Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Műanyag kardok és a kacsacsőrű holló - kritika

Kritika - Kétségtelen tény, unatkozni nem lehetett a Győri Nemzeti Színház új operabemutatóján. Egy-két apróságon elgondolkodni azonban igen: miért vannak a kardok plasztikból, ha a lándzsák fémek, miért érthetetlen számtalanszor az egyébként magyarul szóló dalok szövege, és vajon a Hunyadiak címerállata valóban a fekete gulipán volt?
Az idei évad még Forgács Péter terveiből állt össze nagyrészt. A Hunyadi Lászlót is ő választotta ki, és Nagy Viktor ezt meg is tartotta a repertoárban. Jól tette, hiszen ez a ritkán bemutatott darab Győrött vélhetően közönségsiker lesz. Megvan hozzá ugyanis minden adottsága. A különleges díszletkép, a még különlegesebb jelmezek, a kiválóan dirigált zenekar, az élvezetes énekhangok és a lélekemelő magyar történet arról, miként bukhat meg a legtisztább szándék is, ha cselszövés áll a háttérben. Ja, és ami nagyon fontos, lábak doboghatják a nézőtéren a „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály" operaslágert, és vastapsot kaphat a darab legpopulárisabb része, a szépen eltáncolt palotás is.

Induljunk ki abból az alapvető tényből, hogy a színházi bérletesek, jegyet vásárlók többsége nem zenetanár, így bármennyire is egy operáról van szó, elsőként a látvány az, ami szívéhez húzza, vagy onnan éppen eltaszítja a darabot. A díszlet, Szendrényi Éva munkája egy merész ötlet megvalósítása. Minimalista, de mégis reprezentatív, izgalmas, de nem próbál hamis illúziókat kelteni. Egyetlen hátránya, hogy az oszloperdőtől néhány színházi helyről nem mindig láthatóak a szereplők, illetve pont azért, mert látszani akarnak, az egész darab szinte egy helyre összpontosul. Már a nyitány alatt nagyon jól funkcionál a semmiből teremtett rengeteg. Mozgása olyan, mintha egy óriás marionettfigurákkal próbálna meg játszani. Lehet, cél is volt egy effajta utalás? Ismerve a tervezőt és a rendezőt, az újításokra soha nem rest Káel Csabát, nem csodálkoznék rajta. Mindehhez jönnek a furcsa, régiesnek tűnő, de mégis világon és időn túli, barokkosan burjánzó ruhák, kalapok. A díszlet soha, a jelmez, Andréa T. Haamer tervei alapján, csak néha gátja annak, hogy a szereplők azonosak legyenek színpadi önmagukkal. Bede Fazekas Csaba például nagyon gyorsan megszabadul kártyavárat idéző kalapjától, és ezután már teljesen hihetően, átélhetően aggódik az ország, de leginkább a saját jövője felől, mint a Hunyadiaknak cselt és tőrt vető főnemes. Bedénél érdemes megállni egy percre. Nem tudom, hogyan csinálja, de örökifjúnak tűnik, és nemes egyszerűséggel kiváló. Érthető, tiszta. Talán még nála is jobb egy fokkal Györgyfi József. Alig jut neki Rozgonyi szerepében egy dal, de abban a topon van. Nézve, hallgatva azt kívántam, bárcsak írt volna még szerepet neki Erkel zenéjéhez Egressy Béni. De nem írt, így az első szünetben már civil ruhában láthattuk a művészt a nézőtéri büfében. Vélhetően csak a premier lázának volt köszönhető ez a fajta illúziórombolás.

Különleges jelmezek, különleges díszletek. Képünkön Bede Fazekas Csaba.
Különleges jelmezek, különleges díszletek. Képünkön Bede Fazekas Csaba.

A többi szereplőről sem lehet rosszat mondani. Hangjukra, játékukra nem lehet panasz. Apró és érdekes kérdés, hogy korban a szerephez passzoló Hunyadi Lászlót miért nem lehet találni hazánkban? Vagy miért kell egy csinos lánynak énekelni Mátyás szerepét? Ha erre az a válasz, ez a hagyomány, akkor rögtön új kérdés merül fel bennem: a klasszikus várdíszlet és jelmez miért ment ki a divatból? Egyébként Mátyás színészi játéka volt talán a leginkább átélt. Molnár Ágnesnek már majdnem elhittem, hogy tényleg egy naiv szeleburdi kisfiú. V. László szerepében Mukk József megmutatta, miként lehet egy bizonytalan királyt megformálni. Ha nem lenne a gonoszok oldalán, még szimpatikus szereplőnek is mondanám a premieren nyújtott alakítása után. Soskó András Hunyadi Lászlója ugyan kicsit korosabb volt, de a hangja mézességével elvarázsolt minket. Talán a parókáján és a jelmezén mindezek mellett még egy kicsit dolgozhatnának. Az előbbi túl direkt (gondolom, a klasszikus lefejezési jelenet miatt kell, de ebben a darabban annyi az utalás, a jelzés, hogy erre igazán nem volt szükség). Az utóbbin viszont egész biztos nem holló jelenik meg, hanem egy inkább gulipánra, vagy rosszabb esetben kacsára emlékeztető fekete lábú szárnyas. Minek ez, ha sehol egy utalás nincs arra, hol és milyen korban vagyunk? A dalok szövegén kívül.

Apropó, szöveg. A legtöbb énekes elejétől a végéig érthető, talán csak Bellai Eszter a kivétel a premieren, aki Szilágyi Erzsébet szerepében óriási tapsot kapott, amikor az opera egyik legnehezebb áriáját elénekelte. Meg is érdemelte, hiszen fantasztikus teljesítmény volt, ám csak néhány szót értettem belőle. Kár, mert a második felvonás tipikusan egy női szakasz Erkel remekében. Márpedig a nők gondolatai, félelmeik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a drámát jobban átélje a közönség. Gara Máriát Herczenik Anna játszotta és énekelte. Amit tőle hallottunk, arra nem lehetett egy kis panasz sem. Egyéni alakításukkal hozzájárultak a sikerhez még Szabó Balázs, Takács Zoltán, Forró Attila és a Cilley Ulrik cselszövőt a tőle megszokott már-már komikus tökéletességgel játszó Schwimmer János.

Hunyadi Lászlót Soskó András, az édesanyját, Szilágyi Erzsébetet Bellai Eszter, az ifjú Mátyást Molnár Ágnes alakította a premieren. Fotó: Bertleff A.
Hunyadi Lászlót Soskó András, az édesanyját, Szilágyi Erzsébetet Bellai Eszter, az ifjú Mátyást Molnár Ágnes alakította a premieren. Fotó: Bertleff A.


Az opera összetevői közül a tánckarra nem lehetett panasz, a kórus azonban most az egyszer csupán jól előadott dalok szócsöve. A rendező nem alkotott belőlük tökéletes biodíszletet, pedig ez lett volna az igazán szép. Amikor az óriási győri színpadot nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is megtölti cselekvő emberekkel, élettől duzzadó játékkal.

Összegezve, a Hunyadi László, mint azt az előadáson jelen lévő Kerényi Imre is megjegyezte, a hazai kínálatból kimagaslik. Merthogy van. Nem különleges, nem újító, nem fog róla írni a világsajtó, de színházi élménynek kitűnő. Gondolom, ennek szánták. A győri operajátszásban az újító szellemű operák közül számomra a második legjobb. (Hogy mi van az első helyen az én toplistámon? A Turandot.) Mindezek mellett csak azt tudom javasolni mindenkinek, nézze meg. Akár hozzám hasonlóan majd kétszer is, hiszen van második szereposztás.

Lehet, ha őket látom először, egész más lesz a véleményem. 

Ide kattintva meghallgathatja az opera nyitányát.

Információ a darabról a Győri Nemzeti Színház honlapján.

Olvasóink írták

  • 3. CafeDiva 2009. március 19. 23:28
    „Ma este álló tapsvihar nyugtázta a sikert...”
  • 2. SAmu 2009. március 19. 16:29
    „Nekünk tetszett, bár a másik szerposztást láttuk.í (LÁZIN, Molnár A. ...)”
  • 1. sziszifusz 2009. március 19. 06:53
    „Nézői részvétünk a színészeknek- a diákelőadás utáni vastaps nekik szólt és nem a darab "megújítóinak"!
    A részvét annak szólt,hogy kibírták nevetés és tiltakozás nélkül az illúzió rontó rendezést és látványt - a vastaps a teljesítménynek - még így is, az operát először látó diáknak is élményt adtak.
    Mintha a premiert láttuk volna délután,- azonosak a hibák és erények!
    Hogy közép-erurópa legnagyobb színpadán hat pár táncolja,félcipőben és buggyos nadrágban a palotást -plexi műanyagvonalzós kardok környezetében,hogy az oszlopok vonalba tereljék a szereplőket és zsebkendőnyi területen ügyetlenkedésre késztessék a főszereplőket,nos ez nem biztos,hogy a megújítása az operának!Sőt a politikai ármánykodás sem lett maibb vagy aktuálisabb
    Szóval nem tudtak akkorát rontani - az énekesi terljesítmény ua.mint a premieren - a darabon,hogy a végén ne köszönjük meg Gara nádornak,Hunyadi Lászlónak és a többieknek!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

17 éves fiút keres a rendőrség

A Győri Rendőrkapitányság eltűnés miatt keresi a képen látható Csóka János 17 éves győri lakos,… Tovább olvasom