Kisalföld logö

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -4°C | 6°C Még több cikk.

Meggyógyultak a Mészáros fiúk

Tíz éve a börcsi Mészáros ikrek háromévesek voltak és Budapesten kezelték őket leukémiával. Így aggódva készült családjuk a húsvétra. Most sokkal örömtelibben tehetik ezt. Aki kérdezi – és sokan kérdezik –, annak elmondhatják: jól vannak a fiúk.

Öt falu gyűjt a beteg ikreknek címmel 2004. április 9-én írtunk először a börcsi Mészárosékról. A Rábca partján lakik a házaspár, Mészáros Csaba és Andrea, de nem sokáig örülhettek felhőtlenül annak, hogy ikreik születtek. Hároméves korukban először Csabáról, nem sokkal később a nála két perccel fiatalabb Leventéről is kiderült, leukémiás. A környékbeli települések összefogtak és továbbiak csatlakoztak hozzájuk, olvasóink is adományokat, ajándékokat küldtek nekik, akárcsak munkatársaik. Enélkül nem ment volna, sok pénz kellett a fővárosba ingázáshoz, a diétára, a gyógyszerekre. 
 
 
Köszönjük, semmi bajunk! – üzenik az érdeklődőknek a súlyos betegséget leküzdő testvérek, Mészáros Levente és Csaba. Fotó: H. B. E.
Köszönjük, semmi bajunk! – üzenik az érdeklődőknek a súlyos betegséget leküzdő testvérek, Mészáros Levente és Csaba. Fotó: H. B. E.


 
Azóta, hogy a gyerekek jobban vannak, már Mészárosék adakoztak többször hasonló helyzetbe kerülteknek. Ők aztán tudják, mekkora szükség van erre és a biztatásra. Ha kellett, az elmúlt időben már az édesanya segítette támogató szavakkal a beteg gyermeket nevelőket, s saját fiai példáját említette, hiszen már mindegyiküket gyógyultnak nyilvánították az orvosok.

– Nagy pofont kaptunk, ami megtanított minket arra, hogy a mának éljünk. Elfogadóbbak lettünk az emberekkel szemben, apró, hétköznapi dolgoknak örülünk. Sok a gondunk, mint mindenkinek, de csak ránézünk párommal a fiúkra és mi már boldogok vagyunk. Én sokszor könnyezve el is érzékenyülök. Elég, hogy vannak és az a lényeg, hogy egészségesek legyenek – mondta el az édesanya, aki a budapesti klinikán, ahol kezelték az ikreket – hol egyik, hol másik, hol mindkettő fiával –, összesen másfél évet töltött el. A fiúk pedig sok fájdalmat tűrtek el, kemoterápiás kezelést kaptak.

Akik viszont ma rájuk néznek, nem is gondolnák, milyen betegek voltak korábban. Abdára járnak iskolába, már hatodikosok és keveset hiányoznak. A kezelések után sokáig nem játszhattak szabadban, állatokkal, most már huncutok, elevenek, szívesen bicikliznek, fociznak, horgásznak. Nagyra nőttek, egyikük akkora, mint az édesanyja, másikuk magasabb is nála. Mindent szeretnek, ami olajos és brummog, azaz imádják a szerelést, amit ellestek géplakatos-végzettségű édesapjuktól. Csabi ügyesen rajzol is, Levente jó megfigyelő, megjegyzi, amit megmutatnak neki.

Sokszor eszébe jutnak persze a szülőknek a megpróbáltatással telt évek, szerintük nem lehet elfelejteni. Egy kicsit örökre bennük marad a félsz, nehogy újra végig kelljen csinálniuk. A fiúk szerencsére nem mindenre emlékeznek, okosan mondják, ha oltást kapnak, hogy nem szeretik a szurit, tudják, hogy sokszor rossz volt, de azért bátran engedik az injekció beadását. „Nem kényeztetjük őket, azt szokták meg, hogy nem a pénzen vehető dolgok teszik örömtelivé a mindennapokat. Szokták is mondani, hogy nekik a Balaton a Riviéra, nagyon szeretünk ott nyaralni. S ma is jólesik, hogy sokan érdeklődve kérdezik, »ugye jól vannak?«, s olyan jó azt felelni, hogy igen"  – mondta el az édesanya.

 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Radnóti nyomában Abdán is

Radnóti nyomában címmel tanulmányi kirándulást szervez tanároknak és diákoknak a költő életének… Tovább olvasom