Kisalföld logö

2018. 06. 19. kedd - Gyárfás 19°C | 28°C Még több cikk.

Kutatómérnökből lett cipész

Győr - Micsoda életpálya, mondanánk, ha fordítva történt volna: egy mesterember diplomát szerzett és cipészből lett kutatómérnök. A 63 éves győri Fehér István az ellenkező utat járta be és aligha van párja a világon.
Fehér István, az idősebb, most nyolcvan éve kapta meg iparengedélyét. Kiváló csizmadia volt, piacosnak mondták annak idején. Széchenyi téri műhelyében öt-hat segéddel is dolgozott. Kevés volt a lábbeli akkoriban, hét közben gyártották a csizmákat, üzemi módon, a mértékfelvételtől a kaptafakészítésig mindent, aztán szombaton, vasárnap vitték a vevőkhöz.
A Fehér családban a négy fiú közül ő tanulta ki a mesterséget, aztán két öccsét is „megfertőzte": csizmadiák lettek s az unokatestvérek közül is többen. (A József nevű öcs 91 évesen még ma is él Pannonhalmán.)
Fehér Istvánnak 1944-ben már a győri Deák úton volt üzlete, onnan „bombázták ki", s kapott később a várostól helyette a Virágpiacon üzletet.

Fehér István soha nem érezte rangján és méltóságán alulinak, hogy cipészkedik. Fotó: Szük Ödön

A cipészmester István nevű fia a Bercsényi-iskolában kezdett, a nyolc általános után négy gimnázium következett. Közben zenét is tanult, konziba járt, játszott az iskola zenekarában. Felvették a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, ásványolaj és petrolkémia szakra.

A vas és acél országa után a hatvanas évek Magyarországa a vegyiparé volt, évente kétszázával bocsátotta ki Veszprém a diplomásokat. Amikor végzett, a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben talált munkát. Családot alapított a városban, analitikai kémiai területtel foglalkozott, kábítószer-vizsgálati módszerrel például. Konferenciákra járt, fél évig dolgozott a bécsi egyetemen egy neves professzor mellett, aztán tizenöt évvel később egyik napról a másikra a kutatómérnök Győrbe jött, és beállt apja mellé cipésznek.

Fehér István Aradi vértanúk úti csöppnyi műhelyében beszélgetünk, ilyenkor zárva a műhely, hogy nyugodtan dolgozhasson. Jövőre lesz huszonöt éve, hogy a mérnök úr lábbeliket készít, cipőt, csizmát talpal. Hogyan, miért történt? – kérdeztük.

Vegyük hát sorjába. A nyolcvanas évek elejére a veszprémi intézet egyre kevesebb pénzt kapott kutatásra. Állandóan fenyegetett a leépítés és ott volt három leánya. Jöjjön haza, ne kínlódjon, tanácsolta az apja. És ő jött. A gyűrű nem esett le az ujjáról.

A cipészet alapjait ismerte, nyaranta diákként mindig segített apjának. Óriási volt a váltás, mégis könnyű a beilleszkedés, s míg apja élt, négy-öt nagyon szép évet töltöttek együtt. Fél évig ingázott, kisegítő családtagként dolgozott, aztán hazaköltözött. Hivatalosan is vizsgát tett cipészetből, kitűnő eredménnyel, sőt, mestervizsgát, majd később ő vizsgáztatott. Visszaemlékezve: mintha a Bécsben töltött hónapok cipészeti tanulmánynak számítanának. Ugyanis számos cipőüzemet megnézett. Vegyészeti ismeretei az új mesterségében nagyon is hasznosak.

A festékek, a színező- anyagok, a ragasztók, aztán ezer apró dolog és a bőr is élő vegyipari termék. Soha nem érezte rangján és méltóságán alulinak, hogy cipészkedik. Egy új cipő elkészítése ötven-hatvan óra, egy jó hét, akadna, aki megfizetné, de nemigen vállal már új cipőt. Édesapja leghíresebb cipője az volt, amit a színészkirálynak, Jávor Pálnak készített, fiának remeke egy negyvennyolcas méretű lábbeli volt.

Fehér István családjában nem viszik tovább a mesterséget: Judit lánya kiváló cukrászmester, Hajnalka lánya pedagógiai főiskolán tanult, a legkisebb, Szilvia viszont környezetmérnök, így a kutatómérnökhöz közeli mesterséget folytat majd. Tudják-e ügyfelei, hogy mérnök úr javítja a cipőjüket? – kérdeztük a mestertől. Talán az elején, amikor kezdte.

Nem foglalkozik ezzel. Valamikor Győrben járva megkereste egykori intézeti igazgatója, sőt, egy más alkalommal közvetlen felettese is. Jól elbeszélgetett vele a szakmáról. Mármint a vegyészetről.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Karácsonyi üdvözlőlapok – nemes célokat támogatva

Amikor a 7 éves cseh kislány, Jitka, 1949-ben elküldte rajzát az UNICEF-nek, aligha gondolta, rajza… Tovább olvasom