Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Menyegző helyett temetés

Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1944. április 13-án közel 350 tonna bombát dobtak a szövetséges légierő gépei a vagongyárra, valamint Révfalu lakóházaira. A pusztító támadás több mint 300 halálos áldozatot követelt.
A riadót jelző szirénák 1944. április 13-án 11 óra 17 perckor szólaltak meg a városban. Tíz perccel dél előtt – negyedórán át – három hullámban, közel 350 tonna romboló- és gyújtóbomba hullott Győrre.

A légitámadás célpontjai a vagongyár üzemépületei, a reptér és a repülőgépek voltak, de pusztító találatot kaptak a lakóházak is. Révfalun kívül a belvárosban is romokban hevert számos épület, helyükön bombatölcsér tátongott és napokig üszkös gerendák füstölögtek. Az első korabeli hivatalos jelentés tanúsága szerint 322 ártatlan ember esett áldozatul a bombázásnak, illetve mélyrepülés közben, a fedélzeti gépfegyverekből kaptak halálos találatot.

Égnek a gyárak 1944. április 13-án. (A fotó a Xántus-múzeum által kiadott A pusztulás képei című kötetből származik.)
Égnek a gyárak 1944. április 13-án. (A fotó a Xántus-múzeum által kiadott A pusztulás képei című kötetből származik.)

Az áldozatok között volt Szeli Teréz is. A 19 éves enesei lány hosszabb betegség után éppen azon a napon tért vissza dolgozni a vagongyárba.
– Együtt haltak meg vőlegényével, Németh Ferenccel, aki egy huszonhat éves kónyi fiatalember volt. Mikor megkezdődött a bombázás, az óvóhely helyett Kiskút felé igyekeztek. Útközben érte őket a légnyomás, egy árokban találtak a holttestükre. Egymást védték, ölelték még a halálukban is. Két hét múlva lett volna az esküvőjük, helyette a temetésre jött össze a rokonság. A menyasszony az enesei, kedvese a kónyi temetőben nyugszik – emlékezett könnyeivel küszködve nagynénje tragédiájára Fekete Lajosné Németh Margit. Szemethy Róbert 7 éves gyermekként élte át a drámai eseményeket. Azóta is kísérti, felzaklatja az emlék, ha a házuk bolthajtásos pincéjében töltött félelmetes órákra gondol.

– Rettegve ültünk, kuporogtunk a sötétben, kintről folyamatos dübörgés hallatszott, mozgott a föld, hullott a vakolat. Mi, gyerekek szinte megállás nélkül imádkoztunk a velünk lévő idős asszonyokkal. Ma is hallom, ahogy egymást erősítették, vigasztalták az emberek. Miután csend lett, elvonultak az öldöklő gépek, még órákig a pincében maradtunk és a felnőttek bénultan találgatták, hogy vajon mi lehet odafent – idézte fel a drámai napot a 75 éves férfi, majd hozzátette: – Még most is beleborzongok, ha a híradóban valahol bombázásokról hallok tudósítást. Minden ilyen hír újra meg újra felnyitja a megrázó emlékeket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kerekes szék rászorulóknak

Tizenhét kerekes széket adományozott a megyében élő mozgáskorlátozottaknak az Utolsó Napok… Tovább olvasom