Kisalföld logö

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -7°C | 2°C Még több cikk.

Munkahelyhiányra is készülni kell a végzősöknek

Győr - Továbbtanulás, külföldi tapasztalatszerzés, pár év kivárás az elhelyezkedéssel – ezeket a kifejezéseket használták leginkább a hétvégén pedagógussá avatott fiatalok, mikor terveikről kérdeztük őket. Abban bíznak: pár év múlva megnőnek elhelyezkedési esélyeik.
Ötszázöt diplomát adott ki a napokban a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara. Szombaton a nappali tagozatos tanító, tanító-művelődésszervező, tanító-tanulásban akadályozottak pedagógiája tanár, szociálpedagógia, szociálpedagógia-művelődésszervező, idegenforgalom és szálloda szakos hallgatókat ünnepelte. Útravalóul a műveltség fontosságára és a szeretet missziójára hívta fel figyelmüket dr. Faragó Sándor, az egyetem rektora. Dr. Cseh Sándor, a kar dékánja pedig arról beszélt: a győri intézményt kétszázharminc éve azért alapították, hogy a tudás gyarapítóival lássa el a régiót. Ezt a feladatát el is látta, napjainkban már túlképzésről lehet beszélni. Erre utalt a dékán, amikor azt mondta: reménykedik benne, hogy a végzős tanító szakosok közül sokuknak megadatik a katedra. Azt is hozzátette: fel kell készülniük a munkahelyhiányra, ami miatt kitartásra, újabb képzésekre lehet szükségük.

A szociálpedagógusként végző jánossomorjai Kocsis Péter például a nyáron még a családi gazdaságban dolgozik, ősztől pedig uniós pályázat révén egy lengyelországi ifjúsági házban végez önkéntes munkát. Így gyakorlatot szerezhet szakmájában, az angol és a német mellé harmadik nyelvként a lengyelt is megtanulhatja. Ahogy nézte, itthon nem nagyon lenne elhelyezkedési esélye, ezért Angliában akar szakmájában állást keresni, s pár év múlva kinti tapasztalatait szeretné itthon kamatoztatni. Szerinte az ifjúságvédelem intézményrendszere nálunk még nem annyira kiépült, mint e terület szakembereinek képzése, de reméli, hogy később ez a helyzet változik. Gál Dolli pedig – aki szociálpedagógus-művelődésszervezőként végzett – a fővárosban keres állást, ott szerinte van esélye. Munka mellett tanul gyógypedagógusnak, fejlesztő pedagógusnak a bács-kiskuni fiatal.

A tudás fája alá értek dékánjuk szerint a végzősök azzal, hogy megszerezték diplomájukat. Fotó: Bertleff András
A tudás fája alá értek dékánjuk szerint a végzősök azzal, hogy megszerezték diplomájukat. Fotó: Bertleff András

A tanító szakon végzetteket is kérdeztük terveikről, ugyanis nekik az iskolabezárások, a gyereklétszám csökkenése miatt nehezebb a munkahelykeresés, mint az idegenforgalom és szálloda szakosoknak. Bíró Nóra nappali tagozaton tanul tovább, már el is kezdte a humánmenedzser, rekreáció és egészségfejlesztés szakok végzését. Tata környékén, ahol él, nem nagyon lenne tanítóként munkája, legfeljebb kisebb településeken, lakhelyétől messze, ami megélhetését ugyancsak megnehezítené. Tróbert Beáta szintén nem talált állást Ajka közelében, pedig nagyon szeretne tanítani. Nyáron még igyekszik valamiféle lehetőséget felkutatni, hogy a szakmájában dolgozhasson, ha nem sikerül, „akkor azt kell elvállalni, ami akad". A győri Soós Réka ugyancsak azt tapasztalta: nem lenne álláslehetősége most megyénkben tanítóként, szerinte pár év múlva sokkal több lehetősége lesz erre. Ebben bíznak barátnői is, ugyanis a bölcsődékben már most nőtt a gyereklétszám, belőlük pedig pár év múlva alsósok lesznek.

Olvasóink írták

  • 4. lokálmatróna 2008. július 07. 10:35
    „Arra a Demokrata-cikkre meg nem vennék mérget....”
  • 3. lokálmatróna 2008. július 07. 10:29
    „Én azokat a döntéshozókat tenném ki a munkahelyükről, akik 3-4 évvel ezelőtt felvette ezt a rengeteg fiatalt, akik abban a reményben jelentkeztek oda, hogy lesz állásuk. Pedig már akkor is látszott, csak a főiskola vezetésének így volt könnyebb, nekik nem kellett senkinek sem azt mondani, hogy tanárként felesleges a munkája!”
  • 2. aerodragon 2008. július 07. 10:26
    „Nem csak a pedagógusokat érintő probléma ez, sajnos általános! A Demokrata újságban megjelent cikk:

    Horváth Ágnesnek

    Elmondom önnek egy ügyeleti élményemet. Egy átlagos ügyeleti napon a napi osztályos és ambulanter munka közben megpihenve néhány percre elővettem a havi fizetési borítékomat, hogy belepillantsak. A részletekkel nem törődve a nettó banki átutalást kerestem. 57 900 forint volt a végösszeg. Villogott rám, mint a jackpot a kaszinóban. Éreztem, kezdek rosszul lenni, a pánikbetegség tüneteit kezdtem magamon észlelni. Összeszedtem magam. Első gondolatom a család: négy hónapos kisfiam és egyetemista feleségem. Ők ketten még tőlem függnek. Majd felvillantak a közüzemi számláim (a távhő évi egyenlege százezer forint volt; túlszámlázás, reklamálás stb.) Szorongás tört rám. Egy hetvenágyas megyei kórház háromemeletes gyermekosztályán egyedül vagyok, szintenként két nővérrel. A betegek: koraszülöttől serdülőig, 0-18 éves korig, mondhatjuk úgy is: 1200 grammtól 120 kg-ig. Egy-egy gyerek vizsgálata valóságos próbatétel, vallomás a tudásról, számadás a lelkiismerettel. A legkisebb döntésnek is súlya van, csak egy diagnózis fogadható el: a jó! Megint flashback. 57 900 Ft, 57 900 Ft! Szenvedek. Most ezt az egészet abbahagyom! Azonnal hazamegyek! Nem lehet! Én felelek minden gyerek egészségéért. Az orvosi eskü és a lelkiismeret ott tart. Mégsem! Akkor külföld. De az anyaföldbe gyökerezett lábbal hogyan? (Miért bünteti az állam a polgárait, hogy az adójukból kitanít, majd ilyen fizetéssel elüldöz, a nép meg felcser nélkül marad?). Elmegyek egy gyógyszercégbe! Nem jó. A piacon nem tudok alkudni, vigéckedni különben sincs gyomrom. Akkor a paraszolvencia! Ehhez meg képem nincsen! Erkölcsi mércémnek és fanatikus hivatástudatomnak foglya vagyok. Gyötrődöm, majd ez átcsap méregbe. Gyűlölök mindenkit, aki többet keres. Már kivetkőztem magamból. Nővércsengő, azóta már harmadszor. Megyek. A gyerek üvöltve sír, az anyuka panaszkodik. ELÉG! ELÉG! ELÉG! Most az Úr szelíd szavát hallom hirtelen: Fiam, a szeretet a te fegyvered! Elszégyellem magam. Nekem dolgom van ebben a világban... és dolgozom tovább. Ennyi a történet. Tanulság a jövő generációnak (?): két év gyermekorvosi gyakorlat után egyszer, és remélem, utoljára, a havi nettó fizetésem 57 900 Ft volt. És most megértettem, kedves Ágnes: a fenti jövedelem nem engem vagy a munkámat minősíti, hanem természetesen önt és mindazt, amit képvisel. Szégyenkezzen ön a fizetésem miatt! Ez az ön bizonyítványa, s nálam elégtelent kapott!
    Dr. Mateisz Lénárd, Szekszárd”
  • 1. adfsfd 2008. július 07. 02:39
    „a diplomájukkal kitörölhetik a seggüket...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elszármazottak találkozója Lázin

Lázi - Egymást több évtizede nem látott hajdani osztálytársak ölelték meg egymást, beszélgettek újra… Tovább olvasom