nem veszik fel állandóra. Dudás Józsefné Sztojka Zsuzsanna arra a kérdésre, hogy ezek a régi szép házak hogyan kerültek ilyen állapotba, elmondta: nagyon kevés pénzből élnek itt az emberek, ami elmegy a rezsire, a szerény megélhetésre. A felújításra, toldozgatásra-foldozgatásra ritkán marad. Muzsikus cigány famíliából származik Pintér József. Ő is a nehéz sorban élők egyike, ráadásul ápolásin van beteg felesége miatt.

– Főleg az a baj, hogy hiába van szakmája – akár több is – egy cigány embernek, ha meglátják a bőrét, meghallják a nevét, eldőlt a sorsa, odébbállhat. Emiatt is nehéz kitörni, kiszabadulni ebből a helyzetből. Nem véletlen, hogy egyre többen válnak hajléktalanná amiatt, hogy nem tudják fizetni a lakbért és a rezsit.

Szintén a Kossuth utca egyik kis udvarában lakik Antal fiával Horváth Gyula, aki nyugdíjazása előtt az építkezéseken kubikusként dolgozott.
– Ötvenezer forint a nyugdíjam, ebből fizetem a húsz-huszonötezres rezsit, meg élnünk is kell. Szegények, csórók vagyunk. Fogyatékos fiamat négyéves kora óta egyedül nevelem, mert elveszítettük az anyját. Nem dicsekedhetünk a sorsunkkal.

És még ennél is van lejjebb. A Kossuth utcában és a közeli kis utcákban – Kút, Festő, Iszkápa köz – egyre több régi házon falazzák be az ablakokat. A lakók se a lakbért, se a rezsit nem tudták előteremteni, így kilakoltatták őket és „megvakított" házuk további sorsára vár. S hogy velük mi lett? Arról keveset mondanak az itteniek...
Galéria

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győr-Újváros két arca: fény és árnyék - fotók

Az egyes cigány csoportok tagjait már csak a nyelv köti össze. Cikksorozatunk 1. része. Tovább olvasom