Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Miért halt meg Márkó?

Győr - Meghalt szombaton egy kisbaba a győri csecsemőotthonban. A győrsövényházi szülők alapos vizsgálatot követelnek. Öt hónapos volt a kis Márkó, akit az elsődleges orvosi szakvélemény szerint fulladás ölt meg szombaton dél körül a győri anya- és csecsemőotthonban.

Minden kétséget kizáróan csak az e heti boncolás fogja megállapítani a megdöbbentő halál okát, egyelőre úgy tűnik, saját hányadéka ölte meg a frissen megetetett csecsemőt, akit gondozója kitolt a teraszra, s hallótávolságon belül figyelte a babakocsit, amíg a többi kisgyerekkel foglalkozott. Márkó nem sírt, ezért – a rendőrség szerint – másfél óra telhetett el addig, mire a kicsit mozdulatlanul találták. Az újraélesztés sikertelen volt, a rendőr-főkapitányság vizsgálja a gondozónő felelősségét. A csecsemőotthon vezetője szerint a hölgy nem hibázott, de a szülők ezt nem így gondolják.

Szedett-vedett udvaron át jutunk be a családi ház melléképületébe, lépteinket két kislány kíséri. Hátul, a befűtött, kissé füstszagú szobában él a Kulcsár család, amelynek már nincs esélye arra, hogy Márkót valaha is hazahozzák Patrícia, Petra, Klaudia és Krisztián mellé.

A 19 hónapos Krisztián és Klaudia alig ismerhette meg kistestvérét. A szülők szerint haza kellett volna engedni Márkót. Fotó: H. B. E.


Nem mondtak le a piciről

A hat és fél hónapra született kisfiút a gyámhivatal elsősorban azért bízta a csecsemőotthon gondjaira, mert koraszülöttségéből eredő légzési problémái, s más betegségek miatt a szűkös és nem túl barátságos helyiség nem felelt meg az egészségügyi feltételeknek. A szülők azt mondják – és ezt az otthonban is megerősítették –, ők nem mondtak le a városi felügyelet alá került kisbabáról, az apa, Kulcsár Krisztián abban bízott, hogy nemsokára saját családi házba költözhetnek és lesz rendes otthona Márkónak. A kisbaba aprócska ruhái most is ott sorakoznak a szekrényben, s a családfő keze ügyében van nemrég tett apasági nyilatkozata az öt gyerekre nézve. Csak Márkó nincs sehol.

És most jöjjenek a még könyörtelenebb tények: négy, egymást váltó – azaz egyszerre csak egy – gondozó vigyáz egy csoportra. A szóban forgó, legkisebbekből álló csoportban nyolcan voltak, amikor az őket felügyelő 35 éves gondozónő kitolta a teraszra az otthon legkisebb gyerekét, Márkót. Dr. Vargáné Réti Edit, az intézmény vezetője szerint a kicsit megetették, annak rendje szerint megbüfiztették és jól bebugyolálva tolták ki a levegőre, mivel többnapi bezártság után végre napsütésnek örülhetttek a gyerekek. A csecsemő először felsírt, ekkor a nevelő a hasára fordította, majd a kocsit hallótávolságban, az ajtó mellett hagyva bement a másik hét, egy-két éves gyerekhez. Márkó ezután csendben aludt.

„A gondozó nem követett el hibát"

– Kimondhatatlanul sajnáljuk a kisbabát. Mégis úgy gondolom, nem lenne jó fejét venni máris a kolléganőnek, akiről hiszem, hogy nem tehetett mást – mondja a vezető. – A gondozó nem lehet egyszerre két helyen, azért sem, mert ha a többieket hagyja hosszabb időre egyedül, akkor ott valóban könnyen történhet például félrenyelés az evés után. Kérdezték tőlem, hogy változtatnék-e a szabályzaton, én erre most is azt tudom mondani, hogy a szerencsétlen balesetekre nem mindig lehet felkészülni.

A gondozó nem követett el hibát, hiszen meghallotta volna, ha sír a gyerek és nem hagyta, hogy benne maradjon a lenyelt levegő. Engem egyébként a mentők kiérkezésével együtt értesítettek, mire ideértem, már megtörtént a tragédia. Megnéztem Márkót és nem találtam a ruháján vagy körülötte hányást, ezért nem vagyok biztos benne, hogy a vizsgálat is a benyeléses fulladást állapítja meg. De a lényeg, hogy sajnos kevesen vagyunk, pedig egy kiváló, felsőfokú végzettségű kolléganőről van szó – avat be saját álláspontjába a szomorú eseménnyel kapcsolatban dr. Vargáné Réti Edit. A vezető egyébként úgy emlékszik: több mint tíz éve történt utoljára halálos baleset az otthonban: akkor egy szerencsétlen csecsemő beleesett a vödörbe és megfulladt.

De visszatérve a jelenbe: a dolgozók szerint a látogatási naplóból kiderül, hogy Kulcsár Krisztián és Kreicz Henrietta október 26-án látta utoljára a kicsit, ők azonban azt állítják, többé-kevésbé éltek a heti két látogatási lehetőséggel. A családfő és felesége két napja nyugtatókon él – ha valamit, hát ezt mindenképp higgyük el nekik.

Ez a babakocsi akkor is pontosan itt állt, míg odabent azt hitték, hogy a kicsi alszik.


„Éppen ki akartuk hozni"

– Délután szóltak a rendőrségtől telefonon, akkor még csak annyit, hogy kijönnek. Egy óra múlva személyesen közölték a halálhírt, amit ma még nem tudunk felfogni. Éppen ki akartuk hozni. Azért dolgozom a bátyámnak – ez a ház is az övé –, azért akartuk felvenni a szocpolt, hitelt, mindent, hogy normális helyre költözhessünk, mert tudjuk, hogy sem itt, sem az előző helyünkön, Győr-Hecsepusztán nem élhet egy koraszülötten világra jött csecsemő. Most itt állunk, és lehet ránk mondani, hogy ez itt nem egy álomgyerekszoba, azt is, hogy nagy a kosz – pedig ott a porszívó, most akartam feltakarítani. De azt tudom, hogy tőlünk azért vették el a gyereket és azért ellenőrzi a másik négyet is rendszeresen a gyámhivatal – mert azt mondták, ránk nem lehet bízni –, hogy majd ott jó helyen lesz. Én ezt nem fogom annyiban hagyni, megyek a rendőrségre, az ügyvédhez, és úgyis ki fog derülni, amit már megtudtam, hogy Márkót a hátára fektették és ezért fulladt meg. Ha nem jó a rendszer, ha kevés a gondozó, én ezt mind elhiszem, de akkor miért nem hagyták nálunk, itt csak négyen vannak gyerekek. Most már csak négyen – mondja remegve az idegességtől Kulcsár Krisztián. Henrietta meg sem szólal, az egész beszélgetés alatt csak rázza a sírás. Mutogatja a kicsi ruháit, kiderül, hogy még egy fénykép sem őrzi Márkót, mert az utolsó fotókat egy telefonban tárolták, de a gyerekek játék közben véletlenül kitörölték azokat. Most már csak néhányan fogják tudni, milyen volt a szívszorítóan rövid életet élt kisbaba.

A rendőrség halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége ügyében nyomoz, egyelőre ismeretlen tettes ellen.

Olvasóink írták

  • 10. garlic_73 2007. november 21. 12:00
    „Amanda hozzászólására szeretnék reflektálni. Én úgy gondolom, hogy a szeretet a legfontosabb egy családban. Persze az sem elhanyagolható nézet, hogy mennyi pénzből él egy család.
    Tudom, jellemző a hátrányos helyzetben élőkre, hogy több gyereket csinálnak, a nagyobb családi pótlék reményében, de még mindig jobb több testvérrel együtt élni, mint egy olyan otthonban, ahol nem sokat foglalkoznak egy kisbabával.
    Én nem akarok elítélni senkit, csak sajnálom szegény ártatlan fiúcskát. Nekem is van két kicsi gyerekem és mindig szomorúan érint, ha hasonló tragédiákról hallok, mint ami a győri kisfiúval is történt.”
  • 9. amanda 2007. november 20. 00:02
    „Sajnos nem igen könnyű témát értint a dolog. Én csak ma tudtam meg mi történt, de az egyetlen áldozat itt az ártatlan öt hónapos kisbaba. De lehetetlen csak a gondozót hibáztatni. Belegondolt valaki, hogy egy gondozóra csak 8 gyermek jut? Egy átlag életben még egy kisbaba is nehéz egy anyukának, nemhogy egyszere nyolc? Sőt tudomásom szerint nem a hányás okozta a problémát, hanem másmiatt halt meg a pici.
    Boncolás mutatta ki, hogy szervi probléma volt. Meg egy ennyi idős gyermeknek már magától is meg kellene fordulnia. /gyakorlatilag Szakvélemény szerint/
    Ha az ápoló abban egy órában is vele marad a többi gyermekkel mi lesz? Ki ad nekik enni? Kintről annyira könnyen látjuk a dolgokat! De mi van, ha tényleg csak baleset?
    Meg egyántalán "szegény szülők", az ilyen minek csinál gyereket ha a másik négyet sem tudja eltartani? Ott biztosan jobb helyen lettek volna? Talán éheznek és megfagynak mert nincs fűtésre pénz? Vagy a kosz és fertőzéstől lesznek betegek, mert még vízre és tüsf.+samponra sem futja?
    EGyedül az élet ilyen. Sajnos a bölcsőhalálnak sem tudják a mai napig a problémáját.”
  • 8. icu 2007. november 19. 20:38
    „A többi gyerek legalább életben van még, nem hiszem, hogy rosszabb soruk lenne, mint a rideg otthonban. Biztos nem lesz felelősségrevonás, de remélem a lelkiismerete sokáig üldözni fogja a felelőst.”
  • 7. morning 2007. november 19. 18:28
    „A kicsit pusztán a család szegénysége miatt nem szabadott volna elvenni a szülőktől!! A főiskolán legalábbis ezt tanítják! Látható, hogy a valóság és a tankönyvek milyen messze járnak egymástól!!!Ha olyan nagy baj lenne a családdal a többi 4 gyermek se nevelkedhetne ott!
    Egy másik szociálpedagógus hallgató”
  • 6. héhoi 2007. november 19. 17:22
    „szemétség, hogy az újságcikk írója is ezeknek a hanyag gondozóknak a pártján áll”
  • 5. Andi 2007. november 19. 14:17
    „Sajnos nekem is volt "szerencsém"ebben az otthonban járni.
    Az Én kishugom családi okokból (anyu belehalt a szülésbe,40év felett szült)került oda.Voltam nála,szerettem volna hazavinni(27 éves rendezett anyagi körülmények stb.)nem engedték.Majd a bürökrácia útjain mondták.8 hónapos volt és elfelejtett mosolyogni,nem reágált a játékra.Mint valami játék baba úgy viselkedett(sehogy).És hirdetik,hogy a gyerekek érdekei mindenek felett.Én kivizsgáltatnám az ottani állapotokat.A szívem szakad meg ,ha rá gondolok az ott látottakra”
  • 4. andy 2007. november 19. 13:46
    „Szép volt Delfin!
    Örülök véleményednek!
    Azt viszont nem értem,hogy ha anyagi helyzet miatt nem lehet családtól elvenni gyermeket,akkor nehézségeik miatt miért tették mégis?
    Vagy van még valami bújtatott háttér,miről nem tuunk?”
  • 3. Delfin 2007. november 19. 13:41
    „Nagyon sajnálom az érintett családot gyermekük elvesztése miatt. Kívánom nekik hogy mielőbb sikerüljön feldolgozniuk ha egyáltalán fel lehet, ezt a hatalmas tragédiát. Hogy milyen körülmények között él ez a család, arról nehéz beszélni, de lehetne tenni róla. Mondjuk egy lakás kiutalásával, mert 4 gyermekkel illett volna kapniuk már régen egy lakást, és az ötödik kisfiú is mellettük lehetett volna mindvégig.”
  • 2. Szociálpedagógus gyakornok 2007. november 19. 12:10
    „Nem csodálom, hogy szegény kisfiú meghalt.
    Volt "szerencsém" abban az otthonban járni, láttam hogyan foglalkoznak a gondozónők a picikkel. A sírást alig tudtam visszatartani, ahogy bántak velük.Jobban oda kellene figyelni, hogy kiket vesznek fel ezekbe az intézményekbe! Talán egy pszichológiai vizsgálat is szükséges lenne, hogy ne olyanok gondozzák a gyerekeket, akik a magánéleti és egyéb problémáit itt élik ki.Olyan gyerekeken, akiket úgysincs aki megvédjen!
    Egy nagyobb ellenőrzés ráférne az intézetre, hogy egyéb esetek se legyenek eltusolva, sőt meg se történjenek!
    Őszintén remélem, hogy ez a szomorú eset után "esetleg valami változás " történik és sok-sok pici gyermeken segítenek majd, mert az itt szerzett sebek egész életükben elkíséri őket azon túl, hogy amúgy sincs családjuk.”
  • 1. molnar klara 2007. november 19. 11:43
    „csodalkozom hogy egy szakkepzett gyerekdolgozo nem tudja hogy a cse
    csemot eves utan nem szabad a hasara forditani pont azert nem hogy esetleges hanyas eseten azt ne tudja beszivni v

    agy lenyelni!! ez tulajdonkeppen koztudott!! de egy kebzett csecsemogondozonak mindenkeppen tudnia kellen!!! ha a hanyas lenyelese az ok, akkor hibazott a a csecsemogondozo no
    tisztelettel
    molnar klara”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Törlesztőrészletek rabságában

Megyei körkép - Egy átlagos magyar háztartás havi jövedelmének közel ötödét hiteltörlesztésre fizeti… Tovább olvasom