Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 4°C

Megőrzött édes hagyomány

Gyermekkori élményeire hagyatkozva, nagymamája receptjei szerint főz szörpöt, lekvárt Lajer Hajnalka és férjével régi leírások alapján aszalóházat is építtettek.
Külkereskedelmi végzettséggel rendelkezik Lajer Hajnalka, mostanában szörp- és lekvárkészítéssel foglalkozik. A kétgyermekes anyuka harmadik fiát várja, fontos neki, hogy egészséges ételeket tálaljon a család asztalára. Ebben segít, hogy férje szüleinek gyümölcsöse van Győrszentivánon.

Az asszony azonban egész évben meg akarta őrizni a gyümölcs értékeit és a hagyományos ízeket szereti. Ezért erdélyi nagymamája receptjeiről kezdett érdeklődni a családban és autodidakta módon kísérletezett. Kilencvenliteres üstben főz meggyszörpöt, meggy-, szilva- és sárgabaracklekvárt. Adalékanyagot, tartósítószert egyáltalán nem használ, cukrot csak keveset vagy azt mézzel helyettesíti, de cukor hozzáadása nélkül is készít lekvárokat, hiszen a gyümölcs amúgy is édes.

– Régen is működött ez a házi befőzési módszer, csak mintha elveszne ez a tudás, pedig a jó dolgokat érdemes megőrizni. Persze tovább tart így a lekvárfőzés és felgyorsult világunkban többen a kényelem miatt vagy csak megszokásból választják a könnyebb megoldást. Mások félnek, hogy megromlik a lekvárjuk, de nem a cukor tartósít – mondta el Hajnalka. Azt is megtudtuk tőle, hogy a szilvalekvárt kiválogatott, érett szemekből készíti, a sárgabarackot meghámozza, így lesz cukor hozzáadása nélkül is édes. A tartósítószert is nélkülözheti, mert szörpkészítéskor a meggyet először üstben főzi, aztán a leszűrt lét üvegekbe tölti és azokat vízbe állítva újra kifőzi. Így egy-két évig eláll. Baracklekvárja nedves dunsztba kerül: az üvegek fejjel lefelé állnak egy ideig, majd forró vízbe merülnek egy rottyanás erejéig. Aztán mehetnek a kamrába. Az édesanya két- és négyéves fiai, Benedek és Levente főként a szörpöt szeretik. Lajerék lekvárjai közt pedig a vásárokban a vevők főként a cukor nélkülieket keresik. Ez most trendi, de sokan a betegségeik miatt választják a lekvárt, ami csak a gyümölcsben eleve benne lévő cukortól édes.

– Szabolcsból származom, ahol régebben minden háznál volt aszaló, az aszalt gyümölcs a mindennapi étkezés része volt – mondta el az asszony, aki férjével együtt nemrégiben aszalóházat építtetett. A tűzteret öt óra alatt fűtik fel, föléje fatálcákra rakják a szilvát, a barackot. Hajnalka szerint az onnan kiszedett aszalvány össze sem hasonlítható a boltban kapható, külsőre igen tetszetős, de sajnos többnyire vegykezelt társaival. Igaz, így a sárgabarack a hő hatására barna lesz, de az íze... kóstolásra érdemes!

A régi leírás alapján készült aszalóból kikerülő szilva a hagyományos ízeket idézi Lajer Hajnalka szerint. Fotó: Bertleff András
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy leváltás története – az érem másik oldala

A Kisalföld szeptember 10-i számában megjelent „Kényszerű óvodavezető-csere Gönyűn" című… Tovább olvasom