Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 8°C

Leépülőben a hagyományos győri ipar

Az elmúlt három évben több olyan cég húzta le a rolót vagy csökkentette drasztikusan termelését, amelynek neve korábban egybeforrt a folyók városáéval. Győr gazdasági súlypontja az ipari parkba került.
Győrnek hajdan volt cukor-, gyufa- és ecetgyára is, ezekre azonban ma már legfeljebb a várostörténészek emlékeznek. Könnyen lehet, hogy évtizedek múlva hasonló sorsra jut jó néhány, ma még szervesen a megyeszékhely életéhez tartozó vállalat. Sőt, a folyamat – úgy tűnik – el is kezdődött. Az utóbbi három évben megszűnt a növényolajgyár, a tejüzem, drasztikus leépítésről döntött a kekszgyár és a Gardénia, de a stabilabb lábakon álló Rába is nehézségekkel küszködött, amelyeket részben elbocsátásokkal próbált megoldani.
A rendszerváltás környékén megszokottak voltak az ilyesfajta hírek, tíz-tizenkét évvel később azonban már feltűnést keltettek. Különösen azért, mert Győr az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa, amelyet több szempontból is követendő példaként emlegetnek.

Cereol: Export nélkül esélytelen volt

A város egyik legrégebbi gyárát 1851-ben alapították. A második világháború alatt angol tulajdonban volt, Győr bombázását ezért élhette túl. A gyár életében 1962 nevezetes dátum: a Növényolaj és Mosószergyártó Országos Vállalat (NMOV) ekkor alakult meg öt telephellyel: a rákospalotaival, a csepelivel, a kőbányaival, a nyírbátorival és természetesen a győrivel. A mamutvállalat a nyolcvanas évek közepén megalapította a martfűi olajgyárat, amely szintén az NMOV tagja lett.
Az 1992-es privatizáláskor az ajtón kopogtató olaszok csak Martfűt akarták volna, de nem volt választási lehetőségük: az egész „ csomagot " vinniük kellett. Nem is tartották meg sokáig a gyárcsoportot, amely még ugyanebben az évben a francia Cereolé lett. A franciák sem húzták az időt, fél éven belül a hatból három gyárat – a kőbányait, a csepelit és a rákospalotait – megszüntettek. A győrit 2000-ben zárták be, azután, hogy a környező országokban újabb olajgyárakat nyitottak, így a magyarok elől az exportlehetőséget teljesen elzárták. Az egykori hat vállalatból egyedül talpon maradt martfűi gyár jelenleg négyhavi termeléssel biztosítani tudja a hazai igényeket, a fennmaradó időben azért küzd, hogy valamennyi exportot kikaparjon magának.

Győrtej: A fejlesztések elmaradtak

Több mint két esztendeje, hogy a Győrtej Rt. győri üzeme becsukta kapuit – két és fél évvel azt követően, hogy a MiZo Baranyatej Rt. vásárolta meg. Az 1995-ben az Állami Vagyonügynökségtől a Fejér megyei tejtermelők szövetsége és a fővárosi vagyonkezelő rt. birtokába került cég az 1997. szeptemberi eladás pillanatában még nyereséges volt: 153 millió forintos részeredményt tudott felmutatni, amit sikeres – Japánba, Hollandiába, Egyesült Államokba irányuló – exportjának köszönhetett.
Ekkortól azonban már a lejtő következett. A fejlesztések elmaradtak, kis részben azért, mert a város annyira „ ránőtt " a Bercsényi ligeti telephelyre, hogy terjeszkedni legfeljebb felfelé lehetett volna, ami viszont nem jelentett gazdaságos megoldást. A cég emellett egyre nagyobb környezetvédelmi bírságokat volt kénytelen kifizetni, és szembe kellett néznie az emelkedő helyiadó-terhekkel is. A régóta sejthető véget a MiZo 2000 eleji csődje hozta el. Ekkor az üzemben hozzávetőlegesen háromszázan dolgoztak.

Gardénia: Az aranykor véget ért

A csipkefüggönygyár évszázados múltjában az 1991-es privatizáció mérföldkőnek számított. A Gardénia csaknem száz százalékban osztrák tulajdonba került, és olyan fejlesztésbe fogott, amely dicső jövőt ígért. A főként kötött függönyöket gyártó cég termékei hatvan százalékát külföldre exportálta, a kilencvenes évek közepén Szlovákiában és Horvátországban alapított egy-egy kereskedelmi céget. Ebben az időszakban építette – mintegy 600 millió forintért – gyártócsarnokát és alakította át Győr belvárosának egy muzeális értékű épületét exkluzív üzletté. A céget 1998-ban bevezették a tőzsdére, s talán ez volt az utolsó epizódja a „ dicső jövőnek " . A bajok ezután kezdődtek, a kötöttfüggöny-piac visszaesett, a Gardénia 2000-ben eladta külföldi érdekeltségeit, hogy kompenzálni tudja a több száz milliós veszteséget. Idén nyáron pedig a 320 alkalmazottjából 270-et elbocsát. A cégvezetés még mindig bízik abban, új koncepcióval életben tartható az agonizáló Gardénia.

Győri Keksz: Döbbenetes jubileum

2003-ig beszünteti termelését a Győri Keksz Kft. – közölték tavaly március végén az üzemi tanáccsal. Az akkor éppen százesztendős cég egy évvel korábban került a brit érdekeltségű United Biscuitstől a francia Danone-csoporthoz. A jubileumi ünnepségek azt sugallták, hogy újabb évszázad áll a kekszgyár előtt.
A Danone a drámai bejelentéskor arra hivatkozott, hogy a lakóházak övezetében lévő gyár fejlesztésére nincs lehetőség, ezért helyette a székesfehérvári üzem kapacitását növeli. A lépést Magyarországon addig soha nem látott tiltakozás követte: Balogh József polgármester bojkottot hirdetett a Danone termékei ellen, az Orbán-kormány tárgyalásokat kezdeményezett, a Fidelitas tüntetést szervezett, a DaNOne „ logót " elterjesztő internetes fórumokon pedig leszedték a keresztvizet a multinacionális vállalatról. Nyilván a szokatlanul heves protestálásnak is volt szerepe abban, hogy a Danone április végén már visszakozott, s ígéretet tett a működés fenntartására, majd októberben véglegesen megtette ugyanezt.
Ennek azonban ára volt: az átszervezések miatt a nyolcszáz fős dolgozói létszámot hozzávetőlegesen egyharmadára csökkentik. A legújabb tervek némi hosszú távú fejlesztésről is szólnak: a nagy múltú gyárban 700 – 750 milliós beruházást terveznek, így a cég összesen 200 – 250 dolgozónak adhat munkát.

Rába: Kilépett a „ piszkos tizenkettőből "


A Rába rt.-t története a többiekhez képest sikersztorinak tűnik, bár a kilencvenes évek elején ez a gyár is nehéz helyzetbe került. A kormány 1992-ben a „ piszkos tizenkettőhöz " sorolta, azaz a tizenkét nagyvállalat közé, amely reorganizációra szorul, hogy megmeneküljön a fenyegető csődtől. Mára a vállalat biztos lábon álló, tőzsdén jegyzett cég. Az iparági átalakulás azonban érzékenyen érintette: főbb piacain (Észak-Amerika, Európai Unió, Kelet-Közép-Európa) a teherautó-eladások 5 – 12 százalékkal visszaestek. Ennek ellenére még mindig megvalósíthatónak tartja a kitűzött célt, hogy a tavalyi 57 milliárdos árbevételt 2005-ig 150 milliárdra növelje.
Látni kell, hogy a cég növekedési lehetőségei országhatárokon belül igencsak szűkösek, a bővülés szinte csak az exportra támaszkodhat. A tradicionális haszongépjárműfutómű-üzletág mellett jelentős növekedést hozhat az árbevételben a speciális – katonai – járművek gyártása, amit a DaimlerChryslerrel kötött üzlet alapoz meg. Ennek mértéke egyelőre megjósolhatatlan, ugyanis a tenderek elnyerésének sikerességétől függ.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb trió: egy lány, két kisfiú

Hármas ikrek látták meg a napvilágot hétfőn a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban. A győri Polócz… Tovább olvasom