Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 13°C Még több cikk.

Lakni mentek Ürge-hegyre

Az elmúlt három évben nőtt meg jelentősen az érdeklődés Tét zöld külvárosa, Ürge-hegy iránt.
A több évtizedes, sokszor majd százéves emlékeket őrző pincék helyére házat építettek a kiköltözők, s a mintegy 250 ingatlantulajdonosból ma körülbelül hatvanan már állandó lakói a kertvárosnak. Ürge-hegy vonzereje természetesen a csend, a zöld és a szőlőnek való termőtalaj.

Többnyire tétiek lakják a környéket, de a győrieket is csábítja a három hosszú utcából álló terület. A harminckét éves László Sándor még húszéves sem volt, amikor megvette az egyik pincét. Kint is lakott, ingázott is egy időben, s most úgy döntött: feleségével végleg letelepedik Ürge-hegyen. A ház már majdnem kész, mögötte a több száz négyszögöl szőlő s persze a konyhakert.

Mert aki itt él, az általában megtermeli magának azt, amire szüksége van. Már húsz éve ez az életmód csalta ki a Pókvárpuszta és Tét között elterülő zöldbe a nyugdíjas Bognár Józsefet, aki élete nagyobb részét Budapesten töltötte. Mint mondja, az emberek csak húsért járnak a nagy bevásárlóközpontokba, mivel vágni való állatot senki nem tart, legfeljebb baromfiból van egy kevés. De zöldségből és persze borból nincs hiány. Mindenkinek van szőlője, ám bora csak annyi, amennyit elajándékoz és elfogyaszt. Senki nem termel haszonért, viszont nem tudunk úgy beszélgetni senkivel, hogy meg ne kérdezzék:

„Melyikük vezet?"
Az utcában mindenki ismer mindenkit, főként, ha olyan régi lakókról van szó, mint a 81 éves ikerpárról, Némethékről. Németh Sándor és Dénes még megboldogult apjukkal kezdtek idejárni fiatal korukban, a család szőlője az ötvenes évek óta az ő kezük munkáját dicséri. Most sem laknak állandóan Ürge-hegyen, de ezeket a napokat itt töltik, mert a családnak elkél a segítség a régi ház körül. Amikor felnőttek, itt mindenhol nádas pincék voltak, a mai épületekből egy sem állt.

Vannak még nádfedeles pincék az Ürge-hegyen szép számmal, egy-kettő sajnos már igen- csak enyészetnek indult. Senki nem tartja számon, mennyi lehet az elhanyagolt épület, mennyi lehet külföldi kézben, s hányon áll kint a tábla, hogy eladó. Annak ellenére sok az eladhatatlannak tűnő épület, hogy három éve megugrott az érdeklődés. A telekárak igen szélsőségesek. Milliókért is van ingatlan, meg három-négyszázezerért is. Állítólag, de ezt nem tudjuk megerősíteni, százötvenezerért már akad olyan telek, amin kutat fúrtak, mivel vezetékes víz egyébként nincsen Ürge-hegyen. Mert az önkormányzat szerint Tét nem engedheti meg magának, hogy a városhoz viszonyítva igen kis népességű környéket ellássa teljes közművel, s a lakók közműfejlesztési hozzájárulása sem bizonyul elegendőnek. Azt sem tudni Téten, pontosan hányan is laknak itt, mivel az állandó lakók közül sem mindenki jelentkezett be.

A 250 telektulajdonosból körülbelül 100-an csak a nyári szezont töltik kint, így például a környék legismertebb lakói a Győrből kiköltöző fafaragó és felesége, Szabadváriék. Szabadvári Antalt azért tituláltuk a legismertebbnek, mert famunkáit ott láthatjuk a százötven telkes utca teljes hosszán, kerítéseken, homlokzatokon, de persze legfőképp saját udvarán. A nyolcvanas évek eleje óta kint nyaraló művész még egy harangtornyot is készített az ezredfordulóra, unokái szívesen meg is kondítják a harangot. Minden zegzugon találunk Szabadvári-kézjegyet, s külön büszkesége emellett borászmúzeuma, vagyis a szintén birtokában lévő nádfedelű épületben berendezett gyűjtemény. A régi üvegek, eszközök között a legelőkelőbb helyet egy 1896-os szőlőprés foglalja el, amit Szabadváriné fiatal korában még használtak is otthon. A bormúzeumhoz természetesen tartozik 300 négyszögöl szőlő is és a kötelező ürge-hegyi kérdés: „Ki vezet hazafelé?"

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győriek nyitották a Budapest Parádét

Idén először Budapest Parádén a menetet győri gólyalábasok és óriásbábosok nyitották. Tovább olvasom