Kisalföld logö

2018. 11. 14. szerda - Aliz 6°C | 13°C Még több cikk.

Motorosok tragédiája - Megszólal az egyik áldozat, Márta nem tud megbocsátani a sofőrnek

Motorosok tragédiája - Megszólal az egyik áldozat, Márta nem tud megbocsátani a sofőrnek
,,Én már nem tudom, milyen, amikor nem fáj a lábam. Niki pedig azt nem tudja, milyen, ha fáj...".
Az éremnek két oldala van: a gyulafirátóti tragédiában született ítélet egyik olvasatát dr. Plenter Nándor, a vádlott ügyvédje elmondta a mai lapszámunkban. A másik oldal azoké, akiknek élete soha nem lesz már olyan, mint volt 2016. május 29. előtt.

Borza Márta a másik áldozat Foki Nikolett mellett. Mártának a tárgyalóteremben elmondott mondata sokáig itt marad velünk: „Én már nem tudom, milyen, amikor nem fáj a lábam. Niki pedig azt nem tudja, milyen, ha fáj..." Eddig nem szólalt meg a Kisalföldben az Ácson élő lány, most megteszi. 

Kétségkívül nem lehet nagyobb teherrel és kilátástalansággal élni, mint ha valaki úgy ébred az eszméletlenségből, hogy nyaktól lefelé semmijét nem érzi, nem tudja mozgatni. Foki Nikolett drámáját nem is akarja a magáéhoz mérni Borza Márta, de ő az a másik fiatal lány, aki maradandó sérülést szerzett abban a balesetben, amit nem ő, nem is Foki Niki, hanem R. Richárd okozott 2016 tavaszán. 

„A jogosítványomat 2012-ben szereztem, s a baleset napján volt pontosan egyéves a motorom – kezdi a most 26 éves Márta. – Mariann-nal (ő hunyt el a balesetben – a szerk.) előző nap egy motorostalálkozón ismerkedtünk össze, s megbeszéltük, hogy velük megyünk a Balatonra. Öt motorral hatan indultunk el, mert Niki (Foki Nikolett – a szerk.) Mariann mögé ült. Imádtam motorozni, a szabadságot jelentette számomra. Aznap is ezt éreztem, minden rendben volt, a fiúk kicsit előttünk haladtak, s aztán a semmiből egyszer csak ott volt előttünk az
 Audi. A másodperc töredéke volt, én továbbra is azt állítom, hogy szerintem előzni akart, de végül nem ezt állapította meg a bíróság; hanem azt, hogy a betegsége miatt elaludt a sofőr, ezért jött át a mi sávunkba. Az ütközés után lerepültem én is a motorról, becsuktam a szememet, és igen: a halált vártam. Féltem, hogy nagyon fog fájni. Pörögtem a földet érés után, kapkodtam a levegőt, mert úgy éreztem, fuldoklok, de amikor tudatosult bennem, hogy élek, félve megmozdítottam a lábamat. Csak a lábfejem ugyan, de mozgott. Én is attól féltem, hogy a gerincem sérül, mint Nikinek..."


Márta mindenre emlékszik, nem vesztette el az eszméletét. Örökre beleégett a mondat, ahogy Mariann fia, aki szintén a motorosok között haladt, kétségbeesetten kérdezi a társaitól, hogy jól csinálja-e édesanyja újraélesztését... „Én nem láttam semmit, de aki közülünk igen, az nagyon sokáig magával cipelte ezt a terhet. Szerintem most is cipelik ezt a fiúk. A tárgyalás korábbi szakaszában egyszer azért kiabáltam be én is – bár tudom, nem lett volna szabad –, mert a vádlott arról panaszkodott, milyen lelki teher neki a balesettel együtt élnie. Hát milyen lehet nekünk?"

A kórházban derült ki, hogy Márta mindkét lába nagyon súlyosan megsérült, a térdét az ütés gyakorlatilag porrá zúzta. Három hónap kórházi kezelés után mehetett haza. „Olyan fájdalmakkal járt mindez, hogy többször azt kívántam, bárcsak én is ott maradtam volna. Aztán láttam Nikit a kórházban, akivel azóta barátok lettünk, s tudom, azt az elképesztő küzdelmet, amit ő vív, nagyon kevesen tudnák végigcsinálni." 

A korábban fodrászként dolgozó lány nem tudja tovább folytatni a pályáját, más szakmát kell tanulnia. Az életét újra kellett tehát kezdenie számos tekintetben. Ezért nehéz elfogadnia a felfüggesztett büntetés tényét neki – s minden más áldozatnak. „Minket a vádlott börtönbe zárt. Nikit a mozdulatlanságéba. Engem a fájdaloméba. Ő fogházbüntetést kapott ugyan, de nem kell börtönbe mennie, ha négy évig nem követ el bűnt. El tudtam volna fogadni azt az ítéletet, amelyet az ügyész is kért: a középmértékhez közeli (3 év – a szerk.) letöltendő büntetést és a vezetéstől való örök eltiltást." 

R. Richárdot hét évre tiltotta el az elsőfokú ítélet a vezetéstől, de ez nem jogerős, mert az ügyész fellebbezett. A már említett, a témához kapcsolódó másik cikkünkben (ugyanezen az oldalon) olvashatják, hogy a vádlott és védője elfogadta az ítéletet, tehát ők nem fellebbeznek, bár a védelem felmentést indítványozott még az ítélethozatal előtt a vádlott számára. Egy kérdés maradt Borza Mártának: bármi is lesz a tárgyalóteremben a vége, meg tud valaha bocsátani R. Richárdnak? „Nem. Soha. Túl sok mindent elvett tőlem. Mindenekelőtt a szabadságot."

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Íme Győr kajatérképe: ezeket rendeljük házhoz a leggyakrabban!

Íme Győr kajatérképe: ezeket rendeljük házhoz a leggyakrabban!
Győrt a gyorsételek városának is tekinthetjük, a pizza és hamburger rendelésekben messze a többi magyar város előtt jár. Tovább olvasom